A Szeretetet választani

Ifjúsági imaóra nagyböjt 1. vasárnapjára

Ének: Itt vagyok most jó Uram

Köszöntés, keresztvetés

Témafelvezetés:

A nagyböjti szent idő az egyházi év legnagyobb ünnepére, a Húsvétra való készülődés időszaka. Remek alkalom arra, hogy megvizsgáljuk keresztény voltunkat. Az első három nagyböjti vasárnapon a napi szentírási részekre való odafigyelés mellett megvizsgáljuk, hogyan is állunk a főparancsnak, a szeretet parancsának a teljesítésével. Foglalkozunk az istenszeretettel, az önszeretettel és a felebarát-szeretettel. Ezután elgondolkodunk a Szeretetszolgálat évében oly aktuális témán: Őrzője vagyok-e testvéremnek? Felelős vagyok-e embertársaimért?

A mai imaóra témája: „A Szeretetet választani". A Szeretetet, tehát Istent. Életünkben rengeteg olyan dolog van, amely elvonja figyelmünket Istenről, rengeteg kísértés van, amely hatalmat, gazdagságot, elismerést, könnyed szórakozást ígér, ha hátat fordítunk Isten nekünk adott szeretetének. Pedig igazán boldoggá csak az tehet, ha elfogadjuk, viszonozzuk és tovább adjuk Isten nekünk adott szeretetét. Próbáljunk legalább az imaóra idejéig kilépni a hétköznapok rohanásából és zajából, hogy lélekben elcsendesedve eldönthessük, kit/mit akarunk életünk alapkövévé tenni.

Zsoltár Zsolt 103,1-4.6.8-13.17-22

Amennyiben lehetséges jó a szöveget kivetíteni és onnan felváltva olvasni, vagy kinyomtatni, hogy minden résztvevő be tudjon kapcsolódni.

Áldjad, lelkem, az Urat,

s egész bensőm az ő szent nevét.

Áldjad, lelkem, az Urat,

és ne feledd el jótéteményeit.

Ő megbocsátja minden gonoszságodat,

ő meggyógyítja minden betegségedet;

Ő megóvja életed a pusztulástól,

ő irgalommal és kegyelemmel koronáz meg téged.

Igaz dolgokat cselekszik az Úr,

és igazságot szolgáltat minden elnyomottnak.

Irgalmas és könyörületes az Úr,

hosszan tűrő és nagyirgalmú.

Nem tartja meg haragját mindenvégig

és nem fenyeget örökké.

Nem bűneink szerint bánt velünk,

és nem fizetett meg nekünk gonoszságainkért.

Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött,

olyan nagy az ő irgalma azok számára, akik őt félik.

Amilyen messze van kelet a nyugattól,

olyan messzire veti tőlünk gonoszságainkat.

Mint ahogy az atya könyörül fiain,

úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik.

Az Úr kegyelme öröktől fogva

és örökké kíséri azokat, akik őt félik,

s igazsága azok unokáit, akik megtartják szövetségét,

és gondosan teljesítik parancsolatait.

Az Úr az égben állította fel trónusát,

és királysága mindenen uralkodik.

Áldjátok az Urat, angyalai mind,

ti hatalmas erejűek, akik teljesítitek szavát,

mihelyt parancsának hangját meghalljátok.

Áldjátok az Urat, seregei mind,

szolgái, akik akaratát megteszitek.

Áldjátok az Urat, művei mind,

mindenütt, ahol uralkodik.

Áldjad lelkem az Urat!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak

És a Szentléleknek,

Miképpen kezdetben

Most és mindörökké. Ámen.

Ének: Szívem csendben az Úrra figyelj

Olvassuk fel lassan a következő szentírási részt: Mt 4,1-11

Abban az időben: A Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse. Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odalépett hozzá a kísértő és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, mond, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!" Jézus ezt felelte: „Írva van: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazon igével, mely Isten szájából származik."

Ezután a szent városba vitte őt a sátán, és a templom oromzatára állította. Így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad! Hiszen írva van: Angyalainak megparancsolta: A tenyerükön hordozzanak téged, hogy kőbe ne üsd a lábadat!"

Jézus ezt válaszolta: „De az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!"

Végül egy igen magas hegyre vitte őt a sátán. Megmutatta neki a világ valamennyi országát és azok gazdagságát. Azután így szólt: „Ezt mind neked adom, ha leborulsz és imádsz engem!" Ekkor Jézus azt mondta neki: „Takarodj, sátán! Mert írva van: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!"

Erre otthagyta őt a sátán, és íme, angyalok jöttek és szolgáltak neki.

Elmélkedés:

A nagyböjti szent idő első vasárnapján az Egyház Jézus megkísértésének történetét állítja elénk. A sátán még azt is el akarja érni, hogy Jézus is az ő akaratát kövesse. A Mennyei Atya pedig nem akadályozza meg, hogy a sátán megkísértse Jézust. Sőt! Az evangéliumi rész elején azt olvashatjuk, hogy a Lélek vitte a pusztába, hogy ott megkísértse a sátán. Miért történhetett ez így? Mit tanulhatunk a szentírási részből? Jézus példát mutat nekünk arra, hogy ellen lehet állni a kísértésnek, és ha ezt meg tudjuk tenni, az boldogabbá tesz minket. Miközben mi megpróbálunk az istengyermeki életben tökéletesebbé válni, könnyen előfordulhat az, hogy a sátán kísértéseinek céltáblájává válunk. Minket is csábíthat arra, hogy mutassuk meg hatalmunkat, erőfeszítéseinkért várjunk különös figyelmet és törődést Istentől vagy éppen a nagyobb hatalom megszerzése érdekében fordítsunk hátat Istennek. A kísértés módja nagyon sokféle lehet, de kísértés lényege mindig az, hogy Isten szeretete helyett valami mást válasszunk. A sátán el akarja hitetni velünk, hogy az istenszeretet parancsa valamit elvesz tőlünk, hogy boldogabbak lehetünk, ha hátat fordítunk Istennek. Csak akkor tudunk teljes életet élni, ha Isten nekünk adott szeretetét viszonozzuk és közvetítjük embertársaink felé. Ez mindennapi keresztény életünk alapja.

