Kedves Pap- és Szerzetestestvérek, Kedves Nővérek, Krisztusban szeretett Híveim!

Karácsonykor születésnapot ünneplünk. Nem egy édesanya vagy édesapa, nem egy államfő vagy király, hanem a világ Megváltójának születésnapját. Ez óriási ünnep, csodálatos esemény. Az időszámításunk is Krisztus születésével kezdődik.

Lélekben egyesülve keresztény testvéreinkkel, ma mi is egy kicsit Közel-keletre, Betlehem felé tekintünk. A szegényes jászol felé, ahol a Fiúisten gyermek képében szállt alá. E napon az Ige testté lett. Emberré lett és miköztünk lakozott. Betlehemből támadt a világ világossága.

Csodálatos Jézus élete, aki valóságos Isten és valóságos ember. Szolidaritást vállalt az emberrel. Végigélte az emberi sorsot: örömeivel, magányával, sikertelenségével, tehetetlenségével és kétségeivel, - a bűnt kivéve. Mostoha élete a betlehemi jászoltól a kálváriás keresztig az emberi sorsot példázza...

Kedves Testvérek! Akiknek volt türelmük várakozni és csak Szenteste gyújtották meg a fényeket a karácsonyfán, és még örömtől ragyogó gyermekszemekbe is tekinthettek, azoknak, mint mindig, csodás élményben lehetett részük. Ha nem is gondoltak rá, megérezhették, hogy Isten irgalmas szeretete átmelegítette a szívüket. Már több mint 2000 éve világít a betlehemi csillag, mint a Megváltó fénye, Krisztus csodálatos isteni és emberi valósága. Évközben sokszor megfeledkezünk róla, de Karácsonykor és Húsvétkor e titkos fények felragyognak, feltörnek bennünk. Miért? Mert az ember örömre, békére, harmóniára, szeretetre vágyik, Krisztust szomjazza. Ő választóvíz: Vele vagy Ellene! Mindenkinek állást kell foglalnia! Senki sem lehet vele szemben közömbös! Mi - Isten kegyelméből - Vele akarunk tartani, s az elkövetkező két évben egyházmegyénk közösségeit még szorosabban akarjuk Krisztus köré építeni.

Nem magányos emberek ünnepe a Karácsony. Az egyetlen ünnep, amikor együtt kell lennie minden családnak. Kezdjük hát a családokkal, akiknek figyelmébe ajánlom szentatyáinknak gyakran hangoztatott felhívását, hogy modern korunkban a szülő kell, hogy a család papja legyen. Neki kell megtanítani a gyermeket az imádságra és a hit elemeire. Édesapák, édesanyák, ne feledjétek el, ti vagytok a családotok papjai, s nektek kell krisztusi közösséggé formálnotok családotokat. Jól tudom, milyen nehéz a több műszak, mennyi fájdalmat okoz esetleg hónapokra is elhagynotok családotokat a jobb megélhetés reményében. Megértelek benneteket, de értsétek meg ti is, hogy ebben a forrongó világban az anyagiakon túl a hitre is szükség van. Ahogy Arany János fogalmaz: „drága kincs a hit: tűrni és remélni megtanít". Őrizzétek ezt a drága kincset, és adjátok tovább gyermekeiteknek!

A keresztény családok plébániai közösséget alkotnak. Kedves Testvérek, kérdezem: boldog-e mindenki karácsonya? Gondoljunk a magányosok bús karácsonyára, akik egyedül maradtak a Szentestén. „Karácsony táján - a magányos szobák még magányosabbak (...), de az emlékek élőbbek és kedvesebbek, olyanok, mint az elmúlt idők és elmúlt barátok halk, puha ölelése" (Fekete István). Mégis milyen nehéz lehet ma nekik, kikről a költő így ír: „Aki maga néz a tálba, azt az étel nem táplálja, több annak a gondolatja, mint amennyi jó falatja"(Vörösmarty).

Gondoljunk az idősek, öregek karácsonyára, akik magukra maradtak, mint megkopasztott fák. Gyermekeik távol vannak, s talán még ilyenkor sem tudják meglátogatni őket.

Gondoljunk a betegek Karácsonyára. Betegágyon, esetleg kórházakban töltik a Karácsonyt. Imádkozzunk értük, kitárt szívvel és lélekkel: Betlehemi Jézus, áldd meg a szegényeket, a betegeket, az elhagyottakat. Vigasztald meg őket, hogy a szenvedésben is velük vagy. Áldd meg őket, hogy a karácsonyi öröm az ő szívükbe is belopakodjék a szeretet ünnepén.

Drága jó Testvéreim! Az Önátadás két évében azon igyekeztünk, hogy magunkat, családjainkat egyre jobban Jézusnak átadjuk, neki felajánljuk. Csak Ő képes bennünket igazi szentháromságos szeretetközösséggé formálni, ahol mindenki Isten szemével tekint a másikra, legyen az családtag, hittestvér vagy felebarát. Az igazi Krisztus-közösségben otthonra találnak a magányosok, az öregek, a betegek és a sok-sok hontalan, mert Krisztus szeretete gyűjti- és tartja össze őket. Kívánom, hogy ezen a Karácsonyon tegyük meg az első lépést egymás szeretete felé, hogy egyházmegyénk egyre inkább igazi Krisztus-közösséggé váljon.

Ezennel tisztelettel megköszönöm mindenkinek a munkát és az áldozatot, amit egyházmegyénkben és annak minden plébániáján hozott Isten Országáért, közösségeinkért, főleg a betegekért, szegényekért, gyerekekért és magukra maradt öreg testvéreinkért. Kiemelten köszönöm paptestvéreim és egyházmegyénkben dolgozó szerzeteseink áldozatos munkáját.

Köszönet az egyházmegyei Caritas és a Máltai Segélyszolgálat munkatársainak, a plébániai szeretetszolgálat önkénteseinek, egyháztanácsosoknak, egyházi alkalmazottainknak, a különböző lelkiségi csoportoknak és mindazoknak, akik anyagi támogatásaikkal lehetővé tették egyházmegyénkben a lelkipásztori munka végzését.

Mindenkinek kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket és Istentől áldott, boldog új évet kívánva, örömmel adom főpásztori áldásomat.

Szatmárnémeti, 2015 Karácsonyán,

† Jenő

püspök