A Nemzetközi Ministránsszövetség (Coetus Internationalis Ministrantium) által tizedik alkalommal megrendezett zarándoklaton a Szatmári Egyházmegye 68 ministránsa vett részt.

Alább egy személyes hangvételű beszámolót olvashatnak a találkozó élményeiről:

„A zarándoklat szentmisével kezdődött a Szatmári Székesegyházban, ahonnan türelmetlenül és nagy kíváncsisággal indult útra csapatunk. A Rómába vezető út folyamán a sok éneklés, és a találkozó himnuszának  megtanulása közben sikerült összerázódni a közösségnek. Velencébe érkezve, kíváncsian szálltunk le a buszról. Elkészültek az első fotók, közben akik már jártak közülünk Velencében mesélni kezdtek élményeikről. Még mielőtt városnézésre indultunk volna, Bontó Gabriella, a Szatmári Római Katolikus Püspökség ifjúsági referense köszöntött minket, és kiderült, ki melyik csoportba kerül. Ezután útra indultunk a Szent Márk tér felé. Idegenvezetőnknek köszönhetően igen sok nevezetességet tekintethettünk meg.

Felejthetetlen élmény marad a város központjából hajóval megtett visszaút. A nagy múltú városnak megismerkedhettünk így sokszínűségével. A buszra visszaszállva mind jól tudtuk, már kevés van hátra míg elérünk célunkhoz, Rómába. Este, helyi idő szerint 11 órakor érkeztünk meg szálláshelyünkre, egy római egyetem kollégiumába, a Seraphicumba. Itt találkoztunk Lapka József tisztivel, aki a zarándoklat további részében velünk tartott. A finom vacsora után mindannyian elfoglaltuk szobáinkat, és igen hamar állomra szenderültünk. A keddi napot igen izgatottan vártuk, nem csak azért mert ez volt az első napunk a fővárosban, más, nagy feladatok is vártak ránk a nap folyamán. Reggel megtekintettük a Lateráni bazilikát, majd a Szent Lépcsőket. Ekkor a csapatunk egy kis csoportjával elváltunk a többiektől, elindultunk a Vatikán felé. Minden résztvevő országból pár ministráns részt vehetett a találkozó jubileumi nyitóünnepségén, valamint ministrálhatott az igeliturgián. Különös élmény volt számomra a Szent Péter téren összegyűlt több mint ötvenezer ministráns előtt magyar nyelven könyörgést olvasni. Előtte pár perccel még bennem volt a félelem, izgatottság, de érdekes módon az ambó felé közeledve elszállt minden kétség. Képes lettem volna órákig ott állni és szolgálni az oltár körül.

A megnyitó ünnepségen Jos Weisgerber luxemburgi atya köszönetét fejezte ki nekünk, ministránsoknak, Krisztushoz hű szolgálatunkért. A megnyitó ünnepséget követve fáradtan, de élményekben gazdagon indultunk hazafelé. A következő nap még több izgalmat és élményt tartogatott számunkra. A szerdai napon ugyanis részt vettünk XVI. Benedek pápa audienciáján. Hála szervezőinknek, mindannyian igen közel ülhettünk a Szentatya székéhez. Még mielőtt a Szentatya megérkezett volna büszkén hallgathattuk csapatunk egyik tagjának anyanyelvén elmondott elmélkedését a Szent Péter téren. Büszkék voltunk Fekete Dávidra, aki megszólalásával lenyűgözött minket és azt többi 2000 magyar ministránst, akik még értették őt.

Elérkezett a várva várt pillanat, feltünt XVI. Benedek pápa helikoptere aki épp nyári rezidenciájából tért vissza a Vatikánba, hogy velünk találkozhasson. Pár perc múlva már feltűntek a testőrök, köztük pedig a Szentatya integetett autójából. Nagy örömmel fogadta őt a közel 55 ezer ministráns a világ minden részéről. Amikor a Szentatya elfoglalta helyét, Martin Gächter  baseli segédpüspök, a CIM (Nemzetközi Ministránsszövetség) elnöke köszöntötte őt, átnyújtotta neki a találkozó egyetlen fehér színű kendőjét, mely el nem cserélhető.