Fontos tudatosítanunk, hogy a szeretet alapja az, hogy Isten megajándékoz minket az Ő szeretetével. A mi szeretetünk csak válasz lehet erre a szeretetre. Így Isten jogosan írhatja nekünk elő parancsként a szeretetet, hisz Ő szeretett minket először. Isten szeretetét nem kiérdemeljük, hanem ingyenesen kapjuk. Az Isten szeretetében élő embernek teljesen természetes, hogy ő is szereti Istent teljes szívéből, teljes lelkéből, teljes elméjéből és minden erejéből. Gyakorlati életünkben sokminden csábít, felcsigázza a kíváncsiságunkat, de a szívünket nyugtalanná és fáradttá teszi. Ha van bátorságunk Istenben elcsendesedni, akkor lesz erőnk is azt választani, ami igazán boldoggá, szabaddá, emberré tesz. Hisz Isten akaratát követve nehézségekkel is találkozunk, de a szívünk Benne nyugszik meg igazán, akaratunk kegyelme által lesz képes az igazán jót választani. Istent, a Szeretetet kell választanom a sátán kísértései helyett és hétköznapi életemben viszonoznom kell ezt a szeretet, azáltal, hogy két óra facebook helyett legalább egy részét ennek az időnek Istennek szentelem függetlenül attól, hogy fáradt vagyok-e vagy kipihent, nyűgös vagy boldog. Mennyi időt ajándékozok a napomból Istennek?  Mennyi időt töltök „munkával"? Mennyi időt szánok a pihenésre és a kikapcsolódásra? Minden Isten előtt töltött pillanat megsokszorosítja belső békémet, erőt ad, hogy merjem Isten akaratát keresni a hétköznapjaimban; az Isten előtt töltött csendes percek megnyitják szemeimet, szívemet, hogy Isten jelenlétét megláthassam és megérezhessem azokban, akikkel nap mint nap találkozom. Ha Isten ilyen bőkezű adakozó csendje által, akkor én mennyire adok számára lehetőséget, hogy a csendben rám találjon.

Elfogadom-e Isten nekem adott szeretetét?

Törekszem-e ezt viszonozni?

Mindent megteszek-e azért, hogy Istent egyre jobban megismerjem?

Törekszem-e az ima által kapcsolatot tartani Istennel?

Ének: Mindig csendben szól hozzád az Úr

Válaszos ima:

Urunk, végtelen szereteted hívott életre minket. Alázatos szívvel kérünk:

• Erősíts meg minket szeretetedben, Urunk!

Segíts Istenem, hogy képesek legyünk elfogadni a Tőled kapott szeretetet.

• Erősíts meg minket szeretetedben, Urunk!

Uram, te előbb szerettél minket, gyermekeidet. Add, hogy életünk során mi is képesek legyünk viszonozni, azt a szeretet mellyel minket megajándékozol.

• Erősíts meg minket szeretetedben, Urunk!

Erősítsd meg akaratunk, hogy képesek legyünk mi is ellenállni a sátán kísértéseinek, mint ahogyan szeretet Fiad tette.

• Erősíts meg minket szeretetedben, Urunk!

Világosítsd meg szívünket és elménket, hogy a körülöttünk lévő világ dolgaiban fel tudjuk ismerni jóságos szeretetedet.

• Erősíts meg minket szeretetedben, Urunk!

Adj erőt, hogy merjünk csendben maradni.

• Erősíts meg minket szeretetedben, Urunk!

Add Urunk, hogy a Tőled kapott szeretetet tovább adjuk embertársainknak.

• Erősíts meg minket szeretetedben, Urunk!

Miatyánk...

Elmélyítés - történet, szöveg, ima

A következő témához kapcsolódó szövegek, imák segíthetnek a téma megértésében. Természetesen ki lehet hagyni belőlük, be lehet tenni más imákat. A szövegek között jó, ha van egy kis csend, esetleg meditativ zene, vagy Taizé - ének.

Már régóta akartam beszélni Veled, akartam imádkozni a saját szavaimmal, mások szavaival. Valamilyen teljesítményt akartam felmutatni Neked, mert nem volt türelmem, olyan hosszan csendben fülelni. Néha az volt az érzésem, túl sok időre van szükséged ahhoz, hogy eljuttasd hozzám az üzenetedet, hogy elmond, amit közölni akarsz velem, hogy hangod elérjen hozzám.

Talán azért van ez, mert néha olyan távol vagyok, elnyomnak a hétköznapok gondjai. Sok időre van szükség ahhoz, hogy a gondolataim lassan háttérbe vonuljanak, a hétköznapok zaja elcsendesedjen bennem. Ezt kivárni sajnos sokszor nincs türelmem.

