Krisztus királyságának liturgikus ünneplése viszonylag új keletű. XI. Piusz pápa rendelte el a megemlékezést 1925-ben. Maga a gondolat azonban nagyon régi, az első keresztény közösségek idejére vezethető vissza. A filippiekhez írt levélben idézett himnusz a feltámadás révén dicsőségbe emelt Krisztus méltóságát a királykoronázás jellegzetes mozzanataival írja le. A fölmagasztalás megfelel a trónra ültetésnek: a minden nyelv megvallja a koronázáshoz kötött ünnepi üdvözlésnek, a térdek meghajlása pedig a hivatalos hódolatnak (Fil 2,6-11). Amikor az első keresztények a megdicsőült Jézust Uruknak szólítják és hittel vallják, hogy ő az Úr, a kifejezés mögött az uralkodói méltóság nyer hangsúlyt (Úr = Küriosz). Az evangéliumok is érzékeltetik, hogy a Jézus keresztjére rakott felirat: ő a zsidók királya, bár eredeti szándéka szerint az elítélés okát jelzi, mégis komoly igazságot fejez ki a hívő szemlélő számára (részlet az Új Ember 2001.11.25-i írásából).

A Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében két templom rendelkezik Krisztus Király titulussal. Nagybányán az ünnep napján, vasárnap tizennyolc órai kezdettel tartanak búcsúmisét Ft. Vas Nimród kapnikbányai plébános ünnepi szónoklatával, előtte pedig csütörtökön, pénteken és szombaton triduum lesz. Az avasfelsőfalui Krisztus Király templomban vasárnap fél tizenegytől magyar, déli tizenkettőtől pedig román nyelven celebrálja a búcsúmisét Ft. Reszler Mihály nagykárolyi főesperes. Az ezt megelőző két napon a búcsúra készülve tartanak délután szentmiséket, pénteken 17 órától magyar, szombaton szintén 17 órától román nyelven.