A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye szeretetszolgálat munkacsoportja szervezett találkozót keresztény orvosoknak június 14-én, szombaton délelőtt a szatmárnémeti Püspöki Palotában. Önátadás és egység cím alatt azért találkoztak, hogy elbeszélgessenek a hivatásról, a keresztény ember felelősségéről és öröméről, valamint erősítsék a kötelékeket. Nm. és Ft. Schönberger Jenő püspök köszöntőjében is a közös pontokat emelte ki. Mint mondta, az orvosok és papok szolgálata összetartozik: "A keresztény orvosok olyan területen végzik munkájukat, amelyik a lelkipásztorkodás, a papság egy sajátos területét is fedi. Keresztény hitünk szerint az ember test és lélek egysége, és ez az egység annyira szoros, hogy szétválasztani nem lehet. Ma már tudják, hogy a testi gyógyulás a lelki gyógyulás nélkül lehetetlen, és ha valahol testi betegség van, az legtöbbször lelki eredetű. Összetartozik a kettő. Ahogy az orvosok és papok szolgálata összetartozik, e kettő együttműködését semmi sem pótolhatja. Olyan munkát végzünk, amelynek a segítségével valaki hazatalál."

Schönberger Jenő püspök az élet utáni életre irányította a figyelmet: "Nem irigylem az orvosokat, mert nekik azért kell küzdeni, hogy életben tartsák a betegeket, de ennek az életnek tudjuk, egyszer mégis vége lesz. Mi, hívő emberek egymást el kell tudnunk kísérni hittel, szolgálattal és szeretettel, segítenünk megszületni arra a másik életre. Ebben a földi életben kell megérnünk rá, és ezt az érést segíti minden betegség, mert utánuk mindig jobbak leszünk, alakítanak, formálnak bennünket. Ha pedig olyan emberek állnak mellettünk, akik nem csak anyagot látnak bennünk, hanem lelket is, testvért, akkor nem csak a munkájuk eredménye lesz jobb, hanem jobb lesz az emberi kapcsolat is, amely ezt a munkát érdemesíti. Nem lehet ezt megfizetni, nincs leírható ára, mert ez valójában a szeretet, az ára maga az Isten. Azon a területen, amelyen dolgozunk, mindig voltak elkötelezett emberek, és hiszem azt, hogy mi mindannyian azok vagyunk."

Ft. Dr. Hankovszky Ferenc püspöki helynök, a rendezvény moderátora megszólalásában együttműködést ajánlott az orvosoknak: "Az önátadás évében a mottóra gondolok - Evezz a mélyre (Lk 5,4). Egy hajóban utazunk az emberek szolgálatában, és azt reméljük, hogy ezt a merész vállalkozást a szeretet parancsa szerint tudjuk közösen végezni. A mai napon mi szeretnénk bemutatkozni önök előtt a diakónia munkacsoportunkon keresztül, és felajánljuk, ha vannak kapcsolódási pontok, ahol kölcsönösen ki tudjunk egymást egészíteni ebben a feladatban, akkor tegyük meg, mi nyitottak vagyunk. Mindenki azt adhatja, ami a karizmája, a tehetsége, és keresztény kötelessége."

A találkozón részt vett Dr. Láng László, a Szatmár Megyei Háziorvosok Szövetségének Alelnöke is, aki az egyházmegye küldetéstudatát méltatta: "Mi az, ami a jelenlevő egyházi embereket, az egyház szolgálatában levő munkatársakat, orvosokat, egészségügyben dolgozókat összeköt és elhozott minket? A választ úgy fogalmaznám meg, hogy az egészség keresése, megőrzése, a testi és lelki szenvedés enyhítése és az ebben való szerepvállalás. Az egyházmegye mindig is úgy vallotta, hogy az elhagyatottak, a szenvedők mellett kell állnia a mindennapokban. Amellett, hogy lelki és erkölcsi támogatást nyújt, nem tekinthet el a szenvedés, a nélkülözés jelenlététől. A Szatmári Egyházmegye a kezdetektől fogva következetesen kiállt amellett, hogy az egészségügyi szolgáltatásokat, a betegek segítését, a fogyatékkal élők felkarolását, az ápolásra szorulók megsegítését, a szenvedő betegek lelki segélyezését a legfontosabb feladatának tekintse. Ehhez intézményes keretet nyújtott, emberi erőforrást, adminisztrációs hátteret és nem utolsó sorban anyagi támogatást. Mindennek bizonyítéka az is, hogy ma itt találkoztunk."

A nap egy értékes előadást is tartogatott az egybegyűlteknek, amelyet Dr. Kikeli Pál kardiológus professzor, "A szeretet parancsa szerint orvosként szolgálni" címmel tartott. A jelenlevőket a szeretetalapú segítségnyújtásra buzdította: "A földi élet, ami egy nagyon gyorsan lezajló ábránd, felkészülés az örök életre. Mi, orvosok meg kell vizsgáljuk, hogyan viszonyulunk a szeretet parancsához? Hogyan tudjuk ezt a huszonegyedik században magunkévá tenni? A Szentírásból ismerjük, a tudomány elenyészik, a nyelvek elhallgatnak, a prófétálás véget ér, de a szeretet nem szűnik meg soha. Mennyire tudjuk ezt az orvosi pályán tudatosítani? Amikor önkéntesen végzünk munkát, és érezzük, hogy szeretnek minket, ott kezdődik az isteni szeretetnek a felebaráti szeretetté való átlényegülése, és ez az, ami tevékenységre késztet minket. Hiszen minden, ami karitatív, ebből nyeri az erejét, nincs pénz, magyarázat mögötte. De ugyanígy, a szeretet soha sincs készen, nincs befejezve, és pontosan ezért marad hűséges. És ezért vagyunk ma itt, hogy tudatosítsuk a szeretetszolgálat fontosságát, amelyet éppúgy nem hanyagolhatjuk el, mint a szentségeket és az igét. A mai nap erről szól, hogy mit teszünk ezért, és hogyan tudjuk egy új kor kihívásaival érvényesíteni. Tudatosítanunk kell, hogy nem a mi érdemünk, hogy segíthetünk, hanem igazából ez kegyelem. Alázatosan kell megtegyük azt, amire lehetőségünk van, a többit pedig az Úrra kell bíznunk."

A találkozó második felében bemutatkozott az egyházmegye szeretetszolgálat munkacsoportja, pódiumbeszélgetés keretében keresték az orvosokkal való kapcsolódási pontokat, majd közös imával zárták az együttlétet.