Az idén új ciklussal újraindult önkéntes beteglátogatói képzés, február utolsó hétvégéjén kétnapos találkozóra hívta egybe résztvevőit. A cél ez alkalommal a szenvedés pszichológiájának megértése, a testi és lelki okok kapcsolódásának feltárása, valamint a szenvedésből adódó misszió felfedezése volt.

Első este a résztvevők saját életükben vizsgálták meg a nehézségeket, és próbálták ezeket értelmezni, majd Gáspár Annamária kórházpasztorációs referens beszélt a fájdalom problematikájáról. Mint elmondta, a fájdalom az élővilágban általános jelenség, ugyanakkor a szenvedés különlegesen emberi képesség. Egyedül az ember képes megélni, átélni, egyénivé tenni a fájdalmat, egyedül az ember tesz fel olyan kínzó kérdéseket, mint „miért van fájdalom", vagy „miért engem ért ez a fájdalom"? Egyedül az ember lázad a fájdalom ellen, vagy éppen megbékél azzal.

Szombaton, Ft. Dr. Hankovszky Ferenc püspöki helynök a megismert gondolatokat továbbépítve beszélt a szenvedés testi-lelki kapcsolódásáról. Így első sorban a fájdalom, a nehézségek megértésének fontosságát emelte ki: „A szenvedés értelmetlen mindaddig, amíg rá nem találunk egy olyan értelmezésre, amiben megnyugodhatunk. Minél tartósabb valakinek az életében a szenvedés, annál sürgetőbb, hogy egy ilyen, az egész emberi létértelmezés részét képező értelmet találjunk neki. Az átmeneti szenvedések értelmetlenségét úgy tudjuk elhordozni, hogy az ideiglenességükre figyelünk, s nem magára a szenvedésre. Abban lelhető fel az értelmük, hogy elmúlnak. A hosszan elhúzódó, kilátástalan szenvedés nemcsak magát értelmezi makacsul, hanem az élet egészének az értelmére irányuló kérdését is állandóan provokálja."

Hankovszky Ferenc kiemelte, a betegségeket nem tekinthetjük csupán a test fizikai problémájának. Mögöttük sok esetben olyan lelki problémák állnak, amelyek, ha nem oldódnak fel, újra és újra előidézhetik a betegségeket. Ebben jelölte meg az önkéntes beteglátogatók szerepét is: a kórházakat látogatva megállnak a betegek mellett, elbeszélgetnek velük, segítenek rámutatni vívódásaik okára, majd együtt próbálnak értelmet találni.

A találkozó harmadik előadása már a szenvedésben rejlő misszióra figyelt. Ft. Egeli Ferenc püspöki titkár ennek vonatkozásában a beteglátogatókat misszionáriusoknak nevezte, akik elviszik Jézust a szenvedőkhöz, idősekhez, öregekhez. „Ez maga a misszió: Jézust az emberekhez elvinni, és a kapcsolatot megteremteni újból, vagy újként az emberekkel. Az önkéntes beteglátogatók olyan emberekhez mennek el, akik valamilyen határhelyzethez érkeztek el életükben - legyen az betegség, vagy öregség. Az ember ilyenkor jobban foglalkozik a létét, az életét meghatározó, azt jellemző kérdésekkel, mélyebben érez és gondolkodik. Sokan ilyenkor igyekeznek kapcsolatukat is rendezni Istennel."

Egeli Ferenc szerint a szenvedés értékként való megélésére kell vezetni a betegeket, a krisztusi fájdalommal való közösségvállalás gondolatában: „Az ősegyház életében is több esetben megmutatkozott, hogy a betegséget olyan eseménynek tekintették, amin keresztül szorosabban tudják az életüket Krisztushoz kapcsolni. Szent Pál apostol mondta, 'a testemben kiegészítem azt, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik az Egyháznak, Krisztus testének a javára'. Tulajdon képen a betegekkel való missziós foglalkozás azt jelenti, hog ezt tudatosítjuk a betegekben. Az a tény, hogy Isten ott áll mellettük, egy alkalom, hogy ő a betegségén keresztül is hozzákösse életét Istenhez és áldozatként tegye a kezébe, ahogy Jézus áldozatként adta életét az egész világ üdvösségére."

Az önkéntes beteglátogatók képzésének második találkozóján, az előadások után a résztvevőknek minden esetben lehetőségük volt a kérdéseik megtárgyalására, az üzenetek csoportokban történő feldolgozására, de mindkét napon központi helyen szerepelt az ima is: pénteken keresztúti elmélkedést tartottak, szombaton pedig együtt zsolozsmáztak. A képzést a Bethlen Gábor Alap támogatja.

A rendezvényen készült fotók: