A felújítás alatt álló Kálvária templom udvarán gyűltek össze a német és román közösség hívei, templomuk búcsúmiséjére.
A szatmárnémeti Kálvária templomot Hám János püspök építtette a vár megszűnése után is Doboló dombnak nevezett magaslaton 1844-ben, majd 1907 és 1909 között teljesen átépítették. Jelenleg is futó, átfogó restaurálását a tavalyi évben kezdték meg, így hamarosan a teljes díszében tündöklő neogótikus templomára lehet büszke nem csupán a német és román katolikus közösség, de a város teljes lakossága.
A Jézus Szíve tiszteletére szentelt templom búcsúján szép számban gyűltek össze a hívek, hogy a szabadtéren rendezett szentmisén együtt kérjék: „Szelíd és alázatos szívű Jézus, alakítsd szívemet a te Szent Szíved szerint". A búcsúmise előtt a Szentatya pappá szentelésének hatvanadik évfordulója alkalmából, az ő szándékára imádkozták a rózsafüzért, majd Ft. Anton Diacu Iași-i egyházmegyés pap főcelebrálásával mutatták be a legszentebb áldozatot.
Prédikációjában Ft. Anton Diacu a keresztény ember lelkét a felújítás alatt álló templomhoz hasonlította: "Összegyűltünk egy gyönyörű templom udvarán, amely láthatjuk, hogy munka, felújítás alatt van. Ez a kép, azt hiszem mindannyiunkra vonatkoztatható, még akkor is, ha nem találunk a környezetünkben szemmel látható állványokat. Tudnunk kell azonban, hogy az egyház tanítása, a szentírás az, ami mindig körülöttünk van, ahogy a templom tornya körül az állványok, és ez segít, hogy újjáépítsük, helyreállítsuk lelkünket elsődleges képére - ahogy a teremtés könyvéből tudjuk, hogy Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert.
Az ünnep aktualitásában Anton Diacu elmondta: „A mai napon az egyház Jézus Legszentebb Szívét ünnepeli. A bibliából tudjuk, hogy a szív Krisztus teljes lényét jelképezi. Mi nem testrészeket tisztelünk Krisztus testéből, hanem ez által mutatunk rá a középpontra, arra, ami a mi életünkben is központi helyen kell legyen. Jézus mindig a keresztény ember életének az alapja és középpontja, hiszen általa születtünk újjá a keresztségben. Isten gyermekei lettünk és ennek megfelelően kell ebben a világban élnünk."
A hívek az erős és kitartó zápor ellenére a szentmise végéig maradtak, amikor közösen elimádkozták a Jézus Szíve litániát.