Dr. Bura László a mellett, hogy egyetemi tanár, nyelvész és pedagóiai szakíró, a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye egyik leghitelesebb egyháztörténeti kutatója, írója is. Írt a jezsuiták szatmárnémeti tevékenységéről, az egyházmegye második évszázadáról, a megújuló egyházról, de Scheffler Jánosról is két könyve jelent már meg. Jelenleg a boldoggá avatást előkészítő bizottság tagjaként segíti az egyházmegye munkáját, írja, szerkeszti, lektorálja az előkészítésben levő könyveket. Jelenleg egy újabb Scheffler-könyv megírásán fáradozik, mellette pedig segíti a „Szatmártól Chicagoig" útirajz és a Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővéreknek írt lelkigyakorlatos könyv összeállítását.

A Tanár Úrral az eddig megjelent, általa írt és lektorált, illetve az előkészítésben levő Scheffler-könyvekről beszélgettünk.

Riporter: Tanár Úr, mióta foglalkozik Scheffler János életének felderítésével?

Dr. Bura László: A püspök életének felkutatásával én 1991. késő tavaszán kezdtem foglalkozni. Reizer Pál, az egyházmegye akkori püspöke kért meg arra, hogy írjak egy rövid füzetecskét-könyvecskét Scheffler János életéről. Akkor indította meg a boldoggá avatási eljárást és a római ügyintézés rendje kérte hogy legyen egy elkészített életrajza. Konkrétan az óta foglalkozom vele. Itt azonban megjegyezném, hogy én személyesen is ismertem, kis diákként is többször találkoztam a püspökkel.

Riporter: Milyen eszközök állnak a kutató rendelkezésére, amikor az információk összegyűjtését megkezdi?

Dr. Bura László: Az információk gyűjtésnél lényegében dokumentumok és élő tanúk vannak. Ezzel azonban 1991-ben még elég sok gond volt, mert addig Scheffler életéről nem nagyon beszéltek a papok nyilvánosan. A püspöki levéltár pedig teljesen rendezetlen állapotban volt, egyrészt levéltárilag, másrészt az eltelt harminc-harmincöt év folyamán többször beavatkoztak a hatóságok. Amikor én ezt a kicsi könyvecskét megírtam, nagy gond volt tehát, hogy nem nagyon volt anyagom. A püspök kijelentette, hogy két hónap áll a rendelkezésemre: ebből egy hónap anyaggyűjtés, egy pedig a könyv megírása, két hónap alatt nyomdában kell legyen a kézirat. Én néhány pappal beszéltem a püspökről, iratokhoz nem jutottam hozzá, még a körleveleihez sem. Sipos Ferenc, az előző kormányzó írt ugyan róla és össze gyűjtött sok mindent a levéltárból, de ezeket nem adta még ki a kezéből. Így történt például az, hogy ebbe a kis füzetecskébe egy-két hiba is becsúszott, például, hogy Kálmándon szentelték fel, holott Szatmárnémetiben. A másik hiba a testvéreire vonatkozott - erre már nem emlékszem, hogy ki adta a pontatlan közlést -, de az egyik jegyzet így maradt. A kálmándi szentelésre vonatkozólag visszaemlékszem a tévedés okára: gyermekkoráról nem volt anyag, amiből tájékozódhattam volna, és szerencsém volt, mert a püspöknek volt egy kőrösbányai írása a plébánosáról, tanáráról, többekről. Ezek eredetije is Sipos kormányzónál volt, viszont olvasta őket Beliczai János szalézi atya, aki lemásolta magának. Én a másolatokat olvastam és ott volt, hogy első miséje Kálmándon zajlott. Én azt néztem el szentelési helynek. Ezt csak azért jegyzem itt meg, mert ugyanez a hiba még előfordult a következő könyvben is - ezt menet közben sikerült csak tisztázni. De a családjára vonatkozó hibák és sok minden más, a második könyvben már nem fordul elő.

Riporter: A dokumentálódáson, az információk begyűjtésén túl azonban lépésről-lépésre fel kell építeni egy könyvet...

