1889. június 24-én, Firenzében, Boldog Celestina Donati megalapította a Piarista Családhoz tartozó Kongregációt, melynek lelkisége Kalazanci Szent József sajátos nevelői szolgálatából forrásozik. Hivatásukkal, életükkel arról a Jézusról tesznek tanúságot, aki befogadja, magához öleli és megáldja a gyermekeket. Ezért küldetésüknek érzik főleg a szegény gyermekek és fiatalok érzelmi, kulturális, szociális és vallási értékekben való harmonikus és teljes növekedését. Tíz éve szolgálnak Nagykárolyban, ahol egy családtípusú gyermekotthont és egy napközit működtetnek. Az alábbiakban Kürti-Bokor Judit nagykárolyi piarista nővér beszél nekünk rendjük történetéről, múltjáról, jelenéről és hivatásáról.

Rendünk 1889. június 24-én született meg Firenzében, a város patrónusának, Keresztelő Szent János születésének az ünnepén. Tizenkét éve jöttünk haza Tünde nővérrel, két évet a gyulafehérvári egyházmegyében szolgáltunk, és 2004-ben, tíz éve telepedtünk le Nagykárolyban.

Celestina anyának egy szentéletű piarista lelki vezetője volt, Celestino Zini, aki olyan nagyon szerette Kalazanci Szent Józsefet, hogy ezt a ragaszkodást, szeretetet átültette az ő szívébe is. Celestina anya tulajdonképpen miatta lett piarista. Tizenkilenc évesen határozta el, hogy nővér lesz, és negyvenegy éves korában alapította a rendet. Nem volt szándékában egy új rendet alapítani, de rá kellett jönnie, hogy egy olyan sokoldalú hivatás, mint az övé, mindenképpen piarista. Ezért alapította a kongregációt, és ezért létezünk ma mi is.

Celestina anya tanítónői oklevéllel rendelkező fiatal nő volt, aki 1890 januárjában egy ingyenes népiskolát hozott létre a nővértársaival együtt fiatal lányok számára. Első művét követte még számtalan iskola, majd megszületett az első bentlakásos iskola lányok számára. Létrejöttek ezt követően az első óvodák, az első művészeti és szakmai iskolák, melyek a fiatal lányokat varrni, hímezni tanították, hogy meg tudjanak élni. 1899-ben nyitotta meg kapuit az első gyermekotthon a bebörtönzöttek lányai számára. Ez már olyan ház volt, ahol a gyerekek a mindennapjaikat élték. Olaszország-szerte nagyon sok ház nyílt, hisz sok volt a hivatás. Celestina anya életében már tizennégy ház működött. A külföld felé történt nyitást 1985-re tesszük: Olaszországon kívül Brazíliában, Nicaraguában és Kongóban is vannak közösségeink.

Kürti-Bokor Judit - Szathmáry Melinda

A piarista szerzetesnői hivatásról kicsit másképp

Egyedül Isten! Őt akarom, Őt keresem, egyedül Neki szenteltem magam. Ő az, akiért élni és halni akarok. (Boldog Celestina Donati)

Sokszor és sokat beszélünk arról, hogy mi a hivatás. Elmondjuk hivatásunk történetét, beszélgetünk a sajátunkról és másokéról.

Szeretek mesélni Celestina anya hivatásáról, arról a sokszínű hivatásról, amely mindenképp piarista, de nagyon sokszor érzem azt, hogy nem tudok elmondani mindent arról a csodáról, amellyel Isten maga ajándékoz meg. Celestina anya egész életében ezt próbálta elmondani... A szavai és gondolatai 125 éve a mieink. Igen, egyedül Isten! Minden innen indul ki és ide tér vissza. Én is, mint minden piarista nővér, Celestina anyához hasonlóan Istent akarom és csakis Neki szentelem magam. Ez a hivatásom, amit a szívemben őrzök. Egy része a sajátom, csakis az enyém, a meghívásom története pedig megismételhetetlen.

Isten túlságosan hatalmas ahhoz, hogy egy félig nyitott szívbe térjen be. (Boldog Celestina Donati)

Nem csak Érte élek és halok, ennél többről van szó. Minden szerzetesi hivatásnak azt a szeretetet kell tükröznie, amellyel Isten szeret. És ez csak akkor lehetséges, ha teljesen kitárom a szívem.  Félig nem érdemes... Semmit sem érdemes fél szívvel csinálni, mert teljes önátadás kell minden hivatáshoz, hisz teljes örömre és teljes boldogságra születtem. Nem lehetek fél ember, csak egészek. A boldogság nem kevesek kiváltsága, hanem az én örökrészem. A forrás pedig maga Isten. Ha ezt igazán megértem és képes vagyok mélyen magamba „ölelni" ezt valóságot, akkor nem marad soha félig nyitva a szívem. Mert egy fél boldogságot nem akarok attól a hatalmas Istentől, aki mindent ad...

