„Ó... ezek a fiatalok! Nem tudják, nem értik, nem akarják, csak a gyors örömök, csak a züllés..."- halljuk sokszor, újra meg újra. És nem! Azok a fiatalok, akik részt vettek a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye ifjúsági táborában, valódi, mai, „trendi", hús-vér fiatalok, olyanok, akikre büszkék otthoni társaik, hogy ismerik, hogy együtt időzhetnek, de ők mégis mások. Azért, mert ismerik Jézus Krisztust, azért, mert fontos nekik a hitük, és akár egy fesztiválon is kiállnak mellette, ha egy beszélgetésben leszólja valaki mondjuk a szentmise látogatást.

Az augusztus 24. és 29-e között zajlott egyházmegyei ifjúsági tábor idei mottója Ferenc pápától származott: „Ébresszétek fel a világot!". Ez adta a szentmisék szentbeszédeinek-, a témafelvezetőknek-, a csoportos beszélgetéseknek a témáit, de a résztvevők közötti személyes beszélgetésekben is meg-megjelent. Így gondolkodtak el a hitük, az életük felett, a boldogságukon, a történések és a minden mögötti értelem szükségszerűségén, valamint azon, hogyan válaszolhatnak Ferenc pápa felszólítására és vihetnek fényt a világba? Persze megjelentek a kétségek, a problémák, a gyengeségek - melyeket nem féltek társaik elé tárni -, és megjelent a tiszta hit is: „Minden jóban, minden értelemben Isten van jelen. Minden csak vele érdemes, nélküle nincsen semmi sem..." A fiatalok megvallásai pedig őszinték voltak, nem az elvárásnak akartak megfelelni. Nyíltan mutattak példát társaiknak, tettek tanúságot a több mint hatvanfős táborban. Sokan nagy fejlődést élnek meg ilyenkor és sokkal őszintébben, jobb emberként, Istenhez közelebb érezve magukat térnek haza.

Mi lehet vajon mindennek az oka? Talán a hétköznapitól való eltávolodás, a szép szentegyházi környezet, a hegyekkel körülvett völgy vadregényes, magasba emelő képe, a kortársaikkal való csaknem egyhetes együttlét? A fiatalok megvallása szerint mindez hatással van rájuk, de igazából az Istennel való találkozás a szentmisékben, a szentségimádásban, a lényegről egymással folytatott beszélgetések a döntőek. Az, hogy látják, nincsenek egyedül. Ft. Barta Barnabás ifjúsági és ministránslelkész valóban fontos buzdításokat adott az istenes életre szentbeszédeiben, Csiszár Lóránt és Tyukodi Beáta SJC témafelvezetőikben a fiatalok valóságát fogták meg, Pantea Tibor OFM és Guia Hugó OFM jelenléte, játéka és munkája keresztény példával szolgált, az imák meditatív jellege a mélyre hatolt és onnan hozta fel az egyébként rejtve lévő vágyakat és érzéseket.

A hét alatt amúgy folyamatos volt a játék - a kényelmi igényeket kielégítő Szent Gellért Alapítvány háza asztalitenisszel és csocsóval is ellátott -, kedden kézműves foglalkozás, szerdán erdei-hegyi túra, csütörtökön parajdi strand és sóbánya látogatás is volt, pénteken vízi csata és tábortűz színesítette az egyébként is gazdag programot.

A tábor végi kiértékelésben a résztvevők véleményt adhattak a különböző programpontok minőségére vonatkozóan, elmondhatták, hogyan érezték magukat - és ez alapján is jól sikerült tábornak bizonyult az idei. A búcsúzáskor, még a helyszínen odamehettek társaikhoz is megköszönni a figyelmességet, a jót, amit egymástól kaptak. Bizony, sok új barátság született a mindenkit elfogadó, hangoskodásoktól és nehéz szavaktól mentes egy hét alatt.

Hazaúton, a buszon aztán elénekelték még egyszer a tábor himnuszát, melynek refrénje is utal rá, ezek a fiatalok már mások, jobbak, még közelebb kerültek ahhoz az Istenhez, akiről otthon is tanúságot akarnak tenni: „Induljatok, lángoljatok, / a világnak örömhír kell! / Élő hitetek lesz a fényetek az éjben. / Tanúim lesztek!"

\