Isten a legfontosabb erőforrás, a Vele való kapcsolatból táplálkozik a beteglátogató és beteg egyaránt - vallják az önkéntes beteglátogatók.
Életfa gyakorlattal vizsgálták életüket az önkéntes beteglátogatók március 22-én, a Kórházpasztorációs Iroda által szervezett képzés ehavi találkozóján, a Szent Alajos Konviktusban. Ennek során az Istenbe vetett hit és a család jelent meg visszatérő elemként, előbbi a fő forrás, utóbbi a törzs, az ágak, a gyümölcsök szerepét töltik be oda-visszaható szerepben.
Az előadásban Gáspár Annamária kórházpasztorációs referens a kapcsolatok gondolatkörét vitte tovább, ebben különösen kiemelve az Istennel való élést: "Csak akkor vagyok teljes, egész, ha jó a kapcsolatom Istennel, önmagammal és embertársaimmal, a természettel. Csak akkor végezhetem jól beteglátogatói szolgálatomat is, ha ez a kapcsolatrendszer az életemben jól működik.
Az Istennel való kapcsolatomban a legfontosabb a folytonosság, az Úrral való rendszeres találkozás. Tekintsük a Mindenhatóval aló kapcsolatunkat virágzó kertként. Ezt folyamatosan ápolni, gondozni kell. Időnként ki kell szakítom belőle a gyomokat, a száraz ágakat, amelyek meggátolják a Vele való kapcsolatomat. Megöntözöm, ápolom ezt a kertet a csendben, imában, a szentségek által. A minket örök szeretetettel szerető Isten mindig ott van, készen áll a velem való találkozásra. A kérdés az, hogy én készen állok-e arra, hogy befogadjam, ráhagyatkozzam, felismerjem Őt."
Az előadásban kiemelte, a betegekkel, azok hozzátartozóival, a plébánossal, a beteglátogató társakkal, az orvosokkal, kórházi személyzettel való kapcsolattartásban is emlékezni kell arra, hogy a beteglátogató az egyház képviselőjeként jelenik meg: "Önkéntes beteglátogatóként tisztában kell lennem azzal, hogy a beteglátogatás folyamán az egyház tagjaként/képviselőjeként vagyok jelen a beteg, a hozzátartozók, ápoló személyzet mellett, így ehhez méltóan kell viselkednem."
A szombati nap során lehetőség nyílt szituációs gyakorlatra, de visszatekintettek az elmúlt időszak élményeire is. Ezekben tapasztalatok is kifejezésre jutottak, így kiemelték az időt amit a látogatás során a betegre kell szánni - nem lehet sietni -, a lépésről-lépésre történő közeledést, a titoktartás- és a szentségek fontosságát. Legközelebb áprilisban találkozik újra az egyházmegyei önkéntes beteglátogatói kör.