Felszabadult jókedvtől, a találkozó emberek örömétől, vidám beszélgetésektől volt nyüzsgő a szatmárnémeti Kossuth-kert július 23-án. A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye napját első alkalommal szervezték meg, abból a célból, hogy hívek és papok, a közösségek más formában is találkozzanak, együtt, közösen alkossanak, de a bemutató sátraik által meg is mutassák egymásnak életüket, tevékenységüket. Több ezer ember volt már délelőtt az Egyházmegye Napja helyszínén, a plébániai tánc- és énekcsoportok fellépései alatt, amikor kisültek az első strudlik, csörögék, és a gulyás, a paprikás krumpli, a töltött káposzta is már jó tűzön főtt.

A pódiumon megállás nélkül mentek a színvonalas fellépések. Szatmár- és Máramaros Megyék plébániaközösségei megmutatták, hogy a falvak és városok értékes embereit gyűjtik egybe, akik hitük mellett kultúrájukat is őrzik, képesek néptánc és népzene vagy akár könnyűzene csoportokba szerveződni. Délben az Úrangyalát imádkozták el a „kertiek", utána lépett a közönség elé Eperjes Károly Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, aki feltárta hitének történetét, de beszélt a jelen kor, a helytelen filozófiák, az „izmusok" veszélyeiről, az identitásvesztés jelenségéről. Meglátásában a következő években is sok veszély fenyegeti az embert, ezért böjtre és imádságra van szükség a hívők részéről.

Előadásában mindig utalt saját életére is: „Én sokáig liberális keresztény voltam. De kérem, ilyen nincsen! Nagyon sokan vannak talán még önök között is, akik liberális keresztényeknek vagy szocialista keresztényeknek vagy nacionalista keresztényeknek vallják magukat. De ilyen nincsen, mert aki liberális vagy szocialista vagy nacionalista, az nem keresztény. Az Úr Jézus mindenkiért jött, nem csak a magyarokért... Ráadásul az első keresztényt úgy hívják, hogy Mária - hívő zsidó asszony volt Jézus haláláig, aztán ő lett az első Krisztus-követő. És mit mondott Szent II. János Pál pápa? Az Istenhez a legbiztosabb út Márián keresztül vezet. Ha az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek megfelelt ez az út, akkor nekünk, magyaroknak vagy a Kárpát-medencében bármilyen népnek nem? (...) Minden 'izmus' középpontja az egoizmus. Két út van előttünk, az Istentörvényű és az öntörvényű. Úgy áll szemben ez a kettő, mint a hit a hitetlenséggel, a remény a kétségbeeséssel, a szeretet a félelemmel. Minden 'izmus' a félelemre épít, legyen az nacionalizmus, globalizmus, nihilizmus... A halál civilizációja áll szemben az élet kultúrájával..."

Az Egyházmegye Napja mottója kapcsán az identitásról beszélt: „Közösség a közös ég alatt... Az egyes számú természetes és természetfeletti közösség a Kreátor és a kreatúra között van, vagyis az Isten és a saját képmására teremtett ember között kell, hogy legyen. Tehát mi az én helyes identitásom? Keresztény apa vagyok, színészként, Magyarországon, magyarul, mindenkiért. Azért, mert a helyes identitás úgy néz ki, hogy első helyen van az Isten, második helyen a család, harmadik helyen a nemzet, negyedik helyen az egység, ötödik helyen az örök élet. Isten, család, haza, egység, hogy eljussunk az örök életre - ez magyarnak, zsidónak, románnak ugyanaz. Amikor az Isten az első helyről az ember mögé kerül, azt úgy hívják, hogy humanizmus. Amikor a haza előbbre kerül, mint az Isten, vagy a család úgy hívják, hogy nacionalizmus. Amikor az egység mögé kerül Isten, azt úgy hívják, internacionalizmus. Amikor pedig minden előbbre kerül, mint Isten, az a nihilizmus, globalizmus. Ha szétrúgják az egyházakat és a családokat, akkor nem lesz normális identitása az embernek és nem tud hazába, közösséggé formálódni. "

Az előadást az ebéd közös elfogyasztása követte, közben zenés fellépések, -előadások váltották egymást. Többek között fellépett a Székesegyház kórusa, férfi és női kórusok, néptánccsoportok, a Máltai Szeretetszolgálat Szatmárnémeti Kirendeltségének és a Stella Maris Integrációs Központnak a gondozottjai. Zenei szempontból a nap csúcspontját a magyarországi Eucharist zenakar koncertje adta, abszolút szempontból pedig a Szentmise, az Úr Jézus kereszthalálának és feltámadásának megünneplése. A legszentebb áldozatot Schönberger Jenő püspök a jelenlevő papokkal együtt mutatta be, hálát adva a napért: „Hála Istennek, hogy megértették a paptestvérek és a hívek, hogy a közösségért mindig tudni kell áldozatot hozni. Az is áldozat, hogy nem egy más programot választottunk a mai napra, hanem itt vagyunk, megmutatjuk, egy közösséghez tartozunk - örömmel tesszük. De leginkább a szentmisével mutatjuk meg egységünket, mert mi Krisztus közösségéhez tartozunk. Itt most mindenki Krisztussal van és Krisztusban, együtt. Ezért a közösségért érdemes dolgozni és áldozatot hozni. Ezt az munkát és áldozatot megáldja az Isten."

Az első Egyházmegye Napja összes eseményét - köztük az egész napos szentségimádással, a gyerek- és sportprogramokkal - nehéz lenne felsorolni, hiszen minden plébániaközösség, lelkiségi csoport, intézmény és szervezet hozott ilyen jellegű meglepetéseket, ajándékokat is magával. Összességében viszont lehetett róla képet, ábrát alkotni, és ennek az eredője jó. Felszabadult, örömteli, családias hangulatban dicsőítették Istent, figyeltek szeretettel egymásra. Ahogy a mottóban remélték, úgy volt közösség egy közös ég alatt. Az első Egyházmegye Napok megvalósítását a Bethlen Gábor Alapkezelő támogatta.

Videóösszefoglaló:

Meghallgatható:

A hangfájlokat megnyitva letölthetik azokat a megfelelő ikonra klikkelve.

A teljes képgalériát ide klikkelve éri el!

Kiemelt képek: