Advent a karácsonyt (december 25-ét) megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számított időszak. A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig (január 6-ig) tart. Első vasárnapja egyuttal az egyházi év kezdetét is jelenti. Eredete a 4. századig nyúlik vissza. VII. Gergely pápa négyben határozta meg az adventi vasárnapok számát.

Az advent szó jelentése eljövetel. A latin "adventus Domini" kifejezésből származik, ami azt jelenti: az Úr eljövetele. A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát. Régebben egyes vidékeken kisböjtnek nevezték ezt az időszakot. Ilyenkor a keresztények nemcsak a Jézus születése előtti várakozásról emlékeznek meg, hanem várják az Úr eljövetelét a saját életükben is: hogy keresztény életvitelükkel minél közelebb kerüljenek Istenhez, Jézus tanításához. A katolikus egyházban az ünnep liturgikus színe a lila (viola), mely a bűnbánatot, a fegyelmet és összeszedettséget jelképezi. Kivételt képez a harmadik vasárnap, az örömvasárnap (gaudete vasárnap), amikor az Úr eljövetelének közelségét ünnepeljük; e nap liturgikus színe a rózsaszín.

Korábban szokás volt az adventi időszakban böjtöt tartani. Az adventi böjti idő alatt tiltották a zajos mulatságokat és az ünnepélyes házasságkötéseket, de az utóbbit az 1661. évi nagyszombati zsinat püspöki engedélytől tette függővé. A böjtölés hagyománya a 20. század közepén tűnt el.

Adventkor a 19-20. század óta szokás koszorút készíteni. Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben egy rózsaszín kivételével lila. A gyertyákat vasárnaponként (vagy előző este) gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor. Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, szeretet, öröm.

Advent lehetőséget ad a megtisztulásra, a lelki felkészülésre, Krisztus születésének megélésére. Ehhez pedig csak időt kell adnunk: hagyjuk, hogy a várakozás formáljon, a csend hasson ránk.