Krisztusban Szeretett Híveim!

Feltámadt Krisztus! Ez az Egyház nagy örömhíre. Ez a keresztény Evangélium! Jézust keresztre feszítették és meghalt, de Isten feltámasztotta őt. Elragadtatással és ujjongva ünnepeljük a győztes Urat.

De a megváltásunk nem Krisztus egyedül végbevitt, magányos hőstette, hanem az Atya és a Fiú közös műve.

Állítom, hogy a megváltás elsősorban az Atya műve, aki azért, hogy megmentse bűnös gyermekeit, ártatlan Fiát adja áldozatul értük. Nem kegyetlenségről van itt szó, hanem arról, amit Jézus maga fogalmazott meg Nikodémussal való beszélgetésekor: „...úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte..." Jn 3,16. Mekkora ez a szeretet!

„Egy pályaudvar hatalmas csarnokában, ahol emberek tömegei jöttek-mentek, egy kisgyerek hirtelen keserves sírásba tört ki. Szinte senki sem tudott elmenni a zokogó kisgyerek mellett, és a legtöbben meg is álltak, hogy megpróbálják megvigasztalni.

-         Mi a baj, kisfiú? - kérdezgették. - Segíthetünk neked? Mi történt?

A kisfiú rájuk se hederített. Minél többen akartak segíteni rajta, annál inkább sírt.

Végül aztán megjelent egy rendőr. Lehajolt, és karjába vette a gyereket.

-         Jól van, fiatalember - mondta kedves hangon a rendőr-, nem akarod elmesélni nekem, mi történt? Miért sírsz? Elveszítetted anyukádat?

A kisfiú egy pillanatra elhallgatott, majd torkaszakadtából kiabálni kezdett:

-         Nem! Nem én veszítettem el az anyukámat, az anyukám veszített el engem!" (B. Ferrero: Mindig lesz egy új nap, 76. o.)

Elveszítettük Istent? Nem. Az Isten veszített el minket, és addig nem nyugszik, amíg ránk nem talál! Köszönet érte az Atyának!

Megváltásunk másodsorban a Fiú áldozata, aki annyira szereti az Atyát, hogy emberré lett, teljesen átadja magát Atyja akaratának, engedelmes lett egészen a halálig. De nem saját magának akart megszerezni minket, hanem az Atyának, mert az övéi vagyunk, s Őt megtalálni a legnagyobb boldogság. Engedelmességéért a mennyei Atya, Fia emberségét is isteni dicsőségébe emelte a feltámasztás csodájával.

Feltámadt Krisztus! Valóban feltámadt! Bár nem erre az életre, hanem egy számunkra elképzelhetetlen, mégis valóságos új életre támadt fel. Erről győződtek meg a szemtanúk és hirdetik, hogy a feltámadt Krisztus által szabad utunk van a mennyei Atyához. Köszönet érte Jézus Krisztusnak!

Testvérek! A megváltás ajándékáért, a köszöneten túl, mit adhatunk cserébe Istennek? Az Ars-i plébános, Vianney Szent János így fogalmazott: „Isten azért teremtett minket és a világot, mert szeret minket. Milyen szép és milyen nagyszerű, hogy Istent megismerhetjük, szerethetjük, és őt szolgálhatjuk! Ez a feladatunk ebben a világban. Minden más ezenkívül eltékozolt idő." (Kis misekönyv, B év, 316. o.)

Hogy hátralevő életünk ne eltékozolt idő legyen, mindenki igyekezzen megismerni, szeretni és szolgálni Istent ott, ahol van, még nagyobb buzgósággal, és teljes odaadással.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden jóakaratú testvéremnek örömteli, kegyelmekben gazdag húsvéti ünnepeket.

Főpásztori áldásommal,

Szatmárnémeti, 2015 Húsvétján                                                                                                                                                        † Jenő püspök