Mégis néha megleptél engem. Olyankor, amikor csak ültem, semmi kedvem nem volt beszélni, de nyitott voltam. Egyszerűen csak jelen voltam és Te is jelen voltál. Nem csináltam semmit, egyszerűen jelen voltam és vártam. Akkor és ott megtapasztaltam, milyen szép és jó az, amikor mindketten ott vagyunk, amikor jelen vagyok a Te jelenlétedben. Ekkor tudtam meg, mit jelent imádkozni.

Az ima lényege szeretni és engedni, hogy Isten szeressen. Az ima csendes szeretet: hallgatni és érezni, hogy közel vagy, Uram.

Forrás: Jugendgottesdienstmappe

Ének: Ha napjában csak egyszer

Szeretlek Istenem, mert te mindenek előtt voltál a világon.

Szeretnem kell téged, mert saját kezeddel formáltál meg engem.

Szeretlek téged Istenem, mert azért alkottál, hogy szeresselek.

Uram, Istenem szeretlek téged, mert te előbb szerettél engem!

Milyen boldogtalan voltam, amíg nem követtelek!

Milyen boldog leszek, ha egészen neked adom magam!

Add, hogy csak érted éljek, és téged szeresselek!

Beszélgetés a Mesterrel

Az Isten szeretete mind a családokban, mind a nagyobb közösségekben - népekben, nemzetekben - szinte el nem képzelt méretekben növelheti az összetartozás tudatát és a környező világra kiáradó jó hatások lehetőségeit. A békében, szeretetben élő családokra, népekre odafigyel a világ és kérdezi: Hogyan lehetséges ez? A mi válaszunk: Istennek tetsző élet, mennyei Atyánk iránti alázat és feltétel nélküli, mindent odaadó szeretet. Mennyivel szebb az életünk, ha tudjuk, hogy van Atyánk, és tudjuk, hogy testvérek vagyunk!

Amikor mennyei Atyánkat szeretjük, viszontszeretjük Őt, mert Ő előbb szeretett bennünket azzal, hogy megajándékozott az élettel, s ide, erre a helyre, ebbe a korba állított, hogy a magunk életében, a magunk családjában, a minket körülvevő környezetben és társadalomban valósítsuk meg örök elgondolásait.

Beszélgetés a Mesterrel

Túrmezei Erzsébet: Ha nem teszek semmit sem

Most nem sietek,
most nem rohanok,
most nem tervezek,
most nem akarok,
most nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Most megnyugszom,
most elpihenek
békén, szabadon,
mint gyenge gyerek,
és nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

S míg ölel a fény
és ölel a csend,
és árad belém,
és újjáteremt,
míg nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten,

új gyümölcs terem,
másoknak terem,
érik csendesen
erő, győzelem...
ha nem teszek semmit sem,
csak engedem, hogy szeressen az Isten.

Ének: Mint a nap az égen

Uram, azt a kegyelmet kérem tőled, hogy testvéreimnek adhassam mindazt a szeretetet, melyet neked szeretnék adni, azt kérem, hogy eméssz fel engem szereteteddel, add meg nekem, hogy mások javát szolgálhassam, főként azokét, akiket senki sem szeret, akik nem szeretetre méltók.

Add meg nekem, hogy szeressek akkor is, amikor engem nem szeretnek, add meg nekem, hogy szeressek, amikor nem hiszek mások szeretetében. Add meg nekem a felismerést, hogy minden seb, hozzád tud és akar emelni. Semmi és senki, egyetlen teremtmény se legyen képes elválasztani tőled.

Add meg nekem, hogy megértsem az eseményeket, s hogy úgy éljek, mintha ma este meg kellene jelennem előtted. Ó, Uram, tedd, hogy így legyen!

Lisieux-i Kis Szent Teréz

Áldás

Ének: Ott a Via Dolorosan

Áldássá válni

Ifjúsági imaóra nagyböjt 2. vasárnapjára

Ének: Jézus, Te közénk eljöttél

Köszöntés, keresztvetés

Témafelvezetés:

Az elmúlt héten Isten nekünk adott szeretetével és annak viszonzásával foglalkoztunk. A mai imaórában az önszeretettel fogunk foglalkozni. A főparancs második része így hangzik: „Szeresd felebarátodat, mint saját magadat." Hogy ezt teljesíteni tudjuk, tisztában kell lennünk azzal, hogy mit jelent a helyes önszeretet, mi különbözteti meg az önzéstől. Figyeljünk erre különösen a mai imaórában és a következő héten, hogy Ábrahámmal együtt mi is áldássá váljunk embertársaink számára.

Zsoltár Zsolt 139,1-18.23-24

Amennyiben lehetséges jó a szöveget kivetíteni és onnan felváltva olvasni, vagy kinyomtatni, hogy minden résztvevő be tudjon kapcsolódni.

Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem,

tudod, hogy ülök-e vagy állok.

Gondolataimat látod messziről,

látsz, ha megyek vagy pihenek.

Minden utam világos előtted.

A szó még nincs nyelvemen, s lám, az Úr már tud mindent.

Elölről és hátulról közrefogsz,

s a kezed fölöttem tartod.

Csodálatos ezt tudnom,

olyan magas, hogy meg sem értem.

Hová futhatnék lelked elől?

Hová menekülhetnék színed elől?

Ha felszállnék az égig, ott vagy.

Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy.

Ha felölteném a hajnal szárnyait, és a legtávolibb partokon szállnék le,

ott is a te kezed vezetne, és a te jobbod tartana.

Ha azt mondanám: Borítson el a sötétség,

és az éj úgy vegyen körül, mint máskor a fény:

neked maga a sötétség sem homályos,

s az éj világos neked, mint a nappal.

