Fatimai Szűz Mária ünnepén, az utolsó jelenés napján helybeliek és zarándokok töltötték meg a Szűzanya tiszteletére Nagykárolyban felszentelt templom padsorait és karzatát. A szentmise délelőtt tizenegy órától kezdődött, de a hívek már egy órával előtte Máriához szóló énekekkel készítették lelküket a búcsúra. Csengő hangjukkal megtöltötték a templom levegőjét, megteremtve így ünnep felemelő hangulatát.

A szentmiseáldozat bemutatását vezető Ft. Reszler Mihály nagykárolyi főesperes a bevonulást követően Szűz Mária anyai pártfogására irányította a hívek figyelmét: „Járuljunk bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk, amikor segítségre szorulunk. A szentmise kezdőéneke lelkületünket foglalta össze, amellyel eljöttünk, hogy ismételten kérjük: vigyázz reánk Édesanyánk! Hiszen rászorulunk anyai pártfogására, szükségünk van arra, hogy irányt mutasson, újra és újra felszólítson bennünket, bugdácsoló gyermekeit: tartsunk bűnbánatot, térjünk vissza a Szeretet Istenéhez, és éljük meg mindazt, amit Jézusunk kér tőlünk."

A búcsúmise szentbeszédét Ft. Feigi György tiszteletbeli kanonok, csomaközi plébános mondta. Ebben a fatimai kérések aktualitását emelte ki: „Az Istenben hívő, Máriát tisztelő lélek örömmel ünnepli meg Szűz Mária ünnepeit. Először is azért, mert Szűz Máriát Isten is megtisztelte, Őt választotta ki, hogy Jézus édesanyja legyen. De Szűz Mária az Ő nagy méltóságában sem feledkezik meg rólunk. Közbenjár értünk, szeret bennünket, aggódik értünk és sokszor meghallgatja kéréseinket. Időnként megjelenik a Földön és kér, buzdít, figyelmeztet bennünket. Ezt tette 1917-ben Fatimában is, amikor a gyermekek által szólt a világhoz: imádkozzátok a rózsafüzért és esdjétek ki a világ számára a békét. Ez a kérés ma is időszerű. Ma is szükségünk van az imádságra, annak ellenére, hogy ma sokan kimentik magukat: nincs idejük imádkozni. Kellene az isteni erő, a kegyelem, Isten segítsége, hogy fölemelje az embert."

Feigi atya a családok közös imádkozására, a gyermekek imára való tanítására kérte a híveket: „Elmúlt már az az idő, amikor a gyermekek otthon, a szüleikkel együtt mondták a reggeli imát munkába és iskolába indulás előtt, vagy este csak a közös imát követően után feküdtek le. Hol van ma az a hangulat, az a vallásosság, hogy a gyermek a rózsafüzért a családban tanulja meg és édesanyjával együtt imádkozza?... Pedig nagy szükségünk lenne rá!"

A fatimai Szűz Mária felhívásával kapcsolatban, miszerint imádkozzunk a bűnösökért, Ft. Feigi György elmondta: „Mindenki látja, talán magán is tapasztalja, hogy gyengeségből, vagy rosszakaratból ma milyen nagy méreteket ölt a bűn. Régen is volt bűn, de akkor legalább bűntudat is volt. Akkor az embereknek a bűn elkövetése után lelkiismeret furdalásuk volt, amitől meg akartak szabadulni. Ma, ez már nem épp így van."

Prédikációja végén Szűz Mária tiszteletére kérte a híveket: „Hála Istennek, azért nem kell Fatimáig mennünk, mert él még a Mária tisztelet a mi híveinkben is. Majdnem minden faluban van Rózsafüzér Társulat, Mária Légió és együtt imádkozzák a rózsafüzért. Sok magányos édesanya, nagymama pedig esténként nem tér úgy nyugovóra, hogy el nem mondta volna Szűz Mária tiszteletére a napi tizedét. Ez az ima fölemeli az embert, tegyünk hát mi is így, imádkozzunk az ő példájukra!"

A búcsúmise végén a hívek elénekelték a himnuszokat, majd sokan a Szűzanya szobrához vonultak és ott együtt tovább énekeltek, imádkoztak.