Dr. Bura László: Igen, de a dokumentálódás kapcsán még meg kell jegyeznem, hogy én tulajdon képen úgy jutottam a nagy Scheffler anyaghoz, hogy a Reizer püspök a boldoggá avatási eljárás megindítása után kinevezett engem az egyházmegyei bíróságba történész szakértőnek, és ennek folyamán össze kellett gyűjtsek mindent ami róla megtalálható. Részletes korrajzot kellett készíteni a korról, amelyben élt, meg kellett írni az úgynevezett kritikai életrajzát - ezt a könyvem mellett a római anyaghoz. Így hatalmas anyagot sikerült összegyűjteni az életéről amelyben később segítségemre volt, hogy találtam egy olyan naplóját, amelyben már püspökként napra följegyzi, hogy mit csinált. Amikor én azt megtaláltam, akkor már az anyag egybegyűlt, viszont ebből tudtam ellenőrizni, hogy pontos-e vagy sem, ahogy én azt leírtam. Ugyancsak össze kellett gyűjteni mindent amit ő írt - minden könyvet, minden cikket. Amikor mindez megvolt, ennek alapján meg kellett fogalmazni, hogy mi a történész véleménye a személyiségéről. Ezután küldtük el az anyagot Rómába.

Nyolc év elteltével írtam meg a második könyvemet a püspökről „Köztünk élt Scheffler János - Szatmár vértanú püspöke" címmel. Ezt a könyvet tulajdon képen azért írtam meg, mert rájöttem, hogy az élete és a munkássága olyan gazdag, kiaknázható anyag, amit meg kell osztani másokkal is. A Rómába küldött anyag titkos volt, tehát arról nem lehetett beszélni amíg az ügy le nem fut. De gondoltam, hogy hasznosítani kellene ezeket az információkat és elkezdtem felépíteni a második könyvet, amelynek tehát egyrészt az volt a célja, hogy az egyház, a katolikus hívek megismerjék őt, de rajtuk kívül más keresztény és nem keresztény emberek is.

Riporter: Említette a két könyvet. Ezek leglényegesebb különbségei tehát melyek lennének?

Dr. Bura László: A különbség már a terjedelmében megmutatkozik, hiszen az egyik hatvan oldalas, míg a másik kétszázötven, tehát szinte ötszöröse. Az említett anyaggyűjtés során, nagyon sok apró részlet bukkant fel, amit én úgy gondoltam, hogy feltétlenül be kell venni. Tehát míg az elsőben csak röviden utaltam arra, hogy milyen családból származik, a második könyvben már részletezni tudtam, hiszen akkor már eredetiben el tudtam olvasni azokat az írásokat, amelyeket ő a családjáról, falubelieiről, tanárairól írt. Elolvastam a lelki naplóját, amelyet az olaszországi tanulmányai idején írt. Köztudott, hogy őt a budapesti teológia végzése után kiküldték két évre Rómába tanulni és az alatt igen sok élményen ment át.

Egyrészt ezzel több, másrészt amikor én végigolvastam az ő cikkeit, egy sor olyan dologra tudtam összpontosítani, ami a hittanárra, a hitoktatóra, a tankönyvíróra jellemző.

Ő ugye lelkipásztor is volt, nem túl sokáig működött káplánként, plébánosként de ezekről is nagyon gazdag anyag került elő. Itt megemlíteném azt, ami egyik jellemvonása Scheffler Jánosnak, vagyis, hogy nagyon szigorú önmagával, pontosan tervez, a munkamódszereit állandóan tervezi és ellenőrzi. Na most ezekről az előzőkben nyilván nem volt szó. Itt úgy mutatom be, hogy hol én beszélek, hol az ő naplói, vagy a cikkei. A második könyvben sokat idézek az ő munkáiból.

Egyházjogász volt, az egyetemen tanított - ez megint egy harmadik nagy terület. Nagyon fontos, hogy ő minden időben megtalálta a megfelelő problémát, amivel foglalkoznia kell. Ezért is sokoldalú a tevékenysége, mert például amikor hittanár volt megírta a hittan könyveket, majd a következő években javított kiadásban adta ki, amelyhez megkérdezte a gyakorló hitoktatók véleményét. Vagy, ha megjelent olyan teológiai-egyházi szempont, bedolgozta az új tankönyvbe. Itt megint egy fontos vonása, hogy a maga munkáihoz is kritikailag ragaszkodott, de mindig elfogadta mások véleményét is.