Te alkottad veséimet,

anyám méhében te szőtted a testem.

Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál,

és amiért csodálatos minden műved.

Lelkem ismered a legmélyéig,

létem soha nem volt rejtve előtted.

Amikor a homályban keletkeztem,

és a föld mélyén elindult életem,

szemed már látta tetteimet,

s könyvedben mind felírta őket.

Meghatároztad napjaimat,

mielőtt még egy is megjelent belőlük.

Terveid, Uram, felfoghatatlanok,

s milyen tömérdek a számuk!

Ha megszámlálnám: több, mint a homokszem,

s ha végére érnék, az csak kezdet volna.

Vizsgálj meg, Uram, vizsgáld meg szívemet,

tégy próbát és ismerd meg gondolataimat!

Nézd meg, nem járok-e a gonoszság útján,

és vezess el az örök útra!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak

És a Szentléleknek,

Miképpen kezdetben

Most és mindörökké. Ámen.

Ének: Jó az Úrban bizakodni

Olvassuk fel lassan a következő szentírási részt: Ter 12,1-4a

Az Úr így szólt Ábrahámhoz: „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. Megáldom azokat, akik téged áldanak, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége."

Ábrahám tehát elköltözött, ahogy az Úr megparancsolta neki.

Elmélkedés:

„Megáldalak és naggyá teszem a nevedet, s te magad is áldás leszel"

Ábrahám számára minden bizonnyal meglepetés volt Istennek ezen szavait hallani. Mégis képes volt megtenni azt a nagy lépést, ami akkoriban az egyik legnagyobb őrültségnek számított, elhagyni a biztonságot jelentő ismert földet, környezetet és elindulni az ismeretlenbe. Egyetlen oka volt erre: bízott Istenben és ezért képes volt Isten hívására hagyatkozva elindulni arra a földre, amelyet Isten majd mutatni fog neki. Hitte, tudta, hogy Isten szereti őt, a legjobbat akarja neki, még akkor is, ha ő még nem látja azt a jót. Istenbe vetett hite képessé tette arra, hogy elinduljon egy bizonytalan úton, ami ott és akkor nem jelentett semmilyen örömet. De Ábrahám tudta, hogy Isten hosszú távon gondolkodik és élete végeredményben örömteli lesz.

Napjainkban nagyon sokan hajtanak a pillanatnyi örömökre. Nem tudnak, nem akarnak, vagy nem mernek hosszú távon gondolkodni. A lényeg számukra csupán ennyi: itt és most érezzem jól magam, én legyek boldog, én legyek a középpontban. A legfájdalmasabb talán az, hogy egyesek el is hiszik, hogy ez maximálisan rendben van így. Ha mindent megtesznek azért, hogy itt és most jól érezzék magukat, boldogok legyenek, akkor szeretik önmagukat igazán. Pedig az igazi önszeretet nem ez. Az igazi önszeretet abból a tényből indul ki, hogy tudom: Isten jónak teremtett és meghívott az örök boldogságra. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy tökéletes vagyok és nincsenek hibáim. Tudnom kell, hogy a teremtéskor kapott értelmem és szabad akaratom segítségével választhatok a jó és a rossz között, de nem tarthatom magamat sem tökéletesnek sem javíthatatlannak. Nem mondhatom, gondolhatom magamról: „Én nem érek semmit" vagy „Én vagyok a legjobb".

Isten engem is megáldott képességekkel, amelyeket kamatoztatnom kell és minden bizonnyal azt is megengedte, hogy legyenek olyan hibáim, amelyekkel harcolnom kell annak érdekében, hogy egyre jobb lehessek. Használjam hát az áldásként kapott képességeket, készségeket, legyek áldássá embertársaim számára és igyekezzek úrrá lenni hibáim fölött, hogy ezáltal is boldogabb legyen a magam és embertársaim élete.

Törekszem-e elfogadni saját magamat olyannak, amilyen vagyok?

Be tudom-e vallani, ha hibáztam, vagy mindenért mást okolok?

Van-e helyes önkritikám?

Küzdök-e hibáim ellen, vagy feladva a harcot azzal ámítom magam, hogy én már csak ilyen vagyok?

Törődöm-e azzal, hogy kifejlesszem a bennem rejlő értékes adottságokat és áldássá legyek embertársaim számára?

Ének: Ne félj, mert megváltottalak

Válaszos ima:

Urunk Istenünk, Te hibáink és bűneink ellenére szeretsz minket, így bizalommal tárjuk Eléd kéréseinket:

• Áldj meg minket Urunk!

Add Urunk, hogy hozzád hasonlóan mi is elfogadjuk, szeressük  magunkat olyannak amilyennek megteremtettél!

• Áldj meg minket Urunk!

Világosítsd meg Urunk elménket, hogy képesek legyünk felismerni hibáinkat és értékes adottságainkat egyaránt!

• Áldj meg minket Urunk!

Segíts Urunk, hogy növekedjünk a helyes önismeretben!

• Áldj meg minket Urunk!

Segíts Istenünk, hogy önszeretetünk ne torzuljon önimádattá!

• Áldj meg minket Urunk!

Add, hogy a bennünk rejlő értékeket kamatoztatva áldássá váljunk embertársaink számára!

• Áldj meg minket Urunk!

Miatyánk...

Elmélyítés - történet, szöveg, ima

A következő témához kapcsolódó szövegek, imák segíthetnek a téma megértésében. Természetesen ki lehet hagyni belőlük, be lehet tenni más imákat. A szövegek között jó, ha van egy kis csend, esetleg meditativ zene, vagy Taizé - ének.

