A boldoggá avatásra új kép készült Scheffler Jánosról, ezt a július 3-i boldoggá avatási szertartás keretében leplezték le és mutatták be először a nyilvánosságnak. A tervek szerint ennek egy-egy másolata az egyházmegye minden plébániájára eljut majd, ezzel is segítve a Boldog kultuszának kialakulását. A Valovits László festette kép első reprodukciója a vértanú püspök szülőfalujába, Kálmándra jutott el, ahol a vasárnap reggel tíz órától kezdődött szentmise elején Schönberger Jenő püspök megszentelte.

A kép megszentelése előtt a püspök atya emlékezett a nap jelentőségére: pontosan százegy évvel ez előtt mutatta be Scheffler János elsőmiséjét a kálmándi Szent Anna templomban. A képpel kapcsolatban kifejezte reményét, hogy mindig emlékeztetni fog a boldogra, és ösztönözni életpéldájának követésére.

Szentbeszédében, Scheffler János egy héttel ez előtti boldoggá avatására utalva elmondta: „Ez egy olyan kor, amelyben vértanúk születtek, ma is szentek járnak és élnek velünk együtt. Ezer és ezer jel tanúskodik Isten tevékeny jelenlétéről a világban. Próbáljuk meg ezért kiirtani lelkünkből az egyoldalú borúlátást és nyissuk ki szívünket a reménynek. Ma is van jó föld, termékeny talaj körülöttünk és bennünk. Merjük befogadni az örömhírt, hogy Isten szeret bennünket, a bátorítást, hogy a történelem Isten kezében van és azt onnan senki nem ragadhatja ki. Merjük kimondani, hogy a szentlélek ereje ma is ezrek szívét indítja bűnbánatra, hogy az isteni magvető ma is rendületlenül hinti a magot. Ha ezt megértettük, akkor az is világossá válik előttünk, hogy nekünk is magvetőknek kell lennünk. Azaz tovább kell hintenünk magunk körül a jóságot, szeretetet, a megbocsátást és a bátorítást, amit mi magunk megtapasztalunk szentségi életünkben, Isten ajándékaival."

Kálmánd múltjával kapcsolatban kiemelte, a falu mindig arról volt híres, hogy komolyan vették a hitüket az emberek. „Scheffler János boldog püspökünk hozzátok, kálmándiakhoz mindig azt az üzenetet fogja közvetíteni, valahányszor ránéztek erre a képre: 'Nézzétek, én komolyan vettem a hitemet. Kitartottam, egészen a halálig. Testvér, te vajon komolyan veszed-e a hitedet?' (...) Az ige akkor talál termőtalajra, ha felébreszti bennünk a hit iránti szeretetet. Vajon Boldog Scheffler János képe nem fogja a ti eszetekbe juttatni azt a szeretetet, amellyel ő gondozta papjait, híveit, szeretett egyházmegyéjét? Nem fogja eszetekbe juttatni azt a szeretetet, amellyel képes volt az életét feláldozni? Talán nem azt fogja sugallni nektek, hogy ti is szeressétek Istent, az anyaszentegyházatokat és egymást? Ezt jelenti megszívlelni az igét!"

Néma Sándor plébános a szentmise végén köszönte meg Schönberger Jenő püspöknek, hogy eljött és elsőként a kálmándiaknak hozta el Scheffler János új képét. Vágyát fejezte ugyanakkor ki, hogy az új boldog a falu számára lelki megerősödést eredményezzen: „Bűvöljön el ez a szentkép minket! János püspök esdjen ki számunkra sok kegyelmet, hogy megújuljunk lélekben, lángoljon fel újra a hitünk úgy, mint az ősöké."

Az áldás előtt a püspök atya is a hála szavaival élt. Az egyházmegye nevében köszönetet mondott Kálmándnak, „hogy gondját viselte és az egyházmegye rendelkezésére állította azt a fiatalembert, aki 101 évvel ezelőtt innen indult és lett az egyházmegye papja, majd püspöke. Bizonyára nagyon sokat imádkoztak érte, én pedig remélem, hogy ti nagyon sokat fogtok imádkozni hozzá. Ha megígérte, hogy odaát is a szatmári egyházmegyéért fog dolgozni és imádkozni, akkor minden bizonnyal ti, Kálmándiak ebben a Szatmári Egyházmegyében kiváltságos helyen vagytok, Boldog Scheffler Jánosnak egészen közel a szívéhez."

Hamarosan az egyházmegye minden plébániájára eljut a Boldog képének egy másolata, amely jól látható helyen, a templomtérbe kerül elhelyezésre, hogy a hívek imádkozhassanak, tiszteletüket fejezhessék ki előtte.