Az Egyházmegyi Kórházpasztorációs Iroda az erdődhegyi Helga Winter Közösségi Házba hívta az önkéntes beteglátogatói kör tagjait szeptember 5. és 6-a között csendben, imádságban és elmélkedésben eltölteni két napot. A megérkezést követő ráhangolás után Gáspár Annamária kórházpasztorációs referens beszélt a hivatásról és küldetésről, Isten követeinek nevezve a beteglátogatókat: "Ha mélyen hisszük, Isten hívott minket a betegek melletti szolgálatra, az megadhatja a beteghez való közeledés biztonságát. Isten küld ahhoz, akihez éppen odalépünk, és az Ő követei vagyunk. Az Ő szeretetének megjelenítői a kórházban, az otthoni betegágy mellett, vagy az idősotthonban. Küldetésünk lényege: azért vagyunk itt, hogy kimondva - kimondatlanul segítsük a beteget abban, érezze, Isten ebben a nehéz, kiszolgáltatott helyzetben is szereti, gondja van rá, számon tartja.

Éreznünk kell, hogy a reményt, az élni akarást a betegeknek, hozzátartozóknak nem mi adjuk, hanem Ő, aki az élet Urának mondja magát. Nincs más igazi vigasztalás, csak ami Istentől származik."

A résztvevők kiscsoportokban beszélgettek az elhangzottakról, kép segítségével mélyítették el gondolataikat, és még péntek este szakítottak időt arra is, hogy elzarándokoljanak a Szent Dónát kápolnához. Szombaton, a reggeli ima után Ft. Jakab Norbert, a szatmárnémeti Szent Antal plébánia i.h. lelkésze tartott előadást a szenvedés értelméről, vizsgálva a beteglátogatók szerepét is mindennek keresésében és megtalálásában. Mint mondta, a beteglátogatóknak nagy felelősségük van abban, hogy szenvedő társaik megtalálják ezt a titkot. Jakab Norbert kétféle szenvedést különböztetett meg: a megváltoztathatót és a megváltoztathatatlant. Az elsővel kapcsolatban fontos, hogy ne maradjunk egy közömbös, passzív állapotban, hanem tegyünk a jobbulásért. Itt a beteglátogatónak tettekre kell serkentenie a beteget gyógyulása érdekében. A másodikat két módon élhetik meg a betegek: kétségbeesetten, vádaskodásokkal, vagy elfogadva, belenyugodva. Itt a vádaskodásból az elfogadás felé kell vezesse a beteglátogató a beteget. Mind a két esetben a cél, hogy Isten igéjével megerősödve haladjanak a szenvedésben is a hit és a szeretet útján. Végül az előadó példákkal, esetbemutatással ábrázolta, hogyan is kell végezni ezeket a feladatokat.

Az önkéntes beteglátogatók a találkozó hátramaradt részében kívülről próbálták szemlélni önmagukat és szerepüket, elgondolkodva, vajon ők milyen lelki gondozót, beteglátogatót szeretnének maguknak, hazaindulás előtt pedig plénumban tárgyalták következtetéseiket.