Önmagunk elviseléséért

Istenem, segíts, hogy soha ne lázadozzam azért, mert testileg nem olyan vagyok, amilyennek én szeretném. Hogy alakom nem olyan szerencsés, arcvonásaim nem olyan harmonikusak, mint másoké. Segíts, hogy természeti adottságaimat el tudjam fogadni olyanoknak, amilyenek, s ne tegyek állandó összehasonlításokat, hogy másoknak mennyivel könnyebb a dolguk. Hiszen nem tudhatom, hogy ők nem küszködnek-e sokkal többet indulataikkal és szenvedélyeikkel, mint én.

Segíts, hogy ne zúgolódjam szellemi képességeim mértéke miatt se. Ne fájjon nekem, ha másokat élesebb értelemmel áldottál meg, mint engem. S ha valaki szellemességét csillogtatja, soha ne akarjam elhomályosítani ragyogását.

Egyébként is te öröktől fogva láttad, amit én nem láthatok, hogyha egy kicsit is szebb lennék, az talán vesztemre szolgálna; ha természetem csak valamivel is szerencsésebb lenne, akkor esetleg föladnám az önmagammal folytatott harcot, és lejjebb csúsznék, mint ahol most állok; s ha némileg is több szellemi képességet juttattál volna nekem, könnyen elsodorhatna a kevélység.

Add, hogy megértsem: a meg nem kapott talentumokkal nem kell elszámolnom. De amit adtál, azt kamatostul várod vissza tőlem is, másoktól is. S a számadás nem lesz könnyű senkinek, de különösen nem a szépeknek, a szerencsés adottságúaknak és a kiváló értelmi képességűeknek.

Nagyon könyörgök, Istenem, azért a kegyelemért, hogy soha egy pillanatra se legyek irigy azokra, akik akár testi vonatkozásban, akár szellemi téren, akár lelkiekben többek és különbek, mint én vagyok. Sőt, inkább készségesen ismerjem el bennük ajándékaidat.

Add, hogy nekikeseredés nélkül tudomásul vegyem a valóságot még akkor is, ha az számomra az első pillanatban talán leverő.

Add, hogy megbékéljek önmagammal. Ha néha-néha keserű szájízzel vagyok kénytelen megállapítani magam semmiségét, ha itt-ott túlzottan hajlom a pesszimizmusra.

Istenem, adj világosságot, hogy meglássam: ez nem alázatosság, hanem kevélység. Hiszen csak az olyan önkritikának és önismeretnek van értéke, amely arra vezet, hogy ne bízzam önmagamban, de annál jobban bízzam benned (Szent Ágoston). Ha csüggedés vagy kétségbeesés a következménye, akkor túlzott önértékelést takar, amitől szabadíts meg engem.

S végül támogatásodat kérem, hogy abból, ami most vagyok, komoly igyekezettel és elszánt lendülettel kihozzam azt, ami adottságaimmal és körülményeim közt lehetek. Mert azt tudom, hogy te tőlem is vársz valami olyat, amit csak én tudok megvalósítani, senki más.

Kegyelmeddel akarom is ezt teljes egészében. Add áldásodat igyekezetemre, Uram, Istenem. Ámen.

Beszélgetés a Mesterrel

Ének: Tüzed, Uram Jézus

Mese egy apró emberről

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy aprócska ember, aki a Mississippi mocsárvidékén élt. Olyan aprócska volt, hogy embertársainak csupán a térdükig ért fel. Minden vágya az volt, hogy valamiképpen magasabb legyen, s ezt mondta magában: „Megkérdem a szomszéd legnagyobb állatait, mit kell tennem, hogy magasabbra nőjek!"

Megkereste a lovat és megkérdezte tőle: „Kedves ló, megmondanád nekem, mit tegyek azért, hogy kicsit magasabbra nőjek?"

A ló ezt felelte: „Sok málét kell enned, sokat kell szaladgálnod, minimum 20 mérföldet naponta. Ha így cselekszel idővel olyan nagy leszel, akárcsak én."

Az aprócska ember úgy tett, ahogy a ló tanácsolta, de a málé nagyon megfeküdte a gyomrát, a napi 20 mérföld pedig nagyon megerőltető volt számára. Nagyon szomorú lett, hisz nőni semmit nem nőtt. Hazatért és azon gondolkodott, mitévő legyen, hisz a ló jó tanácsai nem használtak semmit.

Végül ezt mondta magában: „Biztosan az én helyzetemben nem a ló a megfelelő tanácsadó, elmegyek ezért és megkérdem az ökröt!"

Felkereste hát az ökröt és megkérdezte: „Kedves ökör, meg tudnád nekem mondani, mit kell tennem azért, hogy magasabbra nőjek?"

Az ökör így felelt: „Sok füvet kell enned, aztán sokat kell bőgnöd. Ha elég hangosan tudsz már bőgni, akkor nőni kezdesz, és hirtelen olyan nagy leszel, mint én."

Az apró ember lelkiismeretesen így is tett, azonban a fűtől gyomorfájást kapott, a bőgéstől pedig elment a hangja. De nőni, semmit sem nőtt, sőt még apróbb lett.

Magára zárta tehát nagy búsan az ajtót és szomorkodott. Ekkor egy bagoly repült el a mocsarak felett, és közben így panaszkodott: „Buta embereknek mindig pech-ük van, a balsors üldözi őket."

„Bagoly, várj! - szólította meg az aprócska ember - valamit kérdezni szeretnék tőled!"

A bagoly leült egy ágra és figyelt a kérdésre. Az emberke pedig megszólalt: „Magasabb szeretnék lenni! De amit eddig ezért tenni próbáltam, annak semmi haszna nem volt. Teljesen el vagyok keseredve."

Ekkor így szolt a bagoly: „Tulajdonképpen, miért akarsz te magasabb lenni?"

„Ez egészen egyszerű" - válaszolta a kis ember - „Ha civakodás, verekedés vagy veszekedés van, jó ha az ember nagy és erős, hogy aztán nehogy a rövidebbet húzza!"

Erre a bagoly ezt kérdezte: „Próbálta -e már valaki rajtad elverni a port?"

„Nem, még soha." - válaszolt gondolkodás nélkül az ember.

„Na látod... - folytatta a bagoly - nem is kell verekedned, hisz eddig még sohasem volt szükség rá! Tehát akkor miért szeretnél nagyobb lenni, mint amilyen most vagy?"

„Tudod, van még itt valami - válaszolt a kis emberünk - ha magasabb lennék, mint a legtöbb ember, messzebbre látnék, mint ők!"

„Mássz fel egy fára - tanácsolja a bagoly - akkor messzebbre láthatsz, mint a legtöbbjük!"

„Tulajdonképpen igazad is van! - mondja az aprócska ember.

„No akkor tehát - folytatja a bagoly - úgy látom értjük egymást. Azon semmi sem múlik, ha valaki óriási vagy apró. Miért szeretnéd, hogy megnyúljanak a lábaid? Kívánd inkább azt, hogy az értelmed, az eszed nőjön és gazdagodjon! Akkor gondjaid is elszállnak majd!

Istenem, én egyedi vagyok. Olyannak akartál engem, amilyen vagyok. Terved van velem, olyan, amit egyedül velem vihetsz végbe. Senki sem helyettesíthet. Büszke lehetek, örülhetek, és nem lehetek többé elégedetlen. Előtted értékes, egyedi és pótolhatatlan vagyok. Köszönöm Istenem, hogy akartál és akarsz engem.

Ének: Köszönöm Istenem, köszönöm életem

Mit kíván tőlünk a helyes önszeretet?

Először is azt, hogy ne rendüljön meg a magunkba vetett hitünk! Gyakran utáljuk magunkat elviselhetetlenségünk vagy kudarcaink miatt. A pszichológia ezt nevezi „Illés-szindrómának". Illés próféta Ákáb király üldözése elől a pusztába menekült. Súlyos depresszióba zuhant. Utálta magát, megkérdőjelezte hivatását, meg akart halni. Kifakadt az Úr előtt: „Elég volt Uram! Vedd el az életemet. Én sem vagyok különb atyáimnál." Súlyos kudarcok után sok emberre rátör ez az önutálat. Hogyan tudjuk legyőzni? Úgy, mint Illés: az Úrhoz fordulunk, eszünk, iszunk és kialusszuk magunkat, végül vállaljuk az új feladatot.

Másodszor pedig, fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk! Egy római meseírónak van egy remek állattörténete: „A szétpukkadt béka." A béka észrevette a mezőn az ökröt. Megirigyelte nagyságát és elkeseredett saját kicsinységének láttán. Elhatározta, addig nem nyugszik, míg akkora nem lesz, mint az ökör. Elkezdte felfújni a bőrét. Háromszor fogott neki a feladatnak, de utolsó erőfeszítésében szétpukkadt testével elterült. Vannak emberek, akik nincsenek megelégedve adottságaikkal. Irigyen nézik embertársaikat, legszívesebben cserélnének velük. Megpróbálják tökéletesen kicserélni magukat. Gyakran úgy járnak, mint Phaedrus békája. Jellemük belepusztul a szerepjátszásba.

Mennyei Atyánk remekművet akart formálni belőlünk. Szeretettel megálmodta, gondosan kitervezte képességeinket, jellemünket. Mi meg sokszor bölcsebbek akarunk lenni, mint a jóságos Isten. Korrigálni akarjuk nagyszerű tervét. Saját képességeinket fejlesszük ki, különben félő, hogy szörnyeteggé „tökéletesítjük" magunkat. Azt tenni, amit Isten akar velünk. Ez a helyes önszeretet alapja.

Végül pedig, lássuk meg magunkban a jót is! Amikor őszintén megdicsérnek egy jó felelés miatt, egy jól megírt dolgozat miatt, vagy megköszönik segítségünket, ne érezzük sürgős szükségét, hogy elhárítsuk. Sok ember rögeszméje, hogy ha valami jót mondanak róla, azonnal tiltakoznia kell. Ez nem az alázatosság jele, hanem sokszor az alázatoskodás gőgje. Isten emberei elismerték magukban a jót is. Legfeljebb Isten kegyelmének tulajdonították. Szent Pál: „Egymagam többet tettem, mint a tizenkettő együttvéve. Nem ugyan én, hanem Isten kegyelme bennem." A Boldogságos Szűz: nem hivatkozott alkalmatlanságára, nem azt üzente Gábor angyallal: győzd meg az Úristent, hogy gondosabban tanulmányozza a kérdést, hanem ezt suttogta: „Legyen úgy, ahogyan Isten akarja."

