Boldog Scheffler János áldozatára emlékezni, az előtt tisztelegni gyűltek össze a kálmándi és zarándok hívek december 6-án kedden, Scheffler János halálának évfordulóján. Az ünnepi szentmisét jelenlevő paptársaival Ft. Reszler Mihály nagykárolyi főesperes vezette, a szertartás elején a zsoltár gondolataival emelve ki a Boldog erényét: „A szent halálig küzdött Istenének törvényéért, nem félt a gonoszok szavától, mert életének alapja szilárd kőszikla volt. Boldog János püspök szentmiséjének kezdőéneke ez, amely a zsoltáros szavaival összefoglalja mindazt, ami az ő életét fémjelezte, amivel ő nekünk, ma élő krisztushívőknek példaképünk. Amint annak idején Jézus föltekintett az Atyához, és imádkozott övéiért, mi is föltekintünk Atyánkhoz, hogy János püspökünk közbenjárására adjon nekünk áldozatos hitet, sziklaszilárd meggyőződést, hogy Krisztushoz ragaszkodva képesek legyünk mindig hűségesek maradni ahhoz a szeretethez, amely közénk jött és Isten jelenléte közöttünk."

A szentmise prédikációját Ft. Hájtájer István börvelyi plébános mondta. Szentbeszéde elején a boldoggá avatás örömteli eseményétől indulva beszélt Boldog Scheffler János életszentségéről, mely minden ránk hagyott lelkigyakorlatából, írásából sugárzik. Így emelte ki 'A pap' című lelkigyakorlatos könyvét, melyben többek között a buzgó imára szólít fel, emlékeztetve a híveket: „Ima nélkül nem lehet Istent atyánknak szólítani. Az imában elmerült lélek képes elviselni az élet keresztjeit, önmagával valóban szembe nézni. Boldog Scheffler János az imát minden bizonnyal már itt szülőfalujában, Kálmándon megtanulta a szüleitől, nevelőitől, plébánosától. De a legnagyobb mestere az Úr Jézus volt. (...) Boldog Scheffler János püspök égre emelt tekintettel élt ebben a földi hazában, hiszen ahogy élt az ő Istenéért, az egyházmegyéért és benne az emberekért, mind ezt bizonyítja. Úgy gondolom, bennünket mélyen át kell hasson az a vágy, hogy égre emelt tekintettel, arccal, szívvel, buzgóbban imádkozzunk."

Az evangéliumra és Scheffler János jelmondatára utalva Ft. Hájtájer István az egység fontosságát hangoztatta: „Az evangéliumi szakasz bevezetőjében Jézus égre emelt tekintettel imádkozik tanítványaiért, hogy mindnyájan egyek legyenek - 'Ut omnes unum sint'. Ez volt a jelmondata Boldog Scheffler János püspöknek és ez volt az Úr Jézus végrendelete is. János püspök együtt volt az ő papjaival, akiket különleges szeretettel fogadott, akik különleges helyet foglaltak el az ő életében. De együtt volt az ő híveivel, rabtársaival és most együtt van velünk is. Mennyire szükségünk van erre az egységre! Azért imádkozzunk, hogy ne legyenek megosztott közösségek, ne legyen magányos, elárvult ember, hanem mindenki tartozzon Jézushoz, és az általa alapított egyházhoz."

Hájtájer István kiemelte, Scheffler János nem ismert megalkuvást, ha hitről, Istenről, emberről volt szó: „Mindig az Isten örök érvényű igazságait hirdette életével, szavaival. Amikor arra kérték a kommunista rezsim emberei, hogy írja alá a Rómától való elszakadást, nem volt hajlandó, mert jól tudta, nem ez az igazság. Az igaz embert Isten próbára teszi. Mint aranyat a kohóban megvizsgálta, és elfogadta őt égő áldozatul. János püspök mindenben Isten akaratát teljesítette, mert ebben áll a lelki élet lényege. Keressük az Isten akaratát égre emelt tekintettel, az igazsághoz híven, ahogy tette azt János püspök!"

Ft. Néma Sándor plébános a szentmise végén szólt a hívekhez. Ekkor megköszönte a közelről és távolról érkezetteknek, hogy eljöttek imádkozni a csodáért: „Velünk az Isten nagy ajándékot közölt János püspök boldoggá avatásában. Amikor ma világszerte leminősítik a kormányok pénzügyi politikáját, jóleső érzés, hogy Isten valakit felminősített, közülünk valakit értékesnek, értékállónak talált. Imádkoznunk kell, hogy minél hamarabb történjenek csodák, imameghallgatások, hogy legyen közülünk egy szent ott Isten országában."

A szentmise a pápai himnusszal zárult, majd a hívek közül többen a templomban elhelyezett Scheffler-képhez járultak imádkozni, a közbenjárását kérni.