Második alkalommal szervezte meg az egyházmegyei diakónia munkacsoport figyelemfelkeltő rendezvényét, mellyel a környezetükben élő nehézsorsú emberek segítésének fontosságát emelte újra a közvéleménybe. A szeretetszolgálat példájaként ismert Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepén, november 19-én, a magyar szent szatmárnémeti szobránál gyűltek össze és hívták mindazokat, akik jelenlétükkel üzenni akartak: közösséget vállalnak a rászorulókkal, nehéz sorsúakkal. Délután három órától Ft. Dr. Hankovszky Ferenc püspöki helynök köszöntött és szólt a szeretetszolgálat fontosságáról.

Az irgalmas szamaritánus történetére emlékezve kihangsúlyozta, a keresztény ember meg kell, hogy álljon a segítségre szoruló, szenvedő társa mellett. "Ha valaki azt kérdezné, hogy mi a krisztusi szeretet, akkor azt mondanám, hogy ez: valaki mellett megállni, aki mellett meg kell állni, valaki fölé odahajolni, aki fölé oda kell hajolni. Amikor ma Szent Erzsébetre, a szeretetszolgálat ilyen értelemben vett igazi példaképére emlékezünk, kérdezzük meg magunktól: tudunk egy kicsit jobban szeretni, mint ahogy eddig tettük? Szeretetből, szeretetet nem várva, pénzt nem kérve, többet szolgáltunk-e? Elég szabadok voltunk, hogy ne nézzük, kinek tesszük ezt és, hogy megérdemli-e? Persze az ilyen önvizsgálat sokszor lesújtó és sokan legyintenek, ez csak a templomban hangzik jól. Szeretni, szolgálni szabadon, ez a Krisztus szívébe való növekedésnek a titka. Ma mi is szeretni és szolgálni jöttünk, szabadon. Először ide a szoborhoz, hogy aztán a szeretet zarándokaiként, az önkéntes csoportjaink, hivatásos intézményeink tagjaival kimenjünk a város különböző pontjaira szegényeinkhez és rászorulóinkhoz, megvalósítani a szeretet parancsát, amit Szent Erzsébet élt elénk. Hiszen az ember egy ilyen út végigjárásával átél valami nagyon fontosat, hogy úton van az Istennel való találkozás felé."

A Szent Rita Egyesület gyermekeinek énekét követően Dr. Láng László, az Egyházmegyei Caritas Szervezet vezérigazgatója előadásában Szent Erzsébet alakját vizsgálta meg, cselekedetekre buzdítva az egybegyűlt tömeget: "Mit jelent Szent Erzsébet az Egyháznak, közösségünknek, a hétköznapi embernek? Pár szóban úgy foglalhatnám össze, hogy jóságot, kedvességet, áldozatkészséget, engedelmességet. Mit tudunk mi, szeretet formájában hozzátenni a hétköznapi munkánkhoz? Ha le tudunk hajolni az elesetthez, ha meg tudjuk érteni a szenvedést, ha meg tudjuk simogatni az arcát, akkor úgy érzem, emberként mindenki lehet egyszemélyes Caritas, hiszen annak jelentése, szeretet. Meg kell néha vizsgálnunk, hogy a hétköznapi életbe át tudjuk-e ültetni mindazt a jó szándékot, ami megfogalmazódik bennünk? Törekszünk-e valóban a jóra, észrevesszük-e a hétköznapokban ránk néző, segítséget kérő embertársainkat? Azt kell mondjam, hogy a segítség nem pénzben mérhető, hanem cselekedetekben: lehajolni embertársunkhoz, akit a sors földre kényszerített, megsimogatni egy szenvedő arcot, meghallgatni valaki bánatát. Az ünnepek közeledtével és Szent Erzsébetre gondolva kérem, segítsünk szeretettel, odaadással, jó szívvel és jó lélekkel."

Szentimrei Jenő, Árpád-házi Szent Erzsébet legendája című versét Nádas Nikolett, a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum X. A osztályos tanulója szavalta, majd előbb a diakónia munkacsoport közösségeinek képviselői helyeztek el egy-egy szál fehér rózsát a Szent Erzsébet szobornál, majd a közönség tagjai tehették a talapzatra a magukkal hozott, tiszteletüket kifejező virágokat.

A rendezvény első felének végén közösen imádkoztak a rászorulókért, Szent Erzsébetről énekeltek, majd az áldást követően az egyházmegyei szeretetszolgálat munkacsoport tagjai elmentek a város négy pontjára meleg ételt és teát osztani. Így lett teljes és hiteles az általuk képviselt, és közölni kívánt üzenet, a kihívásokkal küzdő, nehéz helyzetben levő embertársainkkal való szeretetközösségre való buzdítás.