Január 28-án, több mint 25 résztvevővel, a nagybányai Szentháromság plébánia Boldog Scheffler János közösségi házában gyűltünk össze egy Háló klub erejéig, hogy megnyissuk a jubileumi évet, mérlegeljünk és hálát adjunk az elmúlt 10 évért.

Ft. Román János nagybányai esperes hivatalosan megnyitotta a jubileumi évet, az előadó pedig Ft. László Rezső, kapnikbányai plébános volt. A téma „Háló-mérő", míg a jubileumi év mottója:„Adjunk hálát a múltért, éljük szenvedéllyel a jelent és tekintsünk bizalommal a jövő felé." (Boldog II. János Pál Pápa)

Az előadást Ft. László Rezső egy mérlegeléssel kezdte melyben a következő kérdéseket vetette fel: miért tudunk hálásak lenni, köszönetet mondani Istennek, közösségként mivel tudunk szolgálni, hogyan tudunk valóban gyümölcsöző életet élni, hogyan lehet ma megvalósítani a Jézusi tanítást.

Az első részben rávilágított, mi lehetne a célja a közösségnek, mi motiválhatja az embereket. Keresztény öntudattal lehet csak gyümölcsöző életet élni. Az üdvösség örömhírét meg kell ismerni, aztán megélni de tovább is adni. A közösségnek Isten igéjére kell építeni, fontos, hogy ne csak fellángoló lelkesedés legyen hanem elköteleződés az Egyház, a Háló mellett. Meg kell keresni minden emberben a kapott talentumokat, ahhoz hogy gyümölcsöket teremhessen.

Előadásban rámutatott, mit is jelenthetett  a közösség Jézus szemléletében. Két fontos parancs határozhatja meg egy közösség célját, az első a nagy parancs, a második a missziós parancs. A nagy parancs számunkra a szeretet parancsa, ugyanúgy ahogy az egyház nem a félelem hanem a szeretet egyháza. Isten nem hiába teremtett bennünket, célja van az életünkkel. Krisztus szüntelenül hív minket barátságára, mi sem fáradhatunk el eszközének lenni, még ha hosszú éveken át dolgozunk is. Nem tölthetjük egész életünket azzal, hogy várjuk, mikor szólít minket Isten nagy tettekre. És közben nem vesszük észre a mindennapi élet kis hívásait, hogy segítsük szeretettel családunkat, barátainkat, hogy legyünk türelmesek a gyermekeinkkel, hogy támogassuk a szükséget szenvedő felebarátainkat. Ha adakozunk a kis dolgokban, akkor bőkezűek leszünk a nagyobb dolgokban is. Isten számára nem csak egy szám, egy statisztikai adat a mi életünk, hanem egy lélek akiért életét adta.

Mivel mérlegelésre ad alkalmat az elmúlt tíz év, fontos felülvizsgálni a múltat - tervezni a jövőt - de meg kell nézni vajon Isten mit gondol róla, a nagy parancs vagyis a szeretet parancsa szemszögéből az működik-e? Ha nem látogató-barát a közösségünk, vagyis nem örül a látogatóknak akkor terméketlen. Dolgoznunk kell azon, hogy megszabaduljunk bűneinktől, vétkeinktől és helyettük a szeretetet és az erényeket gyakoroljuk. Tulajdonképpen ez a gondolat már rámutat a második fontos parancsra a misszióra. Jól misszionálni annyit jelent mint megosztani másokkal az örömhírt, élő kapcsolatban lenni Jézussal, átérezni és nem csak teljesítni a parancsokat, egyre többet megismerni a tanításból. Hagyni, hogy szívünkben növekedésnek induljon Isten nekünk szóló szava. Számunkra minden lehetőség - az egyszerű mosolytól egy mély lelki beszélgetésig, hogy elhintsük Krisztus igazságának és jóságának magjait. Akarjuk őt szeretni és elvinni ezt a szeretet másoknak is.

Befejezésében kihangsúlyozta, milyen fontos a helyes mérlegelés, hiszen ha ez csak statisztika marad, nem segíti előre tevékenységünket. Kérdezzük meg magunktól, mennyire látszik bennünk az Isten- és emberszeretet konkrét megnyilvánulásokban. Fontos együtt lelkesítni embereket, tanulni a múltból hisz ezáltal a jövőt jól meg lehet alapozni, elő lehet készíteni. Segítsünk egymásnak megtalálni azokat a képességeket, melyeket kamatoztatva az egység és a béke forrásai lehetünk a körülöttünk lévők számára. Kérjük Isten segítségét, hogy az áldott békesség forrása, ne pedig a feszültség okozói legyünk.

Ezzel a rövid imával szeretnék köszönetet mondani az előadónak, magunknak pedig eredményes munkát kívánni.

„Uram, hiszem, hogy az a hivatásom, hogy gyümölcsöket teremjek országodnak. Hiszem, hogy az én kertem gyümölcseivel akarod mások életét gazdagabbá tenni. Köszönöm, amiért engeded észrevennem, hogy elő kell készítenem számodra az utat, s így szereteted misztériuma rajtam keresztül munkálkodhat. Remélem, hogy mindig alázatos szolgád maradok. Szeretlek, mert az én Istenem vagy."

Laurán Angéla, bogozó,  Felsőbánya