A most elkészült, és a Scheffler János Lelkipásztori Központ udvaráról elérhető új közösségi teremben tartották májusi találkozójukat az egyházmegyei önkéntes beteglátogatók szombaton. A megérkezésüket, elcsendesedésüket ez alkalommal zenével segítették: egy komolyzenei művet hallgattak meg a rendezvény elején, vizsgálva a közben felmerülő gondolataikat, érzéseiket, a zene hatását hangulatukra. Megállapították, a közeli és távolabbi múlt jó és rossz élményei a mindennapi cselekedeteinkben is jelen vannak, hatásuk van, befolyásolják gondolatainkat, hozzáállásunkat a történésekhez. Sok esetben nem tudatosan, de visszük magunkkal ezeket az élményeket, amelyek aztán nem engednek az aktuális élethelyzetekben való teljes szellemi jelenlétünkhöz. Az élmények felszínre hozása, tudatosítása érthetővé, kezelhetővé teszi a különböző lelki folyamatokat.

A hangulatok letisztázása után Gáspár Annamária kórházpasztorációs referens tartott előadást a beteglátogatói hozzáállásról. Mint kiemelte a betegágy mellett az elsődleges feladatuk a közvetítés: „A beteglátogató Isten szeretetét közvetíti a beteg felé. Ehhez elengedhetetlen, hogy a beteglátogatók szoros kapcsolatban éljenek Istennel, rendszeresen találkozzanak az imában, a szentségekben az Úrral. Tudatában kell annak lenni, hogy Istentől kaptuk hivatásunkat, tőle érkezett a meghívás a szolgálatra. (...) Sokszor megtapasztaljuk, hogy nincsenek kész válaszaink, megoldásaink, nem minden esetben vagyunk képesek vigaszt és támaszt nyújtani. Tehetetlennek érezzük magunkat. Isten szerető jelenlétének szimbólumaiként azonban akkor is a beteg mellett állhatunk, és amit mi már nem tudunk megtenni, azt megteszi majd az Úr. A beteglátogató nem meggyőzni akar, hanem hirdet. Emlékeztet arra, hogy mindannyian Isten fényében állunk. El kell a betegnek mondani, hogy Isten most is szereti őt, számon tartja és gondja van rá."

A továbbiakban beszélgettek a beteglátogatói kapcsolat szintjeiről, a módszerekről, a verbális és nonverbális kommunikációról, majd helyzetgyakorlatban próbáltak el egy kórházi látogatást, az érkezéstől a távozásig. A látottakat ki is elemezték, külön tárgyalva a beteg és a beteglátogató megnyilvánulásait. Sokan ráismertek az általuk is megtapasztalt nehézségekre, kérdéseket válaszoltak meg, tanácsokat adtak egymásnak. A találkozónak helyet adott új terem-együttes, a lelkipásztori koordinációs és képzési központ kialakítását az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Államtitkársága támogatta.