A porciunkula-búcsú a ferencesek bölcsőjét jelentő assisi Porcinkula-kápolna fölszentelésének emléknapja, melyet az egyház augusztus másodikán, illetve a hozzá közel eső vasárnap ünnepel. Miután Ferenc helyreállította a romos kápolnát, ezen a napon szentelték fel újra. A rendalapítónak egy alkalommal a kápolnában megjelent az Úr Jézus és a Szűzanya, és biztatták, hogy kérjen valami nagy

kegyelmet. Ferenc azt kérte, hogy aki ezt a kápolnát meglátogatja, teljes búcsút nyerhessen. A kérés rendkívüli volt, de az Úr Krisztus helybenhagyta, és Ferencet a pápához utasította. III. Honorius 1216-ban teljesítette Ferenc kérelmét, és augusztus 1-jén déltől másnap estig minden esztendőben a szenvedő lelkekért is felajánlható teljes búcsút engedélyezett azoknak, akik felkeresik a Porciunkula- kápolnát, gyónnak, áldoznak és imádkoznak a pápa szándékára. A pápák később a porcinkula-búcsú tartásának jogát megadták valamennyi ferences és klarissza templomnak.

Kaplonyban gróf Károlyi Sándor 1711. augusztus 18-án - pontosan 300 évvel ezelőtt - megírt alapító levelében a monostor és templom helyreállítási szándéka mellett már annak igénye is kifejezésre jutott, hogy az újonnan betelepített svábok lelkigondozásra a monostorba ferenceseket hozzanak: „az nevezett szent egyház mellé az Szálvátor provinciája beli Seraphicus szent Ferencz szerzetén levő Pater Franciscanusok számára egész klastromnak felállitását resolváltuk (határoztuk el) ..."(idézet az 1711-es alapító levélből).

1719-re a monostor megépítése és a szerzetesek letelepedése is megtörtént, szolgálatukat pedig folyamatosan végezték 1951-ig. Ekkor augusztus 20-án, éppen a provincia védőszentjének ünnepén, este összegyűjtötték és Máriaradnára vitték az összes szerzetest az erdélyi rendtartományból - Kaplony sem volt kivétel. 1959-ben két szerzetes, Farkas Bonaventura és Szabó Dömjén atyák visszajöttek és újra átvették a lelkipásztori munkát. Később Bonaventura atyát Gajdos Vince atya váltotta fel, aki egész haláláig működött Kaplonyban, nem kis nyomot hagyva az emberek életében. A rendház 2008-ban kezdte újra a működését, amikor négy szerzetes érkezett a nagy ferences múlttal rendelkező településre. Azóta a porciunkula búcsú még különlegesebb, még nagyobb ünnep, ilyenkor a falu apraja-nagyja összegyűl, hogy együtt ünnepeljen a testvérekkel.

Idén a búcsúra július 31-én kerül majd sor délelőtt 11 órától. A Szent Antal plébániatemplom udvarán, Ft. Merlás Tibor, a szatmárnémeti Szentlélek egyházközösség ezüstmisés plébánosa mutatja majd be a legszentebb áldozatot, de a búcsúmisén közreműködnek majd a kaplonyi rézfúvósok és a plébánia Páter Szabó Dömjénről nevezett vegyeskara.

A 2009-es búcsú képe

Kapcsolódó:

A kaplonyi ferences kolostor alapítólevele

Én Nagy Károlyi Gróf Károlyi Sándor, Felséges Római Császár, s Koronás Királyi Kegyelmes Uramnak Ő Felsége Consiliariussa, General Feldt Marschal Lájdinontya, s nemes Szathmár Vármegyének Fő Ispánynykimulta: Adom tudtára mindenkinek az kiknek illik, ez Levelemnek rendiben: Hogy megemlékezvén az én boldogúl kimult Edes Eleimnek, az Néhai Laplonyi Nemzetségbül való eredetérül, és Szarmazásárúl, már alkalmas Esztendökkel ez előtt el végesztem vala magamban, Nemes Szathmár Vármegyében Kaplony nevü Faluban lévö meg romladozott, és el pusztult Szentegyháznak meg ujittását, és hajdani Monasteriumnak fel éppittetését; de mivel az idönek mostohasága mind eddig abban akadályt vetet, mostan már Isten ö Szentfelsége, közölyebb folyt, háborukat le csendesétvén, és egész hazánknak kevés pihenést engedvén, tovább semmi képpen nem szenvedhettem, hanem hogy ne csak romlásábúl épittessék fel, de Istennek nagyobb dicsösségére, s az Hivek Lelkeinek is következendő épületeire, ugy az Keresztény Hitnek ezen a földön nagyobb terjedésére, és gyarapodására lehessen az Monasterium is, restabiliáltassák, mely ámbár bizonyosan ne tudassék is micsoda Szerzetbélieké lött légyen hajdon, mind azon által mind magam, s mind Feleségem Tekéntetes, és Nagyságos Szalay Barkóczi Krisztina, az nevezett Szentegyház mellé, az Salvator Provinciabéli Seraphicus Sz. Ferencz Szerzetin lévö Pater Franciscanusokhoz viseltetett Szeretetünkböl, ö kegyelmek Számára egész Klastromnak is fel állitását resolváltuk /határoztuk el/, és el végeztük úgy hogy, azon Klastromra /mely már Isten Kegyelméböl nagy részt fel is álléttatott/ mind maguk, mind Isten kegyelméböl fen(n)maradandó maradékink, és successorink /utódaink/ mostani öt Fundationk szerintzni Esztendönként Ezer Rhenes Forintokat, kész Pénzbül, vagy Naturalékbúl /természetbeniekböl/ folyó áron tartozni fogunk, és Maradékunk, egy Successorink is fognak tartozni exolválni /fizetni/ ki vévén véletlen háborúknak, s történhető Ellenségnek ideit; kit ha elmulatnánk, vagy Praeciptsink elmulatnának, presentibus /ezennel/ adatik facultas /felhatalmazás/, és Plenipotencia /tejhatalom/ nevezett Klastrombéli akkori Syndicus Confraterinekdesumpciojára /a közösség illetékes testvérének felelőségére/, hogy vigore harom léendö dispositioink /ezen rendeleteink értelmében/ Szerint az denotált Fundationális summát /fent említett alapítványi összeget/ ugy mint Ezer Rhenes Forintokat, az Erdödi Dominiumnak proventussábúl desumálhassa /jövedelméből fedezhesse/, és a Klastrom szükségére fordithassa.

Ezen felül, noha tartozás képpen sem magunk, sem Marais dékink, úgy Successorink is egyébbel nem fogunk tartozni mind az által Keresztényi kötelességüntül indukáltatván /vezetvén/ egyéb Naturalékbul kivánunk azon felyül is Alamisnául succurálni /segítséget nyújtani/ praesupponálván /elrendelvén/ Maradékunkrúl, és Successorinkrúl is, hogy magok is hasonlót igyekeznek el követni, amint hogy arra intetnek is.

Azon felyül bizonyos kaszálló Rétet is fogunk excindáltatni /kiutaltatni/, nem különben Tüzi fárúl is akkor rendelt Confraterek által provideáltatni /gondoskodni/: hoc declarato /ez rendelteik/:

Hogy mivel Isten ö Szent Felsége bennünket az Klastromnak felépitésére rövid idő alatt reá segit, az megirtt Seraphicus Sz. Ferencz Salvator Provinciájábúl lévö Szent Szerzetibül az Guardiánság felállitván az Chorus /karima/ continuáltassék /folytattassék/, és az a fundazio Summával /alapítványi összeggel/ részünkröl, s a Maradékink résziröl contentáltatván /megelégedvén/, azon felyül sem magunk, sem Maradékink, és Successorink ellen ujabb Praetensiokkal /követelésekkel/, ne búsittassunk; holott pedig az Chorus cessalna /a karima abbamaradna/, s nem folyna, eo in casu /abban az esetben/ az Fundationalis Summának /az alapítványi összeg/ felével conteltáltassanak /elégedjenek meg/, s többre se magunk, se Maradékink nem is fognak obligáltatni /köteleztetni/.

