Bármilyen kicsi is az, amit tehettek a világegyház kihívásaihoz mérten, ha nagy szeretettel teszitek, annak végtelen értéke van. Hát tegyétek bátran, tegyétek szeretettel, tegyétek örömmel! S Isten maga legyen a jutalmatok, s a Boldogságos Szűz Mária pedig igazi édesanyátok!

Ez az év a megszentelt élet éve a világegyházban. A szerzetesi életformára irányítja szerzetesek és nem-szerzetesek figyelmét egyaránt. Komoly kihívás ez számunkra, szerzetesek számára. Olyan időszak, melyben fokozottan vizsgálnunk kell hivatásunk forrását, gyökereit és ugyanakkor arra bátorít, hogy szenvedéllyel és folyamatosan megújuló odaadással éljük meg Isten felé irányulásunkat. Ez teszi éltető valósággá személyes hivatásunkat, szerzetes közösségeinket, egyházunkat, az egész megváltott népünket.

Ebben a fokozottan ünnepélyes és feladatokkal teli időszakban tettünk meg szerzetesi életutunkon közösen néhány mérföldet mi, szatmári magyar szerzetesek. Zarándokútra indultunk a mátraverebély-szentkúti Mária kegyhelyre, hogy az első legteljesebben Krisztusra figyelő élet elé vigyük hivatásunkat, szerzetes közösségeinket, egyházmegyénket. Schönberger Jenő püspökatya vezetésével keltünk útra Szatmári Irgalmas Nővérek, Jézus Szíve Társasága nővérei, Jézus Szíve Kis Leányai, Piarista Nővérek, ferences és jezsuita szerzetesek május 9-én, szombaton.

A kegyhely felé vezető utunk különlegességét a közös napi zsolozsma, a rózsafüzér imádság és elmélkedés szőtte egybe szorosan mindennapi imaéletünkkel. Felemelő élmény különböző karizmájú, de egylényegű szerzetestársakkal együtt lenni. Istenélmény. Eltérő emberi tulajdonságainktól, alapítóink lelkiségétől, szerzetesi életutunkon megtett út mennyiségétől, annak gazdag tapasztalatától független közös forrás, Isten meghívása, iránta való elkötelezettségünk tapasztalata vált kitapinthatóvá.

Utunk nyitó elmélkedésben Pakot Géza jezsuita szerzetes a Megszentelt élet évét meghirdető Ferenc pápa gondolatait idézte fel: ahol szerzetesek vannak, ott öröm van, tehát szerzetesnek lenni azt jelenti, örömmel élni. Hiszen életünket az evangélium hirdette örömben törekszünk mind jobban megélni, a Jézussal való találkozás örömre gyújtja a szívünket. A Szentatya által megjelölt három dimenziójú feladatot idéztük fel: hálával tekinteni a múltra, szenvedéllyel megélni a jelent és reménységgel átölelni a jövőt. Nekünk, szerzeteseknek az a kötelességünk, hogy tanúságot tegyünk arról az életerőről, mely Krisztusban van, s Krisztus által bennünk, mindannyiunkban. Valamennyi rendalapító, és a nyomukban szerzetessé váló rendtársaink életcsodája hív és válik útmutatóvá számunkra, a mi életünk csodái felé. Hivatásunk viszontszeretni Istent, s szeretetének jelévé válni minden ember számára. Ahhoz, hogy Krisztus követésében mind hűségesebb követőkké válhassunk, Kempis Tamás arra figyelmeztet, hogy Isten országa bennünk jelen van, Isten országa maga az öröm. Ezért nagyon fontos, hogy nagy gonddal forduljunk szívünk felé. Engedjünk teret és időt, hogy Isten-kapcsolatunk egyre mélyüljön az örömben, mellyel Krisztus árasztotta el a világot.

A délelőtt folyamán érkeztünk meg Szentkútra, Magyarország Nemzeti Kegyhelyére. Fr. Kálmán Peregrin ferences szerzetes és kegyhelyigazgató fogadott és vezetett körbe bennünket a nemrég megújult kegyhelyen, és mesélt a kegyhely történetéről is. A szabadtéri mozaikkompozíciót készítő Marko Ivan Rupnik, jezsuita szerzetes így nyilatkozott Máriával, a kegyhely pártfogójával kapcsolatban: Mária a beteljesedett szeretet királynője. Nagyon szeretném, ha a magyarok, akik ide zarándokolnak, Mária arcát szemlélve megtapasztalnák, hogy Isten nagyon szereti ezt a népet, és szüntelenül küldi kegyelmét, hogy meggyőzze őket iránta való szeretetéről. Szeretném, ha erről a kegyhelyről kis világossággal a szívükben jobb, irgalmasabb emberekként térnének haza, mert a Királynő védelmezi őket. Isten áldja a magyar népet! Üzenetét magunkkal hoztuk Szatmárba is.