Mondd újra meg újra fülemnek nyíljon meg, és akkor a Te boldogító szavad megérint engem, megtérít engem és befogad boldogságodba. (Boldog Celestina Donati)

S ha már a boldogságnál tartunk, mit is jelent egy piarista nővér számára? Az elmúlt 125 évet is. És minden napot, amikor Ő befogad örök boldogságába. Persze minden nap kérnem kell, hogy nyissa meg fülemet, mert amikor az Ő suttogása megérint, akkor képes vagyok arra, hogy mások szavát is megértsem. A gyermekeimét, a barátaimért, az ismeretlenekét, s azokét is, akiket Nélküle nem tudnék szeretni. Mert ezek nem csak kedves - csendes ölelő szavak, hanem gyakran fájdalmasak. Annyira, hogy beleremeg a világ. És ott vannak a néma kiáltások is, amelyek a lelkünk mélyéig hasítanak. Lehet így boldognak lenni?

Nincs senkim rajtad kívül. Csak te tudsz meggyógyítani, csak te tudsz megvigasztalni ... (Boldog Celestina Donati)

Lehet. A boldogságom Benne gyökerezik, mert Ő az egyetlen, aki minden nap meggyógyít, megvigasztal, újult erővel tölt el, hogy szerethessek. Másokat, azokat is, vagy leginkább azokat, akiket senki sem szeret. Senki sincs Rajta kívül, aki reménnyel tölti be minden percét az életemnek, aki velem együtt lélegzik, akivel több, mint szimbiózisban élhetek.

Amikor egy lélek forrón imádkozik, erőtlensége hatalmas erővé válik Isten szívében. (Boldog Celestina Donati)

Elsősorban szerzetes vagyok, aki az Ő jelenléte nélkül nem tudnám elképzelni az életet. Szeretném azt hinni, hogy erős vagyok, de csakis akkor, amikor erőtlenségemet, kishitűségemet, félénkségemet a Szívébe emeli. Az imában minden megtörténik, ami fontos és számít. Isten és a lélek dolga, sokszor kevés vagyok ahhoz, hogy megértsem.

Ahogy az élő víz a forrásból féktelenül száguld, hogy patakká és folyóvá duzzadjon, amíg a tengerbe szét nem terjed, úgy a mások iránti szeretet, célt és értelmet ad az életünknek. (Boldog Celestina Donati)

Újra és újra visszatérek, ugyan úgy, mint Celestina anya, a bűvös szóhoz: SZERETET. Ha csak rá gondolok, már érzem is minden kis részecskémben. Eddigi életemet úgy éltem le, ahogy mindig is akartam, amire készültem, még akkor is, amikor csak távolinak tűnt bármilyen hivatás. Engem Ő arra hívott, hogy piaristaként éljem meg a szeretetet, a gyerekek és fiatalok között, Magdikával, Annával, Krisztinával, Editkével, és a többiekkel, akiket rám bízott. Féktelenül száguld a szeretet, ha hagyom...

Általad magamban őrzök minden embert. Csak így vagyok boldog... (Boldog Celestina Donati)

Együtt vallom a nővértársaimmal, hogy számomra most és mindig a legfontosabb az odaadás és ráhagyatkozás a gondviselő Istenre, a gyermekek, fiatalok nevelése Kalazanci Szent József lelkiségét követve, a szenvedésében szemlélt Jézus, aki szeretetből az Eukarisztiában nekem adja önmagát, és az, hogy minden ember üdvözüljön. Csak ennyi. És számomra ennyi a Minden.

A rátok bízott gyerekekben lássátok meg Jézus arcát, gondoljatok arra, hogy ezek a teremtmények azzá válnak, amivé teszitek őket! Legyetek számukra, mint igazi anyák, a Szűzanya, Jézus Anyjának példájára. (Boldog Celestina Donati)

Elválaszthatatlanul hozzánk tartoznak a gyerekek, bárhol is szolgáljunk a világban. Leginkább az árvák, elhagyottak, kiközösítettek, szegények és a többiek. Óvodák, iskolák, bentlakások, oázisok, napközik, gyermekotthonok, hittanórák. Mindenképpen gyerekek és fiatalok, s ahogy telik az idő anyákból nagymamák leszünk, talán még dédnagymamák is. Belépünk Isten megváltó tervébe, és a Szűzanya példájára minden nap őszinte, tiszta szívvel ismételjük: Magasztalja lelkem az Urat!

A kicsik olyanokká válnak, amilyenekké mi neveljük őket. Istenem, micsoda felelősség! (Boldog Celestina Donati)

A 125évhez képest 10 év nagyon kevés. Az én életemben sok. Ha erre a rövid-hosszú időre gondolok, amit Nagykárolyban töltöttem nekem is számtalanszor eszembe jut a felelősség, amiről Celestina anya beszél. Akkor is eszembe jut, amikor a kicsi lányaimat hallgatom játszás közben egymással beszélgetni. Az én szavaim, az én arcjátékom és még a hanglejtésem is. Tőlem tanulnak nagyon sok mindent, vajon mi az, amit magukkal visznek, mi az, amit szívükbe vésnek? Sikerül-e átadnom azt, ami hitem szerint fontos az életben? Igen, micsoda felelősség! De kétségbe még soha nem estem, mert nem vagyok egyedül, soha nem voltam és nem is leszek. Furcsa dolog a nevelés, sok nevetés, sok sírás, sok öröm és sok bánat különös keveréke, és sok - sok imáé...

... ha behunyom a szemem és a hivatásomra gondolok, csak azt suttogom, amit Celestina anya: Add, hogy lelkemben szünet nélkül éljen a vágy Utánad...

Kürti-Bokor Judit

Megjelent a Piarista.hu-n