A teremtésben semmi sem szebb, semmi sem fenségesebb az imádkozó léleknél.

Boldog Celestina Donati

Az október 26-i firenzei megnyitó után november 3-án Nagykárolyban is szentmisével ünnepeltük a jubileumi Celestina év kezdetét. Az oltár előtt gyermekeinkkel együtt örömmel és izgatottan vártuk a papság bevonulását, égő mécsessel a kezünkben. A szentmise előtt az oltár elé helyeztük az anyaházból magunkkal hozott jubileumi lámpát, mely köré 22 leányunk sugár alakban lerakta a mécseseket 22 jelenleg is működő házunk jelképeként.

Ezt követően Judit nővér köszöntötte a velünk ünneplőket: Schönberger Jenő püspök atyát, Ilyés Csaba főesperes atyát, Melega Péter, Borota Ottó és Simon Attila atyákat, és minden kedves jelenlévőt. Elmondta, hogy szeretettel a szívünkben adunk hálát a jó Istennek kegyelmeiért és barátainknak számtalan segítségükért. Gazdag örökségünk, amelyet Celestina anya hagyott ránk arra bátorít minket, hogy továbbra is teljes bizalommal hagyatkozzunk az isteni Gondviselésre, eukarisztikus lelkülettel ajánljuk fel magunkat Istennek, és szeretetben, egyszerűségben, alázatosságban éljünk, közösséget vállalva a szegényekkel. Jókívánságaival zárta rövid köszöntését: „Szeretetettel kívánom, hogy ez az év legyen mindannyiunk számára egy lelki zarándoklat, amely erősíti hitünket Istenben, aki kegyelmeivel éltet és irányít bennünket, legyen a dicséret és a hála himnusza a Szentháromságnak minden jóért, amit véghezvisz általunk. Kívánom, hogy a Vele való találkozásból fény, erő és öröm szülessen, hogy Celestina anyához hasonlóan Isten szeretetének és szépségének a nagyságát hirdessük s így mindannyian igazi imádkozó lelkekké válhassunk."

A szentmisét a püspök atya celebrálta. Homíliájában a napi evangélium történetén keresztül arról beszélt, hogy az esemény középpontjában nem is Zakeus áll, hanem Isten kegyelme, amely már működött benne. Talán ő volt a múlt vasárnapi evangéliumi történet vámosa, aki őszinte imájáért megigazulást nyert, mert nem kereste volna Jézust, ha a kegyelem előbb nem ösztönzi erre. Ilyen az Isten szeretete, Ő mindig megelőz minket. Ezt látjuk Jézus példájából is, aki fölnéz, ha a fára mászunk, hogy lássuk Őt; lehajol, ha az ágy alá bújunk szégyenünkben bűneik súlya miatt; hátrafordul, hogy lásson bennünket, ha utána sompolygunk, mint az első két tanítvány tette; vagy integet felénk, mint feltámadása után a Genezáreti-tó partjáról a sikertelen halászás után hazatérő fáradt apostolainak. Isten szeretete aktív szeretet, nemcsak vár bennünket, hanem keres is, és nemcsak néz bennünket, hanem meg is szólít.

Istennek ezt az aktív szeretetét csodálhatjuk meg Boldog Celestina Donati anya életében is. Miután felfedezte magában Isten ajándékát, egész életével válaszolt rá, amit így fogalmazott meg: „Egyedül Isten! Őt akarom, Őt keresem, egyedül Neki szentelem magam. Ő az, akiért élni és halni akarok." 125 éve annak, hogy az Egyházmegyében is letelepedett Piarista Nővérek Kongregációját megalapította, hogy megsokszorozza a szeretet gyümölcseit a szegény gyermekek javára. Erre emlékezünk a jubileumi Celestina évben.

Minden jubileumi év az örömről, a háláról és az irgalomról szól. „Nyissátok nagyra a szíveteket - szólított fel a püspök atya - mert Isten kegyelmi esztendeje ez! Fogadjátok be Isten kegyelmét, nagylelkűen válaszoljatok megszólítására, s ha bűneitek, gyengeségeitek elkedvetlenítenek, ne felejtsétek, hogy Anyaszentegyházunk a Jubileumokban próbálja nyilvánvalóvá tenni legmélyebb lényegét! Ez a lényeg az irgalom, kimeríthetetlen képesség az elfogadásra és a megbocsátásra minden férfi és nő számára, akinek szüksége van rá, legyen élő vagy halott. Ezért engedélyez búcsúkat, csak éljünk ezekkel a kegyelmi lehetőségekkel! Így lesz ez az év valóban a hála és az öröm éve."

A püspök atya jókívánságaival zárta prédikációját.

A szentáldozás után Tünde nővér egy részletet olvasott fel Celestina anya elmélkedéseiből, a számunkra oly kedves örökségből, melyből ma is sokat merítünk: „Ó, Jézusom, szeretném meglátni arcodat! Úgy jövök az Oltáriszentség elé, mint egy mai Zakeus. Én is bűnös vagyok a hozzám tapadt sok földi javak miatt. Hívj engem is nevemen mindenható szavaddal és taníts meg az alázatosság és a lemondás útjára... Öntsd belém a vágyakozást, hogy találkozzam veled, hozzád menjek, odaadjam magam neked és nálad maradjak. Add, hogy szívem mindent megértsen, nagy szeretettel megőrizzen téged és állandó hálaadásban éljen. Így minden földit elhagyva imádlak, örökké dicsérve irgalmasságodat. Ámen."

Az ima után végleges helyére került a jubileumi lámpa, Celestina anya képe elé. Lángja, mely minden szentmisén világítani fog elmélyült imára hív, dicséretre és hálaadásra a Szentháromság minden ajándékáért. Jelképezi, hogy egy család vagyunk, egy közös tőről származunk: afrikaiak, amerikaiak, európaiak, mindannyian piarista nővérek, akikben Boldog Celestina Donati él tovább.

A püspök atya befejező kéréséhez: „Imádkozzanak a nővérekért!", mi is csatlakozunk. Igen, imádkozzanak értünk, hogy Isten kegyelme előtt merjük nagyra nyitni szívünket, és mindig szeretettel tudjuk megtenni azt, amire Isten hív!

Jó Pásztorról nevezett Ágnes nővér