Templomuk búcsúját ünneplik a nagymadarászi hívek július 22-én, pénteken.
Mária Magdolna egy volt azok közül az asszonyok közül, akiket a Mester arra méltatott, hogy közelről hallgassák tanítását, és a Golgotára is elkísérjék, amikor a tanítványok - János kivételével - elfutottak.
Ő közvetlenül szolgálta az Urat, elkísérhette Jézust, amikor tanítványaival járta a városokat és falvakat, hirdetve az Isten országát. Gondoskodhatott arról a kis csapatról, amelynek se nyugta, se otthona nem volt, és magáról az Emberfiáról is, akinek nem volt "hova a fejét lehajtania" (Mt 8,20; Lk 9,58).
Az asszonyok haláláig hűek maradtak Mesterükhöz, aki őket - nem törődve az akkori felfogással, amely a nőket szellemileg és erkölcsileg egyaránt alacsonyabb rendűnek tekintette - becsülte, "befogadta". Hűségük a halálon túl is töretlen maradt. Ahányszor csak említik nevüket az evangéliumok, Mária Magdolna neve mindig az első helyen szerepel (Lk 8,2; Mk 15,40; 15,47; 16,1; Mt 27,56; 27,61; 28,1; Lk 24,10). Ez minden bizonnyal hozzájárult ahhoz, hogy már az Újszövetség keletkezése idején legenda szövődjék Mária Magdolna alakja köré.
A Szatmári Római Katolikus Egyházmegyében egy templomot szenteltek Szent Mária Magdolna tiszteletére. Ezzel a nagymadarászi közösség büszkélkedhet, búcsújára július 22-én, pénteken délelőtt 11 órától kerül sor, Ardai Attila kanonok szentbeszédével.
Mária Magdolna a nagymadarászi templom egyik képén