Vö. http://vilagom.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=261820

Áldás

Ének: Van úgy, hogy fáradt és nehéz a szívem

Továbbadni a szeretetet

Ifjúsági imaóra nagyböjt 3. vasárnapjára

Ének: Enyém lenne minden fájdalom

Köszöntés, keresztvetés

Témafelvezetés:

Az Istentől kapott szeretetet nem tarthatjuk meg csak magunknak. Ennek természete arra kötelez minket, hogy továbbadjuk ezt embertársainknak, azoknak is, akiket nem könnyű szeretni. Isten mindig szeretettel fordul hozzánk, még akkor is, ha bűneink révén megbántottuk Őt. Ezt a példát kell mi is kövessük. A világon mindenkihez szeretettel kell közelednünk, legyen az egy idegen, egy családtag, vagy akár egy ellenszenves személy. Kérjük a mai imaóra során Istent, hogy életünkben egyre nagyobb teret kapjon az igazi krisztusi szeretetet és képesek legyünk ezt közvetíteni a világnak.

Zsoltár helyett Sír 28,2-11.16-23

Amennyiben lehetséges jó a szöveget kivetíteni és onnan felváltva olvasni, vagy kinyomtatni, hogy minden résztvevő be tudjon kapcsolódni.

Bocsáss meg társadnak, ha vét ellened,

akkor te is, amikor könyörögsz, elnyered bűneid bocsánatát.

Ember ember ellen haragot tart,

és Istennél keres gyógyulást?

A hozzá hasonló embernek nem kegyelmez,

és mégis önnön bűneiért imádkozik?

Haragot tart, holott csak ember, és bocsánatot kér Istentől?

Ki könyörög majd az ő bűneiért?

Gondolj a végső dolgokra, és szűnj meg gyűlölködni,

a bomlásra és a halálra, s tarts ki parancsai mellett!

Gondolj Isten félelmére, és ne tarts haragot társaddal,

gondolj a Magasságbeli szövetségére, és nézd el társad tévedését!

Tartózkodj a viszálytól, akkor kevesebb lesz a bűn,

mert a hirtelen haragú ember viszályt szít,

a bűnös ember barátokat fordít szembe egymással,

és viszályt hint a békében élők közé.

Már sokakat ingatott meg a rágalmazó nyelv,

és űzött egyik néptől a másikhoz,

elpusztított gazdag, fallal körülvett városokat,

s aláásta előkelők palotáit.

Megtörte népek erejét,

és szétszórt hős nemzeteket.

Derék asszonyokat űzött ki már a rágalmazó nyelv,

és fosztott meg munkájuk gyümölcsétől.

Aki ad rá, nem talál nyugalmat,

és nem talál barátot, akire hagyatkozzon.

Csíkot hagy az ostor csapása,

de a nyelv csapása a csontokat is összetöri.

Sokan hullottak már el a kard élétől,

de nem annyian, mint ahányan nyelv miatt mentek tönkre!

Boldog, akit megóvnak a gonosz nyelvvel szemben,

aki nem volt kitéve dühének,

aki nem vonszolta annak igáját,
és nem hordozta bilincseit!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak

És a Szentléleknek,

Miképpen kezdetben

Most és mindörökké. Ámen.

Ének: Szívem csendben

Olvassuk fel lassan a következő szentírási részt: Róm 5,1-2.5-8

Testvéreim! Mivel a hit révén megigazultunk, békében élünk Istennel Urunk Jézus Krisztus által. Általa jutottunk hozzá a hitben a kegyelemhez, amelyben élünk, és dicsekszünk reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk.

Reményünkben nem csalatkozunk, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete. Amikor még erőtlenek voltunk, Krisztus az erre alkalmas időben meghalt a bűnösökért, pedig az igazakért is alig hal meg valaki, legfeljebb a jótevőért adja életét az ember. Isten azonban azzal bizonyította irántunk való szeretetét, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk.

Elmélkedés:

„Isten azzal bizonyította irántunk való szeretetét, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk." Ennek a végtelen szeretetnek a tudatosítása arra ösztönöz minket, hogy szeretettel közeledjünk embertársaink felé. A Szentírás többes számot használ, Isten nem csak értem halt meg, hanem értünk, minden emberért. Így nekem sem szabad megállnom ott, hogy elfogadom és viszonzom Isten nekem adott szeretetét. Tovább is kell adnom ezt a szeretetet, közvetítenem kell felebarátaim felé. Amennyiben valóban átjárja szívemet Isten szeretete, akkor az hatással van életemre és a környezetemben élő emberek életére is. Valahogy úgy, mint amikor egy kő egy csendes vizű tóba hullik és köröket képez maga köré. Ha Isten szeretete a szívemben van, nem tudom magamban tartani, tovább kell adnom. Elsőre egyszerűnek hangzik, de mindenki tudja, hogy nem is olyan könnyű megvalósítani. Jézushoz hasonlóan nekünk is mindenkit kell szeretnünk, nem csak azokat, akik szimpatikusak, akikkel egyet értünk vagy akik viszonozzák szeretetünket. Jézusi értelemben szeretni azt jelenti, hogy jók vagyunk azokhoz is, akik nem szimpatikusak számunkra, akikkel nem tudunk egyet érteni vagy akiktől viszont szeretetet soha nem várhatunk. És ez valóban nem könnyű. Fontos azonban, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy ez sikerüljön. Életünk a szeretet útja kell legyen. Egy út, amely során megtanulunk egyre jobban szeretni. A szeretet soha nincs „kész", egész életünk során törekednünk kell arra, hogy embertársaink megérezzék: szeretettel közeledünk hozzájuk.

