Talán az idő múlásának tapasztalata nyitottá formál bennünket az örökkévalóság befogadására. Olyan gyorsan követik egymást a napok, a hetek és a hónapok, hogy életünk egy-egy fordulópontján rácsodálkozunk ugyan, mennyi idő telt el azóta, hogy utoljára találkoztunk egy kedves ismerőssel, vagy hogy mennyit nőtt a szívünknek kedves fiúcska vagy leányka, mióta utoljára téli cipőt kerestünk a lábára. De a kivételes alkalmaktól eltekintve alig követjük, hogyan lesznek a percekből órák, az órákból napok, a napokból egy esztendő. Így válik életünk apró mozzanatainak kötőanyagává a végtelen. Végtelen szeretettel őrködsz felettem.

Az elmúlt év október 26-án Boldog Celestina Donati születésének 165. évfordulóján nyitottuk meg a jubileumi Celestina-évet, melynek keretében ünnepeltük a Piarista Nővérek Kongregációja alapításának 125. és a nagykárolyi megtelepedésünk 10. évfordulóját. Ebben az esztendőben az alapítóanya újraélt lelki vezetésével jártuk életünk útját, az ő azon lelki tapasztalatára alapozva, hogy Isten itt őrködik mindnyájunk élete felett.

A Celestina év záró eseménye volt a szentség előtti hódolat és imádság. ...egészen addig mentél jóságodban, hogy nekünk adtad magad az Oltáriszentségben... - mondja Celestina anya. Nekünk ilyen őrzőnk van: végtelen szeretettel őrködsz felettem.

Celestina anya élete és hivatása is az Eucharisztiába belenövő, abban gyökeret eresztő és ebből a forrásból kiteljesedő életek sorába tartozik. Így válhatott az Eucharisztiával való közvetlen találkozás a Celestina év ünnepi eseménysorozatának csúcspontjává. Az alapítóanya szívében fogant imádságai mentén járt lelki utunk s evilági életünk középpontjához érkeztünk, az Oltáriszentséghez, amelyről írja Celestina anya: ...Teremtőm, te belépsz és megpihensz lelkemben...

2014. október 26-án, immár egy esztendő eltelte után, vasárnap, az esti szentmisét követően a Kalazanci Szent József Plébániatemplom kápolnájában félszáz mécses lobogó fénye fogadta a közös imádságra érkezőket. A megnyitó hálaadó és köszöntő szavai után egy szívvé-lélekké csendesedve fordultunk az Oltáriszentség felé, és Celestina anyával együtt mi is éreztük: Minden szó, amelyet másokért imádságban kimondunk, megsokszorozódik szíved mérhetetlen gazdagsága miatt.

Imádkoztunk szóval, énekkel, csenddel. Celestina anyának az Oltáriszentségről írt elmélkedéseit énekkel szőttük személyes életünk szövetévé. Mindenemet neked adom. Így találom meg majd igazán magamat. Jöjj el, Uram, Jézus!

Az eltelt egy órában megerősödtünk. Megerősödtek bennünk a jubileumi év során elnyert Boldog alapítóanya örökségének kincsei: az imádság mint az Istenre tekintés, és a másokért való élet, a szeretetből fakadó tettek mint az embertársainkra való odafigyelés szükségessége és gazdagsága. Szemünk előtt, fülünk hallatára vált érzékelhetővé, hogy az Isten és a másik ember felé teljes szívvel való odafordulás mentén hogyan tágul véges és esendő énünk a végtelen szeretet határtalanságává.

„Hadd részesedjünk a mennyei Atya gondviselésébe vetett bizalmadban, abban, ahogyan Krisztust szemlélted az Eucharisztiában, a Szentlélek adományainak befogadására nyitott készségedben, az Isten anyja, a boldogságos Szűz Mária iránti gyermeki tiszteletedben, a gyerekek és családjaik iránti áldozatos szeretetedben és az evangéliumi és kalazanciusi erények gyakorlásában tanúsított buzgóságodban. Ma és mindenkor imádkozz értünk, Boldog Celestina anya!" (Josep A. Miró piarista)