Nagymajtényban volt plébános. Nagyon sokan, több százan vándoroltak ki és ők segítették anyagilag a templom újjáépítésében. A püspök viszont két-három év múlva eukarisztikus kongresszusra ment Amerikába, és végiglátogatta mindazokat, akik kimentek. Lelkipásztori szemmel tanulmányozta az életüket.

Kíváncsi volt arra, honnan jöttek a svábok, ezért elment svábhonba. Szintén a lelkipásztor szemével nézte, hogy mennyire más az a világ, és le is vonta a következtetést, miszerint milyen jó, hogy ezek a svábok itt vannak, mert a mai nyugati világban kicsit más a lelki élet, mint itthon. Tehát így épült aztán lassan a könyv.

Az életútját folyamatosan tekintettem, és ennek egy lényeges vonása volt a teológiai főiskolai tanári munkássága, a papnevelés és ez lett később mint püspök is egyik fontos célkitűzése. De amikor a püspökről írok, megint előveszem a szempontokat, funkciókat, feladatkört és annak a figyelembe vételével teszem. Csoportosítottam azokat a területeket, korszakokat, amelyek az életét jellemezték. Az erényeivel is foglalkoztam és azt kerestem, ami a leglényegesebb volt, így az emberszeretet kérdése. Scheffler János állapította meg saját magáról, hogy ő egy nagyon racionális, úgy mondja „rideg természet". Meglátásában ez a német, germán jellegzetesség - valószínűleg, hogy így is van. Ezért állandóan küzdött azzal, hogyan mutassa ki azt, hogy ő szereti az embereket. De emberszeretetéhez hozzátartozott az, hogy védelmébe vette a különböző üldözötteket. Nagyon fontos a munkásságának az a része, amikor kiáll a zsidók mellett. De ugyanígy, amikor deportálják a svábokat, kiáll mellettük mondván, hogy nincs kollektív bűnösség.

Püspökként Hám Jánost vette alapul, a munkásságát elemzi, majd le is írja, hogy egy jó püspöknek mit kell tennie. Egy újabb nagy fejezetet képez a könyvben, az az időszak, amikor eltiltják a működéstől, felfüggesztik és utána nem fogadja el az állam ajánlatát, hogy menjen gyulafehérvári püspöknek. Ezért kényszerlakhelyre kerül, letartóztatják. Végül, egy nagy fejezet arról szól, hogy miből is áll az ő vértanúsága, amelyet tudatosan vállalt.

Riporter: A Tanár Úr lektorálta ugyanakkor A pap című könyvet is...

Dr. Bura László: Igen, A pap című könyvét páter Szőke János szerkesztette, ő volt a Don Bosco kiadó munkatársa, és engem kért meg, hogy lektoráljam. Ez tulajdonképpen a papok számára írt lelkigyakorlatos könyv. Ennek több változata van, az egyik egy kétkötetes vastag munka, mely megtalálható kéziratban a Püspökség levéltárában. Azt így felhasználni azért nem lehetett, mert egyrészt itt-ott még régies, barokkos nyelvezetű és nagyon sok az idegen nyelvű idézet. A püspök maga írta meg ezt. Nagyon érdekes, hogyan került elő az a változat, amit feldolgoztunk. Ő részenként küldte haza kéziratát Körösbányáról, a nővérek gépelték, viszont egy példány - ma sem tudni, hogy kitől -, Scheffler Ferenchez, az öccséhez került a püspök halála után három évvel. Scheffler kanonok úr Kolozsváron volt és ment az utcán, amikor hátulról valaki megszólította, megveregette a vállát és a kezébe adott egy csomagot azzal, hogy „ezt önnek kell átadjam". Ez volt a kéziratnak egy utolsó változata. Ebben a püspök keze írásával szerepel egy útmutató, miszerint ha meghal, adják át az öccsének, vagy ha az öccse nem élne, akkor az utódának, az akkori szatmári püspöknek. Ebben azt is leírja, hogyan írta ezt a könyvet, és meghatalmazza az utódát, hogy nézze át és javítson rajta, ha szükséges. Ezért mondtam azt, hogy ő mindig elfogadta mások véleményét is.

