Úrnapja ünnepén, este hét órától tartottak ünnepi szentmisét a szatmárnémeti székesegyházban. Az Oltáriszentség legszentebb ünnepén Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök prédikációjában Isten emberré válásáról és Oltáriszentségben történő megjelenéséről beszélt: „Az a tény, hogy Isten emberré lett, hogy Jézus nem szégyellt ember maradni és feltámadása után is megdicsőült testben létezni, hitünk a legszebb titka. Jézus Istenségét egy kenyérdarabba rejtette, abban a kenyérben és borban valóságosan jelen van megdicsőült formában. Ez pedig azt jelenti, hogy Isten ebben a Világban is ott akar lenni, mert ennek a Világnak Krisztusra szüksége van."

A körmenetek jelentősége kapcsán a püspök elmondta: „Valamikor a tizenötödik század közepén született ez az ünnep. Akkor a városok minden utcáján végighordozták Krisztust az Oltáriszentségben, mert érezték, tudták, hogy Krisztus áldására, erősítésére szükségük van. Ma már az emberiség nagy része nem hívő. Ma már a mi városunkban is azt kérdik: 'Minek kivinni az Oltáriszentséget?' 'Ez egy régi dolog. Ideje lenne már megszabadulni ezektől a régi szokásoktól...' Természetesen azt is emlegetik, hogy köztereink már nem biztonságosak. De éppen ezeknek a tereknek, utcáknak, házaknak és embereknek, van nagy szükségük ma Krisztusra. A keresztényeknek ki kell vinniük Krisztust, hogy megáldja a tereket, az utcákat, a házakat, az embereket, minden embert."

Schönberger Jenő püspök prédikációja végén elmondta: az esős idő nem engedi, hogy kimenjenek és megmutassák az Úr Jézust Szatmárnémeti főterének, azoknak az embereknek, akik megállnak, amikor elvonul egy-egy ilyen körmenet. Megkérte ezért a híveket, hogy életükkel, példamutatásukkal vigyék ki ők Krisztust a Világba. „Nektek kell szentségtartókká lennetek és a baldachin alatt, az esernyőtök alatt a Világba elvinni az Oltáriszentségben, irántunk való szeretetből köztünk maradt Krisztust. Ez a keresztény ember legszebb hivatása, mint ahogy Krisztus hivatása volt, hogy nekünk áldozattá lett és szeretetből köztünk maradt. Tudjunk mi is érte áldozatot hozni, ha kell, megbocsátani, hogy szeretetünket és munkánkat Istenért, a mindennapok oltárára oda tudjuk tenni."

A szentmise végén az oltáriszentség Szatmárnémeti főtere helyett idén a székesegyházban vonult körbe, megállva a négy mellékoltárnál.