Krisztus királyságának liturgikus ünneplése viszonylag új keletű, XI. Piusz pápa rendelte el a megemlékezést 1925-ben. Maga a gondolat azonban nagyon régi, az első keresztény közösségek idejére vezethető vissza. A filippiekhez írt levélben idézett himnusz a feltámadás révén dicsőségbe emelt Krisztus méltóságát a királykoronázás jellegzetes mozzanataival írja le. A fölmagasztalás megfelel a trónra ültetésnek: a „minden nyelv megvallja" a koronázáshoz kötött ünnepi üdvözlésnek, a „térdek meghajlása" pedig a hivatalos hódolatnak (Fil 2,6-11). Amikor az első keresztények a megdicsőült Jézust Uruknak szólítják és hittel vallják, hogy Ő az Úr, a kifejezés mögött az uralkodói méltóság nyer hangsúlyt (Úr = Küriosz). Az evangéliumok is érzékeltetik, hogy a Jézus keresztjére rakott felirat: Ő a zsidók királya, bár eredeti szándéka szerint az elítélés okát jelzi, mégis komoly igazságot fejez ki a hívő szemlélő számára (részlet az Új Ember 2001.11.25-i írásából).

A Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében két templom titulusa Krisztus Király. Nagybányán, Veresvizen az ünnep napján, vasárnap tizennyolc órai kezdettel tartanak búcsúmisét a helyi születésű, Kalocsa-Kecskeméti egyházmegyés Ft. Hozdik Zsolt esperes szentbeszédével, előtte pedig csütörtökön, pénteken és szombaton triduumot tartanak. Az avasfelsőfalui Krisztus Király templomban vasárnap fél tizenegytől magyar nyelven mutat be szentmisét Fr. Kalna Zsolt OFM Conv. tartományfőnök, tizenkettőtől pedig román nyelven Fr. Matieş Stănică nagybányai minorita házfőnök. Az ezt megelőző három napon  triduumra kerül sor, délutánonként fél öttől Ft. Román János, a Kálvária templom román közösségének plébánosa magyar nyelven, hat órától pedig Ft. Mătieş Stănică román nyelven tart a szentmiséken belül elmélkedéseket.