Áprilisban meglátogatták a hétköznapok lelkigyakorlatát végző csoportokat.
A nagyböjti időben az egyházmegye több pontján - Kálmándon, Kaplonyban, Nagybányán és Szatmárnémetiben - is tartottak hétköznapok lelkigyakorlatát. Különlegessége volt ezeknek a lelkigyakorlatoknak, hogy közösségbeli világiak kísérték, akik rendelkeztek lelkigyakorlatos tapasztalatokkal, illetve tavaly nyáron elvégeztek egy hétköznapok lelkigyakorlata kísérői szemináriumot Alois Berger SJ és Irene Luster-Haggeney nővér vezetésével.
A hétköznapokban végzett lelkigyakorlatok jellemzője, hogy hat héten át zajlik. Minden napra megkapják a résztvevők az imához szükséges útmutatásokat, valamint a csoport hetente találkozik az imatapasztalatok megosztására és a következő hét imamódjának közös gyakorlására.
Áprilisban Irene Luster-Haggeney nővér és Kujbus Márta referens meglátogatták azokat a közösségeket, akik lelkigyakorlatot végeztek nagyböjtben, hogy megoszthassák tapasztalataikat. Irene Luster-Haggeney nővér több, mint tíz éve ápol kapcsolatot a szatmári egyházmegyével, legfontosabb küldetéseként törekedve arra, hogy a szentignáci lelkiséget és a hétköznapok lelkigyakorlata kísérésének módját továbbadja.
Ahogy a különböző beszámolókból kitűnt, a lelkigyakorlatot végzők egyik legnagyobb élménye volt, hogy a csoport, a közösség elfogadta kísérői szerepüket. A tavalyi szemináriumon ugyanis Alois Berger atya kihangsúlyozta: a kísérők igazából azt tudják továbbadni, amit maguk is átéltek, megtapasztaltak. A hétköznapok lelkigyakorlata folyamán a hitbeli és az imatapasztalatok megosztásáról van szó, ezért is nagyon fontos a heti csoportos találkozó, hiszen a megosztások által a csoport lényegében önmagát vezeti.
Talán a programban résztvevők fogalmazzák meg legjobban a hétköznapok lelkigyakorlatának fontosságát, amikor beszámolóikban azt írják: „sok segítséget kaptam imaéletemhez", „elindultam egy úton és folytatni szeretném", „újból szeretném átvenni a gyakorlatokat, a témákat", „akiknek elmondtam tapasztalataimat, kedvet kaptak, hogy ők is részt vegyenek legközelebb", „továbbra is gyakorolni szeretném a megismert imamódokat", „közösségben készülhettem fel az ünnepre", „sokat segített imaéletemben, hogy minden napra volt egy téma", „jobban megismertem magam a gyakorlatok által", „nyugodt tudtam lenni, sokat segített az ima előtti elcsendesedés", „az ima hatására nem éreztem magam fáradtnak a sok tennivalóm ellenére sem", „távol éreztem magam Istentől, de megtapasztaltam a felszabadulást, ebben sokat segített a napi rendszeres fél óra ima", „a gyakorlatok segítettek, hogy napi munkámban még inkább jelen tudjak lenni, érzéseimet tudatosítani", „a közösség megtapasztalása volt számomra a legfontosabb", „megtanultam Istenre figyelni imádság közben".
Kujbus Márta referens áprilisi tapasztalatairól elmondta: volt, ahol már működő közösségben végezték a lelkigyakorlatot és volt, ahol személyes megszólításra alakult meg a csoport. A közösségek, valamint a résztvevők közül majdnem mindenki kifejezte, hogy a szentignáci lelkigyakorlatot útként tapasztalta meg, melyen tovább szeretetne haladni. Így remény szerint csoport is kialakul, olyan tagokkal akik a szentignáci lelkiséget még inkább igyekeznek megismerni, életükben alkalmazni.
További terv, hogy idén nyáron az egyházmegyénkből négy felnőtt és gyermekeik, részt vegyenek abban a közös német-magyar lelkigyakorlatos táborban, Németországban, amely a szentignáci lelkigyakorlat szellemében működő magyar és német kisközösségeket szólította meg.