A Szentatya már a találkozó kendőjét viselve szólt hozzánk. Beszédében  visszaemlékezett arra az időre, amikor ő maga is ministráns volt. Szent Tarziciusz, a ministránsok védőszentjének példáját állította elénk, jelezve, mennyire fontos az a szolgálat, melyet ministránsként nap mint nap Krisztus oltáránál végzünk. Végezetül pedig magyar nyelven is köszöntötte a résztvevőket:

Kedves magyar ministránsok! Isten hozott Benneteket! Az oltár szolgálata során kerüljetek egyre közelebb Krisztushoz! Találjátok meg élethivatásotokat! Szent Tarzíciusz, a ministránsok védőszentje, könyörögj érettünk! Apostoli áldásommal. Dicsértessék a Jézus Krisztus!" A buzdító szavak után csoportunkból hárman személyesen is találkoztak a Szentatyával. Csiszár Klára, a CIM (Nemzetközi Ministráns Szövetség) munkatársa, Dancu Balázs atya- aki 10 éve a szatmári ministránsok lelkésze, valamint Fekete Dávid, a Szentcsalád plébánia ministránsa.

Az audiencia végezetével a 10. Ministránszarándoklat is végéhez érkezett. Aznap este részt vettünk a közös magyar misén, amire a Santa Maria degli Angeli e dei Martiri nevű bazilikában került sor. Itt gyűltek össze a magyar ajkú ministránsok, hogy e remek nap végezetéül együtt ünnepeljenek. Felemelő érzés volt, ahogy a mise után az egybegyűltek elénekelték a magyar, majd a  székely himnuszt.

A következő napokban bejártuk Róma nevezetességeit, híres templomait, műemlékeit. Barangolásaink során nem a minél több turistalátványosság felkeresése volt a cél. Olyan helyeken jártunk, ahol büszkén emlékezhettünk meg keresztény történelmünk vértanúiról, apostolairól, szentjeiről. Azokról, akiknek élete, munkássága segített egy olyan keresztény közösség kialakításában aminek mi is tagjai vagyunk. Fejet hajtottunk Szent Péter sírja előtt, imádkozva Róma első püspökéhez. Megemlékezhettünk az egykori pápánkról, II. János Pál Pápáról sírja előtt. Különös élmény volt bejutni a Szent Péter Bazilika melletti Magyarok Kápolnájába. Lenyűgözött minket a Colosseum, valamint az elénk táruló látvány a Forum Romanumban. Imádkozva megpihentünk a Santa Maggiore Bazilikában, a Szent Pál bazilikáját felkeresve pedig megtekinthettük Szent Pál sírját.  Elkápráztató volt nemcsak a látvány de, a színes tömeg a Spanyol Lépcsőknél, valamint a Trévi Kútnál. A Callixtus katakombákban barangolva elgondolkodtunk azon, mennyivel könnyebb megélni hitünket napjainkban, mint a üldözések idején élő keresztényeknek.

Szent Tarziciusz szobra mellett megáldottuk, és kifejeztük hálánkat Dancu Balázs atyának, aki 10 éven keresztül, szívvel-lélekkel foglalkozott az egyházmegye ministránsaival. A búcsúztatást köszöntés követte. Lapka József atya a ministránsok új lelki vezetőjeként tartott velünk a hazafelé vezető úton. Útközben megálltunk Assisiben, ahol eltöltöttünk újabb pár kellemes, felejthetetlen órát. Misén vettünk részt Assissi Szent Ferenc templomának kápolnájában melyet Dancu Balázs, Lapka József és Anderco Ottó atyák mutattak be. Ezután ebéd, s szabad program következett, amit egyesek szuvenírek és ajándékok vásárlásával, mások a táj fotózásával, sétálással töltöttek. Kellemesen elfáradva, lelkileg feltöltődve folytattuk utunkat hazafelé.

Amint azt a  hazaérkezésünkkor Lapka József tiszti is kifejtette, nem csak a hírességek, látványosságok kell, hogy megmaradjanak bennünk. Úgy érzem valami sokkal fontosabb, erősebb érzés maradt meg örökre bennünk. Nemcsak az emlékképek, hanem egy benső mély érzés: a ministrálás fontossága, valamint egyfajta büszkeség, arra, hogy a papok után mi végezhetünk az oltárhoz legközelebb szolgálatot."

Beszámoló és képek: Gáspár Gergő János

Nézze meg galériánkat külön oldalon!