Mint hogy pedig az nevezet helybenvaló Szentegyház, Krisztus Urunk Születésére láttatik ex monumentis dedicáltatnak /emlékeibül ajánlottnak/ lenni, azon Szent Emlékezetre, az Szentséges Pápátúl-is Indulgentiákat /búcsúkat/ igyekezvén nyernem, tovább is azon Titulus /cím, védőszent/ alat maradgyon az Szentegyház, és esztendönként Innepekben valamint hogy Sz. Születéskor az Angyalok által békesség, és csendesség hirdettetett, annak emlékezetére az egész M. Nemzetünk edgységéért, s Lelki Testi csendességéért Esztendönkint Solemnis Devotiok /ünnepélyes ájtatosságok/ follyanak, és tartassanak, Ezen felyül régi Levelekbül constatálván az Monastérium Sz. Márton Püspök Tisztességére lenni, azért azon Sz. Emlékezetére is egy kis Oltár erigáltatván /emeltetvén/ hasonló Búcsui Solemnitas /ünnep/ tartassék Napjain. Nem különben:

Minden héten két két Misét az mi Intenciónkra /szándékunkra/ mondani tartozzanak, egyiket ezen Kaplonyi Nemzetböl származott, s bóldogúl ki múlt Hiveknek Lelkeikért: Másikat pediglen ugyan ezen Nemzetböl álló igasságnak úttyán lévöknek gyarapodásáért, és Vakságban, s Tévelygésben lévöknek Isten Kegyelméböl-való megtérésekért.

Mind ezek Szentül, és meg másolhatatlanul való meg tartására magamat, Nevezett Házas Társommal edgyütt mind Két ágon lévö Maradékinkat, és Successorainkat /utódainkat/, valakiket az praemittált /megígért/ dolog most, vagy jövendöben illene, vagy illethetne, fellyebb megirtt Conditiok /feltételek/ alatt kötelezzük: Nem különben nevezett Szent Szerzetbeliek is az praemittált Intenciónknak /ígért miseszándékoknak/ végbe vitelire a Szerént köteleztetnek, söt mind magunknak, mind Successorainknak /utódainknak/ az meg irtt Klastrombúl Károlyban Káplányul egy böcsületes Patert adni tartoznak, ki is helyben, vagy utozásunkban Káplányi Hivatallyát követhesse; Az midön pedig az Anyaszentegyházat Ritussa szerint publica Devotiok /közös ájtatosságok/ szoktanak lenni, annyian, a mennyien lehetséges tartozni fognak, itten Károlyban Kereszttel jelen lenni: kiknek meg maradására, s bizonyságára subscriptionkkal /aláírásunkkal/ és szokott Pecsétünkkel meg erössitett levelünket adtuk, mellyet in locis debitis, seu Authenticis /köteles helyeken vagy hiteles/ készek leszünk fatealnunk /elismernünk/ is Obligáltatván /kötelezvén/ e converso /viszont/ az Sz. Szerzetbeli Deffinitorium/ot/ is pro futura nostri et Successorum cautione /a mi ééés az utódaink jövőbeni biztosítékául/, hasonlót adnia; super observatione praescriptorum /a fent előírtak figyelembevétele mellett/.

Datum Károly die 27. Mensis Maji An. 1719.

Gróff Károlyi Sándor. (L.S.) Barkoczi Krisztina. (L.S.)

Forrás: Tempfli Imre, Kaplony, Adalékok egy honfoglaláskori település történetéhez, 164-166.