Szentelt barkaágak jelzik a Virágvasárnapot, annak emlékeként, hogy Jézus diadalmas, jeruzsálemi bevonulásakor a nép pálmaágakkal köszöntette őt. Jelzik ezt a templomokban, de az utcákon is, hiszen nehéz úgy végigsétálni ilyenkor a városban, hogy ne találkozzunk a kezében szentelt ágat tartó emberrel. Az ünnep belengi az utcákat, a tereket és a hívek lakásait is. Ahogy minden római katolikus templomban, a szatmárnémeti Székesegyházban is barkát szenteltek Virágvasárnap.

A tizenegy órától kezdődött szentmise elején Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök az asszisztenciával a bejárat mellett elhelyezett barkaágakhoz vonult, ahol megszentelte azokat. Onnan hangzott el az evangélium is, majd a Püspök Jézus követésére buzdította híveit: „A nagyhét nyitánya, valami csodálatossal kezdődik, Jézus ünnepélyes bevonulásával a templomba. Nagyon sokan úgy gondolták, hogy ezután már csak a királyság átvétele következhet. Csakhogy ehhez Jézusnak szenvednie kellett, és meg kellett halnia, a városon kívül. Senki sem gondolt akkor még a Húsvétra, arra, hogy a királyság átvétele majd Pünkösdkor következik be, amikor a Szentlélek Úristen eljön, és elkezd élni az Egyház. Mi, Krisztus új választott népe ma örömmel emlékezünk a bevonulásra, és Jézust akarjuk követni nemcsak hozsannázva, hanem sírva is, végigelmélkedni az ő megváltó szenvedését, kereszthalálát, vele együtt eltemetkezni, a régi embert levetni, azért, hogy magunkra ölthessük Húsvétkor az újat. Örvendezve, de a bánat és a bocsánat jelével is kövessük most Krisztust, lépjünk nyomába, találkozzunk vele - ne csak a megfeszítettel, hanem a megdicsőült, Isten országának királyával -, akinek üzenete: annyira szeret bennünket, hogy kész az életét ma is, mindannyiunkért odaáldozni. Mutassuk meg mi is, életünk megjobbításával, átalakításával az iránta való szeretetünket."

Szentelt barkával a kezében vonult ezután a Püspök az oltárhoz. Az olvasmányokat követően a hívek a passiót hallgatták a Székesegyház plébánia kórusának előadásában - Virágvasárnap nem hangzik el prédikáció. A szentmise végén a Püspök kérte híveit, egy napként ünnepeljék a szent háromnapot: „Felhívom a híveim figyelmét arra, hogy az Egyház, Húsvét misztériumát három napon keresztül, egy napként ünnepli. Aki teheti, vegyen részt a Nagycsütörtök esti, a Nagypéntek esti és a Nagyszombat esti szertartásokon, hogy a Húsvét vasárnapi ünnepi szentmisén ujjongó lélekkel engedhessük magunkat át Isten szeretetének és tudjunk hálát adni azért, hogy fiát, Jézust értünk adta, a mi üdvösségünkért. A húsvéti misztérium csodája olyan, mint egy hatalmas, végtelen tenger, amibe a lelkünket belemeríthetjük, ha eljövünk és engedjük, hogy a liturgia, a szertartások belénk ivódjanak, megtisztítsanak és Istennel egyesítsenek. Ez ad erőt a hétköznapokban való kitartáshoz, és a keresztek elviseléséhez is."

Szintén Virágvasárnap, a püspöki szentmisével egyidőben vonult énekelve, pálmaágakkal a kezében a Neokatekumenális Közösség, a Székesegyház plébániától a Zárda templomig, ahol aztán ünnepi szentmisét mutattak be. A „redditio" részeként tették mindezt, ami a közösség hitbeli fejlődésében a „hit visszaadásának" szakaszát jelzi: aki már kész rá, a templomban ünnepélyesen elmondja a Hiszekegy-et, amit éveken keresztül elmélkedett át, értett meg.