Minden találkozás hatással van életünkre, közben pozitív és negatív hatások érnek minket, tapasztalatokat gyűjtünk, képet kapunk önmagunkról is. A találkozásainkra készülünk, odafigyelünk, hogyan érkezünk - elfogadóan vagy tartózkodóan -, majd hogyan viszonyulunk egymáshoz, ahogy az időben a kommunikáció fejlődik, és készítjük magunkat az elfogadásra vagy elutasításra.

Az önkéntes beteglátogatók nap mint nap találkozásokban élnek, ezek többsége új: mindig be kell menni egy kórterembe, oda kell állni a betegágyakhoz, újra és be kell mutatkozni, el kell mondani, miért vannak ott. A február 22-i, szombati, Szent Alajos Konviktusban tartott képzésnapjukon, Gáspár Annamária kórházpasztorációs referens az evangéliumi találkozásokra irányította a beteglátogatók figyelmét. Elmondta, azokból erőt lehet meríteni a hétköznapokban megvalósuló találkozásokra.

„Az Úrral való találkozásra számos példát találunk a Szentírásban az Ószövetségben és az Újszövetségben egyaránt. Jézus beszélget azzal, akivel találkozik, elfogadóan viszonyul hozzá. Az Istennel való találkozás ugyanakkor mindig válaszúthoz állít: Vele tartanak, és megváltozik az életük vagy sem? Az evangéliumi találkozásokban megismerjük a Jézussal találkozók személyiségét is, amely fejlődésen megy keresztül. Mindenki változik, gazdagodik, aki a Megváltóval találkozik."

Tükröt tartanak elénk ezek a személyek, sokak vonásaiban felismerhetjük magunkat is: „Mindannyian meghívást kaptunk a követésére és mindannyian el kell, hogy vigyük Jézust a világba, meg kell jelenítenünk az emberek között, a kórházakban is" - tette hozzá Gáspár Annamária.

Előadásában emlékeztetett, mi magunk is találkozhatunk Istennel: „De hogyan találkozhatunk mi Jézussal? Csend kell ahhoz, hogy meghalljuk a kötött-, vagy szabad imában, a szentírásolvasásunk alkalmával, a szentmisében, érezzük a szentségekben, a Neki szentelt időben. Ugyanakkor az embertársainkkal való találkozásokban is felfedezhetjük Istent, bár sokszor ez tűnik számunkra a legnehezebbnek."

Az előadást követően a résztvevők az életüket megváltoztató találkozásokra emlékeztek vissza, majd Zakeus történetének feldolgozása után a kórházakban átélt találkozásokat vizsgálták meg. Bátorították egymást a lelkesedés megtartására az elutasítások után is, segítették a betegek döntéseinek megértésére, elfogadására. A találkozásokban ugyanakkor túlnyomó részben az öröm jelenik meg, beszéltek arról, milyen jó, hogy sokan ismerik és várják őket, milyen nagy élményt jelent a közös imádság, a beszélgetések.

Az egyházmegyei önkéntes beteglátogatói kör továbbra is vár mindenkit, aki bekapcsolódna tevékenységükbe, a képzés márciusban folytatódik.