A könyvet tehát kilenc napos lelkigyakorlatnak szánta, és úgy gondolta, hogy ha nem tud valaki lelkigyakorlaton részt venni, de ezt elolvassa, otthon, egyedül is elvégezheti. Tehát egy nagyon értékes munka.

Riporter: Ha beszéltünk az eddig elkészült Scheffler Jánossal kapcsolatos könyvekről, akkor egy kicsit tekintsünk előre is. Tudjuk, hogy a boldoggá avatásra elkészül a következő Scheffler-könyv. Mi lesz a címe, mit dolgoz majd fel? Egyáltalán lehet még újat mondani Scheffler Jánosról?

Dr. Bura László: Ennek a könyvnek a címe már „Boldog Scheffler János" lesz. Amikor kiderült, hogy rövidesen meglesz a boldoggá avatás, Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök azt mondta, hogy kellene egy könyv róla, amely már boldogként tárgyalja. Ebben az új könyvben nem foglalkozom olyan nagy részletességgel a családjával, tanulmányaival, mint az előzőkben, hanem arra összpontosítok, ami tényleg a lelkisége: tehát az erényeire és arra, ahogy tudatosan vállalja a vértanúságot. Nyilván, nem lehet és nem szabad elszakítani az előzményektől, tehát a lényeges dolgokat átdolgozva ebbe is belevettem. Viszont ebben engem már az vezet, hogy mutassunk arra rá, ő mennyire széles látókörű ember volt, az egyházi életet milyen távlatokban látta, hogyan próbálta a híveket és a papjait vezetni. Főképp arra összpontosítok majd, hogyan foglalkozott sokszor a szenvedésekkel, amit az egyháznak el kell viselnie, arra, hogyan vállalja tudatosan a materiális vértanúságot, és ebben példát mutat nekünk. Ráadásul még mindig kerültek elő dokumentumok, illetve gondolkozva a meglevőkön, új meglátásokat találtam amit ebbe a könyvbe bele lehetett dolgozni. Egy nagyon lényeges, vastagabb fejezete lesz például a könyvnek a kényszerlakhelyen és a börtönben eltöltött időszak, annak történései. Újat jelenthet a nyomozások során készült dokumentumok feltárása, és ma már ismerjük a perét, annak minden részletét. Ezeket én nem mint pert tárgyalom, mert ez egy külön téma lenne és nem csak őt érinti. Láthatjuk majd, hogyan játszottak az egyházzal az állami szervek és hogyan lett áldozata ennek ő.

Riporter: Említette, hogy mindig kerülnek elő új dokumentumok. Tehát a most elkészült könyv után is lesz még írnivaló a Püspökről? Mi jelenik még meg a boldoggá avatás előtt, vagy esetleg utána?

Dr. Bura László: Az egyházmegyei bizottság, amely a boldoggá avatás kérdésével foglalkozik, úgy gondolta, ki kellene adni a Püspök útirajzát „Szatmártól Chicagoig" címmel, de ebbe a könyvbe belefoglalnánk a svábföldi útját is. A Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővérek szeretnék kiadni Scheffler János nővéreknek írt nyolc vagy kilenc napos lelkigyakorlatát. Nagyon sok lelkigyakorlata van, ami kéziratban fennmaradt, így ez is kéziratos - nem megjelent munkáról van szó. Én a magam részéről szintén gondolkodom azon, hogy majd meg kell írnom, immár jogi szempontból a per ügyét. Az ő ügye nagyon jellegzetesen mutatja azt, hogy a változástól kezdődően hogyan kerül a látókörbe egy adott területen a püspök, ehhez hogyan kapcsolódik egy egész sor más egyházi embernek a pere, amely mindennek a kiegészítője. Szóval egy izgalmas anyag az, hogyan szövik a hálót és hogyan járnak el az egyházzal szemben. Ez azért is fontos, mert mostanában is újabb adatok kerültek elő, amelyek konkrét egyháztörténeti kérdésekben is eldönthetik, mi hogyan történt valójában.

Riporter: Tanár Úr, nagyon sok erőt kívánok a következő munkákhoz! Köszönöm a beszélgetést!

Kapcsolódó hanganyag:

Dr. Bura László íróval az általa eddig szerkesztett és írt, illetve a közeljövőben megjelenő Scheffler-könyvekről beszélgettünk.