Az idei egyházi évben, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye pasztorális terve alapján, a Nagykárolyi Főesperesség lelkipásztori tevékenységeinek középpontjában a szeretetszolgálat áll. Ennek megfelelően igyekeznek jobban odafigyelni a területen tevékenykedő csoportokra, önkéntesekre: tanácsokkal látják el, biztatják, lelkesítik őket.

Ezt szolgálta március 31-én a Diakónia Nap is, melyre a nagykárolyi Szent László közösségi házban került sor. A program elején Gáspár Annamária kórházpasztorációs referens és Ft. Ágoston Ferencz krasznabélteki plébános, szeretetszolgálatokért felelős lelkész köszöntötte a résztvevőket, majd a jelenlevő közösségek képviselői számoltak be futó tevékenységeikről.

Mint áttekintésükben sokan elmondták, hivatásuk végzésében szüntelenül imádkoznak, gyakran látogatják a betegeket, időseket - akár a kórházban, lakásukon, vagy az idősotthonokban -, gyűjtéseket szerveznek a rászorulóknak, de mindenek előtt szívesen adnak idejükből, szeretetükből mindazoknak, akik elfogadják. Mindig az aktuális tematikus év szellemiségében élik meg küldetésüket, így idén, a Misszió Évében, szeretetcselekedeteiket az evangelizáció és Krisztus-hordozás tudatos vállalása itatja át.

A beszámolókat követően, lelki ráhangolódásként Kürti Bokor Judit piarista nővér beszélt a szeretet tulajdonságairól. Sirák fiának könyvéből olvasott egy részletet, majd ennek üzeneteitől indulva elmondta: Krisztus szeretetre hívott meg minket, az igazi szeretet pedig szolgáló. Ő is szolgálatra érkezett, és minket is szolgálatra küld. Ebben a küldetésünkben nem vagyunk egyedül, hanem testvéreinkkel együtt, akiket kötelességünk szeretni, csatornaként közvetítve Isten között és köztük. A Jóistentől ugyanis minden nap ajándékokat kapunk, de ezekből át is kell adnunk testvéreinknek. Meg kell tanulnunk azt a szeretetet, ami nem önmagára figyel, hanem a másikra.

Judit nővér kiemelte, a szeretet állandóan változik. Sokkal másabb az a szeretet, amely bennünk most van, mint amelyik bennünk korábban volt. Arra azonban figyelnünk érdemes, hogy a szeretet folyamatosan fejlődjön bennünk, és ne csökkenjen. Ne mellőzzük a szeretet próbáját, vagyis azokat az embereket, akiket kevésbé tudunk könnyen szeretni. Ha szeretettel nézünk ezekre az emberekre, ők maguk is szerethetővé válnak. Figyeljünk továbbá a szeretet szavaira. A szavaknak erejük van: mosolyt csalhatunk velük valakinek az arcára, vagy épp letörölhetjük a könnyeit. Azoknak az embereknek, akiket az egyházmegyei szeretetszolgálat-csoportok önkéntesei meglátogatnak, szükségük van ezekre a szeretetszavakra. Ha nekik átadják szeretetüket, ők maguk is tovább tudják majd adni. Végezetül felhívta a hallgatóság figyelmét: „Szeretnünk kell szeretni! Hiszen nagyon sok mindent szeretünk csinálni az életben... De szeretnünk kell szeretni is, mert Krisztus erre hívott meg minket."

Ft. Ágoston Ferenc a misszió kihívásairól, egyéni szinten történő megvalósulásáról mondta el gondolatait. Előadásában kiemelte, akár belmisszióról, akár pedig külmisszióról beszélünk, általános jelenségként merül fel a bizalmatlanság, amivel a missziós küldetést végző embernek meg kell küzdenie. A lelkesedés lankadása, a fejlett nyugati civilizációra jellemző tünet, sokan azonban vidékünkön is úgy érzik, idejét múlta a kereszténység. Ágoston Ferenc felhívta a hallgatóság figyelmét, ezért van szükség tanúságtevő emberekre, akik a bennük levő tűzzel másokat is fel tudnak melegíteni. „Tanúságtevő lelkületre van szükség, mert azzal közvetlenül hathatunk mindazokra, akik a környezetünkben élnek. Figyelnünk kell a velünk együtt élő emberekre, segítenünk kell őket üdvösségük elérésében. Ebben hitünk felmutatása kulcsszereppel rendelkezhet, hiszen aki az életével tesz tanúságot, életút-alternatívákat, modelleket mutat fel. Tudnunk kell, hogy akkor lesz igazából hatékony az életünk, ha elfogadjuk Istentől azt az utat, amit nekünk tervezett, és ezt hitelesen végig tudjuk járni."

Ágoston Ferenc atya azt ajánlotta a szeretetszolgálat csoportok képviselőinek is, hogy tanúságtevő életüket merjék felvállalni, és ezzel többeket is bevonzani körükbe. Feladatukban segítségükre van mindig az imádság, ami hat mindazokra, akikért imádkoznak, de ugyanakkor visszahat rájuk, imádkozókra is: Istenhez hasonlóvá formál, Hozzá emel.

Az előadások után csoportokban beszélgettek az elhangzottakról, majd plénumban emelték ki legfontosabb következtetéseket: mindazt, amit megerősítésképp magukkal visznek mindennapjaikba.