A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye Világiak Irodája, a Debrecen-nyíregyházi és hajdúdorogi egyházmegyékkel közös pályázat folytatásaként lelkinapot tartott elvált, egyedülálló szülőknek. Március 10-én a szatmránémeti Hildegárda plébániára várták a helyzetükben érintetteket, akik szeretnének kapaszkodót, továbblépési lehetőséget találni.

A válás ugyanis komoly krízis, nagy megpróbáltatás, amelyből egyedül, segítség nélkül nehéz felállni és továbblépni - hangzott el a bemutatkozás és kezdő ima utáni első előadásban. Madocsai Bea, az elváltakkal foglalkozó budapesti Emánuel közösség tagja a hitre próbálta irányítani ebben az élethelyzetben a résztvevők figyelmét, hiszen Isten minden akadályon tovább tud segíteni.

Saját tapasztalataiból merítve élt az útra épült fal képével: a válás úgy jelentkezik az ember életében, mint fal, amely a családosként megtervezett és megkezdett utat töri ketté. Ezt megkerülni nehéz, csaknem lehetetlen, ha azonban feltekintünk, utunk Istenhez tovább emelkedhet, tovább vezethet. Sorsfordító problémáink közepette nehéz megérezni Isten szeretetét, Ő azonban akkor is keblére ölel minket, és engedi, hogy a legmélyebb fájdalmainkban alakítsuk ki vele legszemélyesebb kapcsolatunkat. A válásnak, akár egy szerettünk eltávozásának időt kell adnunk, a „gyászt" azonban hittel megtöltve megújulhatunk és megerősödhetünk.

Az egyedül maradt szülők gyerekneveléséről is elbeszélgettek a nap során, kiemelve a gyerekkel töltött értékes idő fontosságát. Elmondták, a gyermek ugyanúgy szakadásként éli meg a válást, mint a szülő, időre van szüksége és megértésre, nem pedig túlkényeztetésre, vagy a „másik fél" elleni szövetkezésre, pártoskodásra. Amiből a szülő örömet merít, abból teszi a gyermek is, amilyen példát lát, olyat tud majd életében is alkalmazni. Ezért nagy a felelősség a szülőn, hogy élhetővé tegye gyermeke életét, de anélkül, hogy önmaga egyedül csak neki élne, és ne találná meg örömét, rajta kívül. A kapcsolatok, a barátok, a közösségek görcsoldók lehetnek, és segítséget adhatnak a válás utáni teljes élethez.

A lelkinap során érdekes ellentétként jelent meg az igazság- és irgalomkeresés problematikája. Elváltként makacsul a vélt vagy valós igazságához ragaszkodni egy egész életen át hordozott sértettségérzetet, vádolást eredményezhet. Ebben megkeményedve az ember önmagát is ítélet alá vonhatja. Irgalommal, megbocsátással és elengedéssel viszont felszabadíthatja önmagát is, Isten irgalmát engedheti saját életében is felragyogni.

A Szatmárnémetiből, Nagykárolyból, Nagybányáról, valamint Magyarországról érkezett több, mint harminc résztvevő a program során megismerhette az egyházi törvénykönyv helyzetükre vonatkozó részleteit is, a házasságok érvényes megkötésének körülményeit, az előadások után megoszthatták gondolataikat, feltehették kérdéseiket, szentségimádás és szentmise alkalmával pedig találkozhattak Krisztussal, akire mindannyian az életüket akarják továbbépíteni.

A résztvevők elmondták, tartalmasnak, hiánypótlónak érezték az előadásokat, jó volt találkozni más, „hasonló cipőben járókkal". Megerősítő élmény volt a lelkinap, amit jó lenne folytatni, havonta egyszer a továbbiakban is találkozni. Ennek lehetőségeit, az elváltak ebben a formában történő kísérésének módját még vizsgálják, de biztosan lesz folytatása a találkozásnak.