A boldoggá avatást megelőző Jézus Szíve Kilenced első szentmiséjének keretében megáldott emlékszoba július 3-a óta folyamatosan nyitva tart, várja mindazokat, akik a kiállított tárgyakon, képeken keresztül közelebb szeretnék érezni Scheffler János személyét.

A vértanú püspök halálának évfordulója környékén talán még jobban megérint minket a Boldog életpéldája, áldozata, többet gondolunk rá, imádkozunk hozzá. A boldoggá avatás eseményével ugyanis az egyház hivatalosan is kimondta, hogy Szatmár egykori püspöke biztosan a Jóisten mellett van, kérhetjük közbenjárását, segítségét.

A Székesegyház jobb mellékoltára mellett található a Scheffler János földi maradványainak helyet adó új síremlék is, melyet szintén június 24-én áldott meg Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök. Az emlékszoba megtekintése mellett tehát bárki letérdelhet, imádkozhat a Boldog síremlékénél, így találkozva a képek és tárgyak mellett imában is Vele.

Az emlékszoba megszentelésének pillanata

Alább az emlékszobát berendező Sabau Trifu Cristina képzőművész vallomását olvashatják, a szoba kialakításáról:

„Mi az erkölcsi érték a mai ember számára, hol és miben érzékeli a természetfölötti világot? Foglalkoztatják-e egyáltalán ezek a kérdések? Mi is az életszentség? Kézzelfoghatóvá válhat-e ez a fogalom? - Kérdések sora, amelyekkel foglalkoznom kellett a Boldog Scheffler János püspök emlékszobája megtervezésekor.

Ahogyan a remekműveket is mindig igazolta a történelem és az idő, ez történik majd az erkölcsi értékek megfogalmazásával és fennmaradásukkal is. Ezt példázza  Scheffler János püspök élete is, ugyanis ő az igazi erkölcsi értékek egyre éleződő világában, Isten aktív jelenlétére és a transzcendens valóságra alapozva, hiteles keresztényként, mint pap és püspök, elkerülve minden fényűzést, műveltségét és képességeit arra használta fel, hogy 'a sokáig épülő és magasra emelkedő stílusos dóm' mintájára törekedjék az életszentségre.

Az emlékszoba kialakítását izgalmas és vonzó feladatnak tekintettem. A Székesegyház jobb oldalán levő, az első látásra jelentéktelen, szűk és sötét folyosónak mutatkozó raktárhelység lehangoló látvány volt. Ebből emlékszobát? Hogyan?

Aztán hirtelen - egy  pillanat megvilágosodása - átsuhant bennem a gondolat: a szűk és keskeny folyosó, végén egyetlen vasrácsos ablakkal, a sarokrész elkopott falával, mind a börtön hangulatát hordozza magában, alkalmas tehát Scheffler János püspök élete üzenetének tömör szemléltetésére. A padló régi deszkája, a kopott kövek, a falak egyszerűsége - mind a régi időkre utalnak.

A Boldog életének áttanulmányozása, a papoknak írt lelkigyakorlatos könyve elém tárta személyiségét, melynek hatása alatt munkálkodhattam azon, hogy lelkiségét és szellemiségét a mai kor türelmetlen és rohanó embere számára röviden és kevés eszközzel bemutassam.

Az emlékszobában elkészített kiállítás alapgondolata: a keresztény szemléletben megélt valóság és ennek kivetítése a természetfölöttiben, szemléltetve a két pólust: a konkrétumot („egy volt közülünk", „itt élt közöttünk") és a mennyei dicsőséget, melynek ábrázolási lehetősége korlátozott számunkra, s mint elképzelés a liturgikus tárgyakban tükröződik.

Kevés dokumentum és tárgy maradt meg az egyház tulajdonában, ezeket felhasználtuk: az előző tárgyi kiállítás anyagának egy részét (Puskás Éva gyűjtötte össze a kegytárgy múzeumból), másrészt személyes ruháit és tárgyait, melyekkel bevonult a börtönbe. (Halála után hazaküldték hozzátartozóinak, a szatmári irgalmas nővérek, az utóbbi évtizedekben Szimplicia nővér, titokban őrizték.). Ezek képezik a kiállítás csúcspontját.

A látogató ráhangolódása céljából  az emlékszoba előcsarnokában két plakátot helyeztünk el és a püspök személyes kápáját.

Az emlékszoba hosszanti termében a falakon levő poszterek szemléltetik János püspök életének főbb állomásait, s lelkiségét, ahogyan ezeket megélte. Az idézeteket dokumentumokból s főleg lelkigyakorlatos könyvéből választottam.

A fényképes dokumentációt és az idézeteket műszaki-szerkesztés segítségével úgy alakítottuk, hogy hangulatuk, színviláguk utaljon a korszak hangulatára. A színek kiválasztása, fokozatos átmenete ráhangol a szerény körülményekben megélt gyermekkorra, a diák és a kispap éveire, a lelkipásztorra és a tanárra, a püspökre, végül a mártíriumhoz vezető fogságára és bebörtönzésére. Ezt a mozzanatot a rács szimbolizálja, melyhez szelíden fonódnak a leheletnyi finom virágok, utalva a lelkiség megszelídítő erejére, a drámát pedig az odaláncolt pásztorbot jelzi.

A halál pillanatát metafora segítségével jelképeztem. A színvilág ekkor átváltozik és melegen tükrözi a mennyei dicsőséget. A szellemi örökségéből megemlítettem a szentmise lényegére vonatkozó, a második vatikáni zsinat szellemiségét megelőlegező gondolatokat.

A sarokrészben kiképzett rész a börtön hangulatát tükrözi, a személyes ruhák és tárgyak hordereje sokatmondó, nem szorul magyarázatra.

Másolatban vagy eredetiben elhelyezett dokumentumok a vitrinben, az abban az időszakban vallási szertartásokon használt tárgyak - miseruha, püspöki pásztorbot, Szent Kereszt ereklye, rózsafüzér, pileólus, püspöksüveg, liturgikus kesztyű, mellkereszt - a lehetőségek szerint használatuk sorrendjét követik.

Az emlékszoba kialakításának közös erőfeszítésében részt vett személyek és cégek neve a szórólapokon olvasható.

Tettük mindezt  annak a reményében, hogy megérintjük az emlékszobát látogatók lelkét, s hogy látogatásukat 'rövid lelkigyakorlatként' hasznosíthatják."

Sabău - Trifu Cristina

képzőművész

Az emlékszoba egyik képe