A Szentírás szövege sokkal többet tud üzenni, adni, mint ahogy felületes olvasással feltételeznénk - mutattak rá a szombaton reggel tíz órától, a Szentlélek egyházközösség altemplomában tartott Biblianap résztvevői. Az erdélyi Katolikus Magyar Bibliatársulat és a Szatmári Római Katolikus Püspökség Világiak Irodája által szervezett program az egyházmegye számos pontjáról egybehívta a híveket. Ők interaktív, játékos ráhangolódás, a téma közelítése után a törvény és irgalom sokszor ellentétben megmutatkozó kettősét vizsgálták, majd a nap alapjául szolgáló bibliai rész elolvasása után (Lk 7,36-50) előbb a történet helyszínében fedezték fel magukat, majd a konkrét szerepekbe helyezkedtek bele.

Csoportok alakultak, melyek a bűnös asszony, a hidegen viszonyuló farizeus, a megbocsátó Jézus érzéseit magukra öltve keresték az életükre alkalmazható üzeneteket, vizsgálták a fejlődő gondolatokat. És valóban, éles kérdések, mély vallomások jöttek a szűkebb csoportokban felszínre: „Kiállok a gyengébbek mellett, megvédem őket? Nekem nem könnyű a többiekkel ellenkeznem, nem szeretek szembeszállni, még ha engem bántanak is. De még nehezebb az, amikor látom, hogy valakit igazságtalanul bántanak, de nem tudom, nem merem megvédeni. Ilyenkor imádkozok érte..."- mondta egy, a megbocsátó, a bűnöst védelmébe fogadó Jézus szerepében gondolkodó.

„Miért van az, hogy a bűnöst, a tette miatt kizárjuk a közösségből ahelyett, hogy segítenénk őt a bűnbánatra, megtisztulásra? A bűnös ember mellé nem merünk odaállni, mert félünk, hogy azzal azt a látszatot keltjük, miszerint a bűnét is elfogadjuk. Irgalmasnak kellene lennünk az emberrel szemben, úgy hogy nem a bűnével azonosítjuk őt." - vallotta egy másik résztvevő.

„Az a gond, hogy mi nem vagyunk elfogadók, mi nem tudunk úgy élni az irgalommal, mint ahogy Jézus. A megbocsátásunk nem teljes, a szeretetünk is sokszor öncélú, visszamutató. Talán az emberi viszonyok is változtak az időben, lassan bezárkóztunk? Ha nyitott szívvel, alázattal viszonyulnánk az emberekhez, a történésekhez, boldogabbak, felszabadultabbak lennénk" - nyilatkozott meg egy a bűnös asszony szerepébe helyezkedő.

„Mennyire igazságtalan, hogy a bűnössel szemben hajlamosak vagyunk törvény szerint ítélni, de önmagunk hibájával szemben irgalmat kérünk" - tette hozzá egy farizeus.

Miközben beszélgettek, ízlelgették a helyzetet, merültek el a szerepekben, egyre élőbbé, valóságosabbá vált a szöveg, amely az első olvasathoz képest gazdagabb, megszólítóbb, személyesebb élményt nyújtott. A Biblianappal is bizonyították, a Szentírás nem adott korban és adott kornak íródott. Bár nem ismerünk már farizeusokat, de farizeusi hozzáállást igen, a bűn fogalma mindenki számára közeli, az alázat, a megbocsátás, az irgalom pedig a keresztény ember mindenkori jellemzője kell, hogy legyen. Az evangélium szövegei érzelmeket hoznak felszínre, gondolatokkal szolgálnak, válaszokat adnak, csak élni kell velük. A szombati Biblianap gyakorlati-, a plébániai bibliacsoportok működését érintő kérdések megbeszélésével ért véget, a rendezvény létrejöttét a Bethlen Gábor Alap segítette.