Boldog Celestina Donati ünnepének előestéjén kápolnánkban a legméltóságosabb Oltáriszentség körül gyűltek össze közösségünk tagjai: gyerekek és felnőttek, világi munkatársaink és mi, nővérek.

Nagyon nagy szükségünk van mindennapjainkban, munkánk közepette és ünnepeink alkalmával egyaránt, hogy közösségben legyünk Istennel. Ennek a szükségletünknek boldog megnyilvánulása, mikor evilági érzékszerveinket Isten jelenvalósága felé fordítjuk, s minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy lássuk, halljuk, érezzük Őt, mert: Hinni, érteni, felfogni, érezni Istent és forrón vágyakozni Utána, biztos módja annak, hogy lássuk és magunkénak tudhassuk Őt. (Celestina anya)

Ezen szép ünnep előestéjén Kongregációnkban megnyitottuk a Hivatások Évét. A Piarista Nővérek valamennyi közössége szerte a világon egybekapcsolódott az imádságban, hogy Kalazanci Szent József és Boldog Celestina anya közben járásába vetve bizalmunkat hivatásunk megerősödését kérjük a Jóistentől ebben az előttünk álló esztendőben. Közösen kértük az Urat, hogy mindannyiunkban megújuljon a kezdeti lelkesedés, hogy örömmel tegyünk tanúságot Jézus követéséről a gyermekek szolgálata által.

Imádságunk középpontjában Mária figyelme, odaadása és tettrekészsége állt. Mária, aki meghallgatta Isten szavát, arra bátorít bennünket is, hogy nyíljunk meg Isten előtt, s vegyünk részt terveiben. Őrá tekintve Celestina anya is így bíztatja nővértársait egyik levelében: nincs más igazi érték a földön, mint átölelni Isten akaratát, (...) s egész tudományunk abból áll, hogy mindig mindenben felismerjük azt. Legyetek szentek és legyetek az égi boldogság forrásai annak, aki annyira szeret benneteket. Mária, akinek olyan szíve van, hogy nem késik az Úr rendelkezésére állni. Mert az ő engedelmessége azt jelenti, hogy nem szűnik meg akarni, hanem akarata, szíve, lelke, egész lénye olyannyira egyesül a szeretett személlyel, Istennel, hogy akaratuk tökéletesen egybeesik. Mária igent mondva, szabadon ráhagyatkozott Teremtőjére, és ezzel belépett a megváltás történetébe. Isten bennünket is erre hív. Mária, aki minden cselekedetét, egész életét Isten Fiához igazította; egy család voltak. Azoknak adatik meg, hogy megértsék Isten országának titkait, akik egy asztalnál ülnek vele. Arra hív meg bennünket az Egyház, hogy szentmiséről szentmisére szívünkbe, lelkünkbe, emlékezetünkbe idézze, hogy nem csak azokkal élünk egy családban, akiknek hangját, mosolyát, haragos szavát oly jól ismerjük, vagy akinek reggelijéről, frissen vasalt ingéről mi gondoskodunk, hanem Krisztussal is. Isten akarata derűs családiasságban valósul meg, aminek első lépcsőfoka az, hogy együtt tudok lenni az Úrral úgy, hogy szeretek együtt lenni mindenkivel.

Másnap szentmisében adtunk hálát a Jóistennek meg nem szűnő szerető kegyelméért, amellyel gondunkat viseli. Ez alkalomból Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök atya, Ft. Ilyés Csaba főesperes, Ft. Szilágyi János esperes, Ft. Borota Ottó és Ft. Simon Attila közösen mutatta be a legszentebb áldozatot barátainkkal és jótevőinkkel gazdagodott nagycsaládunk jelenlétében. Szentbeszédében a Püspök atya 1848-tól indult, a magyar nemzeti szabadság és Celestina anya születését kapcsolta össze, mint két számunkra fontos és meghatározó kezdetet mutatva fel. 150 évvel később Celestina anyát tiszteletre méltónak nyilvánította az Egyház, majd 2008-ban boldoggá avatta. Ez a fiatal nő, piarista lelkivezetője és még inkább Kalazanci Szent József lelkisége hatására igent mondott Isten szeretetére és elszánta magát, hogy azt tovább adja mindenkinek, akivel csak találkozik. De leginkább azoknak a nehéz sorsú szegény gyermekeknek szentelve az életét, akikről való gondoskodáshoz Isten nem talált még kitartó munkatársakat. A feladat akkor is nagy volt, túlnőtt egy ember életén. Celestina anya megalapította a Piarista Nővérek Kongregációját, hogy immár együtt, alkalmas munkatársai legyenek a minket szerető Istennek. A szentmise evangéliumához kapcsolódóan a Püspök atya arra hívta fel a figyelmet, hogy Jézus azért int bennünket arra, hogy hasonlókká váljunk a gyermekekhez, mert nincs annál fontosabb és értékesebb a számunkra, ha úgy vágyunk mi is Isten szeretetére, és engedjük magunkat szeretni, mint a gyermekek.

Nagycsaládunk számára két fontos eseménnyel is összekapcsolódott ez az ünnep. Mi, Piarista Nővérek, megújítottuk szerzetesi fogadalmunkat. Két kislányunk pedig kifejezte azt a szándékát, hogy tagjai kívánnak lenni a Katolikus Egyháznak, s a szentmise keretén belül, az Apostoli hitvallás szavaival a Jóisten és az egyház közössége előtt tanúságot tettek elhatározásukról, majd a főesperes úr őket köszöntő szavai immár hitük igazságainak megismerésére és az elsőáldozásra való nyíltszívű, bátor felkészülésre bíztatta őket.

Örömteljes áldott napokat éltünk meg, hála érte Istennek! Kérjük továbbra is szerető gondoskodását és irgalmas kegyelmét mindannyiunkra, töltsön el iránta való mély elkötelezettséggel és erővel, hogy akarata szerint teljes szívvel éljünk, és méltó alkotótársaivá váljunk annak a tervnek, amelyet rólunk megálmodott.

Tóth Borbála, piarista nővér