Szent Rita emléknapja lesz május 22-én, pénteken. A Szent 1381 körül Olaszországban, Cascia környékén született, a hegyek között elterülő kis birtokukon egyszerűségben és istenfélelemben nevelték szülei. Már korán kijelentette, hogy apáca akar lenni, hogy teljesen eggyé válhasson isteni Megváltójával, aki jelenléte édességének megéreztetésével mindannyiszor megajándékozta őt, valahányszor szülei engedélyével visszavonulhatott a házukban kialakított kicsiny imahelyre. Szülei - valószínűleg kényszerhelyzetben - korán odaígérték a kezét egy helybeli ifjúnak, aki a kortársak szerint vad és erőszakos ember volt. Férje rossz természetét hősies türelemmel viselte, soha nem panaszkodott. Mindenben engedelmeskedett hitvesének, azzal az egy föltétellel, hogy a templomba eljárhat. Szelídségével és jóságával végül is férje rossz természetét sikerült legyőznie, és lelkét Istenhez vezetnie.

Idős szülei halála után újabb gyász érte Ritát, előbb meghalt a már keresztény életet élő férje - akit egy régi ellensége ölt meg -, majd egy évre rá meghalt két kicsi fia. Miután sok fájdalom árán eloldódtak a földi kötelékek, Rita hozzáfoghatott régi vágyának beteljesítéséhez: kolostorba léphetett. A nővérek közül türelmével, engedelmességével és jámborságával tűnt ki, mindenkinek épülésére volt. Különös tisztelettel elmélkedett Krisztus szenvedéséről, s arra vágyott, hogy osztozhasson a megfeszített Krisztus kínjaiban. Egy napon, amikor a feszület előtt térdelt, és vágya beteljesülését kérte, érezte, hogy a töviskorona egy tövise a homlokába fúródik. Mély sebet kapott, amely később elmérgesedett. Betegségei, a böjtölések és a munka fölemésztették erejét, utolsó éveit ágyhoz kötötten töltötte. 1447. május 22-én hívta át Isten az örök boldogságba, átköltözését egy emberi kézzel nem érintett harang szava hirdette meg. Különleges kiváltságként Rita testét soha nem temették el, mert csodálatos módon nem látott romlást. Sértetlenül került ki a tűzvészből is, melyben néhány évvel halála után a cédrusfából készült koporsója porrá égett. Új koporsóját a szent nagy tisztelője, Cesco Barbari casciai asztalos készítette el, aki súlyos betegségből gyógyult meg közbenjárására.

Ritát már halála előtt szentnek tartották, s halála után 10 évvel, még mielőtt az Egyház hivatalosan nyilatkozott volna, a nép szentként tisztelte. Boldoggá avatását 1626-ban, szentté avatását 1900-ban fejezték be. Testét Casciában, az 1937-47 között épült Szent Rita templomban őrzik. A hagyomány szerint Szent Rita az egészen kilátástalannak tűnő esetekben is képes segíteni, ezért a lehetetlenségek szentjének tartják.

archív

Szatmárnémetiben, a Szent János apostol és evangélista plébánia épületében 2005 decembere óta működik a Szent Rita Egyesület napközije a rászoruló, hátrányos helyzetű gyerekekért. Míg kezdetben két általános iskolás csoporttal működött, 2007 szeptemberére a gyerekek száma három csoport megindítását is indokolta. Később számuk tovább növekedett, a foglalkozások pedig egyre változatosabbá, színesebbé váltak. A gyerekek keresztény szellemben történő nevelést kapnak, lelki és szellemi fejlődésükben segítik őket a nevelők, akik egész nap velük vannak. Az egyesület tevékenységei azonban a plébánia falain is túlmutatnak, hiszen a családok és gyerekek támogatása is megvalósul ruhaneművel, tanszerekkel, orvosi ellátással és gyógyszerekkel.

A Szent Rita Egyesület számára minden évben jelentős nap névadó szentjük emléknapja, melyet idén is szentmisével ünnepelnek, pénteken este hat órától. A rózsaáldást is magába foglaló szentmisén az egyesület gyermekei énekelnek, ministrálnak majd, és szeretettel várnak mindenkit, aki velük együtt ünnepelne.