A Mennyekbe Fölvett Boldogságos Szűz Mária tiszteletére Istennek szentelt kegytemplomban közösen bemutatott szentmise koronázta meg zarándoklatunkat. A Püspök atya homíliájában így beszélt: ...amikor emberi történelmünkben elérkezett az idők teljessége, a megváltásban egy asszonynak, Máriának, nagyon fontos szerepe volt. Igent kellett mondania Isten meghívására, hogy Fia édesanyja legyen... Mindannyiunk életében volt egy valamikor kimondott igen, egy boldogan kimondott igen. Ugyanakkor bennünk is volt egy kis szorongás, vajon hogy fogjuk beteljesíteni, amit ebben az igenben ígértünk, ahogy a Szűz Anya életében is. Ő hűséges maradt a kimondott szavához... Nekünk is mindennap vissza kell térnünk az először kimondott igenünkhöz, és újra meg újra kimondani elkötelezettségünket. ...Mária életének másik fordulópontja, amikor a kereszt alatt állt. Túl a Magnificaton, túl a karácsony örömén, a felhőtlen gyermekkor évein is túl, számára a kereszt alatt is folytatódik az igen. Nem tudja, hogyan teljesül az ígéret, hogy Fia királyságának nem lesz vége, hogy Jézusban beteljesedik a megváltás, de a kereszt alatt állva sem vonja vissza, igent mond az áldozatra is... Jézus kereszten kimondott szavaival," íme, a te fiad!", János apostollal minket is Máriára bízott.  Így lett a mi édesanyánkká. Pünkösdkor pedig beteljesedett az ő újabb vállalása, a Szentlélek kiáradásával az Egyház anyja lett. S azóta együtt imádkozik az egyházzal a mennyben, hogy mi is odataláljunk. Ti, kedves Szerzetes Testvérek, ennek az egyháznak különlegesen elkötelezett tagjai vagytok. S ugyanaz a feladatotok, mint Máriának: örömben és bánatban, munkával és imádsággal dolgozni Isten országának építésén. A megváltás jelévé és szolgájává kell lennetek. Köszönöm nektek ezt a szolgálatot. Isten országa épül általatok: hol magnificatos örömmel, hol keresztúti kíséréssel, hol szenvedéssel és halállal. Bármilyen kicsi is az, amit tehettek a világegyház kihívásaihoz mérten, ha nagy szeretettel teszitek, annak végtelen értéke van. Hát tegyétek bátran, tegyétek szeretettel, tegyétek örömmel! S Isten maga legyen a jutalmatok, s a Boldogságos Szűz Mária pedig igazi édesanyátok! A szentbeszédet követően megújítottuk Istennek szenteltségünket, elkötelezettségünket.

Ebéd után jót merítettünk a szentkúti forrás friss vizéből, meglátogattuk a remete barlangokat és elsétáltunk a Szent László-forrás irányába. Csak ezek után fordítottuk autóbuszunk orrát következő úti célunk, Gyöngyös, Hám János szatmári püspök, később esztergomi érsek szülővárosa felé. Itt először a Ferences Rendházban működő, szellemi, lelki kincsekkel büszkélkedő Műemlék Könyvtárába nyertünk betekintést alapos hozzáértés által vezetve. Majd Fr. Kárpáti Kázmér ferences, plébános atya is üdvözölt bennünket a ferences rendház gazdag történetének néhány fordulatos pillanatát felvillantva.

A következő gyöngyösi állomásunkon, a Szent Bertalan Plébánián szívélyes vendéglátásban volt részünk, aminek jóvoltából finom falatokkal töltekezhettünk. Hám János emléktáblája előtt leróttuk tiszteletünket, majd a Szent Bertalan templomban közösen imádkoztunk a szatmári egyházmegye szerzeteseiért, papjaiért és új hivatásokért. Ezután a Szent Bertalan Templom Kincstárába nyertünk betekintést. A kincstár páratlan együttessel rendelkezik a középkori ötvöstárgyakból. A kiállításon pompás filigrán díszítésű kelyhek, 16-17. századi úrmutatók, 15-17. századi talpas keresztek, cibóriumok láthatók. A kiállításon körbesétálva a működésre kész, jól felszerelt textilműhelyt és a már működő ötvösműhelyt is megtekintettük. Látogatásunk során Ft. Juhász Ferenc plébános atya lelkes szeretettel mutatta be a kiállítási tárgyakat és azok történeti hátterét.

Immár hazafelé indulva José Rodríguez Carballo ferences szerzetes, a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregáció titkára által a magyar szerzeteseknek mondott szentbeszédét olvastuk újra. Az érsek atya beszédében bátorít a nehézségekkel való szembenézésre: a valóságot figyelembe vevő és a Szentlélek sugallataira ráhagyatkozó keresztény élet példáját állítja elénk. Szerzetesként is a világos gondolkodást és a megkülönböztetést kell gyakorolnunk. Megszentelt életünk alapelvei az evangélium, a karizmánk és végül figyelmünk az idők jeleire kell legyenek. Ezek mentén mindig, minden időben és minden körülmények között tanúságtevő életet élhetünk hármas fogadalmunkra alapozva. Szerzetesi hivatásunk végtelen gazdagságának lehetőségét bátran éljük meg segítségükkel: a szegénységet a szolidaritásban, az örömteljes tisztaságot és az engedelmességet a szabadságban és felelősség-vállalásban.

Zarándoklatunk egyben belső utazás is volt, a személyes meghívásunkhoz és küldetésünkhöz tértünk vissza, hogy Isten irántunk való egyedülálló szeretetéből új erőt merítve közelebbről kövessük Krisztust: A tudat, hogy Isten szeret minket olyan, mint egy napsugár, mely megörvendezteti a lelket és égivé varázsolja a tekintetet. (Boldog Celestina Donati)

Külön köszönjük a Püspök atyának az utazás és finom ebéd ajándékát, köszönjük, hogy elkísért bennünket ezen az úton, és támogatja az egyházmegyében élő és tevékenykedő szerzetesközösségeinket, hogy az egyházban Isten tevékeny munkatársai lehetünk.

Tóth Borbála piarista nővér írása