Nagypéntek az év egyetlen napja, amelyen az egyház nem szolgáltat ki ünnepélyesen szentségeket és nem mutat be szentmiseáldozatot. Jézus Krisztus szenvedésére és halálára emlékezünk, Vele együtt haladunk a Golgotára, majd hódolunk a keresztnél.

A szatmárnémeti székesegyházban este hét órától gyűltek össze a hívek, hogy gondolatban átéljék a szenvedéstörténetet. A szertartás liturgiája rendhagyó volt, a bevonulás után Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök némán vonult az oltárhoz, majd leborult előtte. Rövid imával kezdte a szertartást: „Emlékezzél meg irgalmasságodról Urunk, Istenünk, és örök oltalmaddal szenteld meg híveidet, akik számára vére árán szerezte a Húsvét szent titkát a Te fiad Jézus Krisztus!" Átváltoztatás ez alkalommal nem volt, ezzel is Jézus hiányára irányították a hívek figyelmét. A szertartás harmadik részében a Nagycsütörtökön átváltoztatott ostyákkal áldoztattak.

A homíliára az olvasmányok és a passió maghallgatása után került sor. Ebben Schönberger Jenő püspök elmondta, Nagypéntek igazi üzenete Isten kegyelméről szól. Arról a kegyelemről, amit mi soha nem tudtunk volna kiérdemelni, amely elénk sietett. „Krisztus teljesen odaadta magát az embereknek és Atyjának. A keresztény embernek pedig ugyanazt kell tennie: oda kell adnia magát embertársainak, az ő szolgálatukra, és oda kell adnia magát Istennek. A kettő összetartozik. Aki ezt vállalja - ahogy a keresztségben ezt minden keresztény teszi -, Krisztushoz hasonlóvá lesz. Ezért mondja azt Jézus, hogy ha Őt üldözik, minket is üldözni fognak. 'Nem nagyobb a szolga uránál' (Jn 13,16)."

A Püspök atya kiemelte: „Isten elénk siet a kegyelmével és irgalmával, és a gonosz embert újjá teremti, jóvá teszi, örök élettel ajándékozza meg. Ezt üzeni a kereszt: Isten szeretetét, aki nem fogja a kezét büntetőleg ránk emelni, hanem hagyja, hogy odaszegezzük a fához és mindig kitárt karral várjon ránk. Adjuk mi is oda magunkat Krisztusnak, ahogy Ő odaadta magát az Atyának. Legyünk mi is egymás szolgálatára, ahogy Jézus a mi szolgálatunkra volt."

Az imák után következett a szertartás legmeghatóbb pontja, amikor a Püspök atya felfedte Krisztus letakart keresztjét, majd a hívek sorban elé járulhattak, hódolatuk jeléül megcsókolni a feszületet. A kereszthez vonulók a Golgotán, értünk meghalt Jézushoz mentek. Miután a passióban átelmélkedték a Megváltó szenvedését és a halálát, gondolataikat, gondjaikat és fájdalmaikat a kereszthez vihették. Csak ezt követően került sor az áldozásra, a Jézus testével való töltekezésre.

A szertartás végén az Oltáriszentséget a Szentsírhoz vitték - emlékezve arra, hogy Krisztus testét is levették a keresztről és a sírba helyezték. A nagypénteki szertartással csend marad a keresztények lelkében, akik egészen a nagyszombati liturgiában megjelenő feltámadási mozzanatig Krisztus értünk hozott áldozatán elmélkednek.