Nyíltszívű vagyok-e? Szeretettel, becsületes, tiszta szándékkal közeledem minden emberhez?

Tisztelem-e, védelmezem-e mások életét, személyét, vagyonát?

Meglátom, meghallom-e embertársaim problémáit, panaszait?

Elegendő időt szánok-e embertársaimra vagy mindig csak azt teszem, ami nekem jó?

Szeretettel fordulok-e azok felé is, akik megbántottak, rosszindulatúan közeledtek hozzám?

Ének: Indulj és menj

Válaszos ima:

Urunk Jézus Krisztus, Te szeretetből életed adtad értünk:

• Szeretet Lelke, állj mellettünk segítő kegyelmeddel!

Add Urunk, hogy életünk minden napján képesek legyünk őszinte szeretettel közeledni embertársainkhoz.

• Szeretet Lelke, állj mellettünk segítő kegyelmeddel!

Segíts Jézusunk, hogy tetteink őszinte szeretetből fakadjanak!

• Szeretet Lelke, állj mellettünk segítő kegyelmeddel!

Add Urunk, hogy képesek legyünk mások érdekeit is szem előtt tartani!

• Szeretet Lelke, állj mellettünk segítő kegyelmeddel!

Segíts Urunk, hogy azokat az embereket is képesek legyünk szeretni, akik rosszindulatúan közelednek hozzánk.

• Szeretet Lelke, állj mellettünk segítő kegyelmeddel!!

Add Urunk, hogy az istenszeretet, önszeretet és felebarátszeretet harmóniájában éljünk!

• Szeretet Lelke, állj mellettünk segítő kegyelmeddel!

Miatyánk...

Elmélyítés - történet, szöveg, ima

A következő témához kapcsolódó szövegek, imák segíthetnek a téma megértésében. Természetesen ki lehet hagyni belőlük, be lehet tenni más imákat. A szövegek között jó, ha van egy kis csend, esetleg meditativ zene, vagy Taizé - ének.

Igazi felebaráti szeretet

A Seatle-i paraolimpián történt. A 100 m-es síkfutásra 9 fiatal sorakozott fel. A start után az egyik versenyző megbotlott és elesett. Megütötte magát és sírva fakadt. A többiek meghallották sírását és megálltak. Visszajöttek földön fekvő társukhoz, aki sírva ült a földön. Az egyik Dawn-kóros föléje hajolt és megkérdezte: „Fáj?" „Igen"- válaszolta a sebesült. Ekkor körülállták, és lassan fölemelték társukat, majd átölelve elindultak a cél felé, a nézőtéren az emberek felállva tapsoltak és éljeneztek a célba egyszerre beérkező csapatnak. Ez esetben 9 aranyérmet osztottak ki, mert mind a 9 versenyző megérdemelte: szeretetből aranyérmes helyezést értek el.

„Aki nem fogadja gyermekként az Isten Országát, az nem mehet be oda" - ezek a sérültnek mondott emberek, lelkükben megőrizték ezt a jézusi lelkületet, sok testében erős, egészséges, de lelkében nyomorék tanulhatna ezen remek fiataloktól!

http://www.plebania.net/hittanterem/?op=view&k_id=1973

Felebaráti szeretet

Felebarátom éppen olyan ember - mint én vagyok.

Az ő sorsa - lehetne az én sorsom is.

Az Isten képmása - akárcsak én.

Őt is Krisztus váltotta meg - akárcsak engem.

Isten azt parancsolja, hogy felebarátomat ugyanúgy szeressem, mint magamat.

Amit felebarátomnak teszek, Jézus úgy tekinti, mintha neki tenném.

Nem lehetek Jézus tanítványa, ha nem szeretem az embereket.

Nem vagyok keresztény, ha nem segítek embertársaimon.

Ha felebarátomat megvetem, Isten is megvet engem.

Ha felebarátomat gyűlölöm, Isten is elítél engem.

Ha felebarátomat megszomorítom, Isten sem kímél engem.

Ha felebarátomnak megbocsátok, megbocsát nekem Isten is.

Ha felebarátomat gyámolítom, Isten engem is fölkarol.

Amit felebarátomnak teszek, azt teszi velem az Isten.

Isten aszerint ítél majd meg, mennyire voltam jó az emberekhez.

Uram add, hogy szeressem felebarátomat, mint önmagamat!

Beszélgetés a Mesterrel

Ének: Küld az isteni szó

Istenszeretet és felebarátszeretet

Egy aszkéta a barlangjában meditált, amikor egy egér tévedt a barlangba és a szandálját rágni kezdte. Az aszkéta dühösen kinyitotta a szemét és megkérdezte:

-     Miért zavarsz az elmélkedésemben?

-     Éhes vagyok! -cincogta az egér.

-     Takarodj innen te balga kisegér - prédikálta az aszkéta -az Istennel való összhangot keresem. Hogy képzeled, hogy megzavarhatsz ebben?

-     Hogyan akarsz eljutni az Istennel való összhangra - kérdezte az egér - ha még arra sem vagy képes, hogy velem összhangban légy?

Forrás: Jugendgottesdienstmappe

Szeressetek minden embert!

Uram azért jöttél, hogy minden embernek segíts élete igazi értelmét megtalálni. Mindenkit egyformán meghívtál arra, hogy a barátod legyen. Senkit sem zártál ki barátságodból. Meghívtál minden embert, aki valaha élt és élni fog a földön: rokonaimat, barátaimat, ellenségeimet; közeli és távoli nép fiait: szerbet, románt, szlovákot, németet és hindut; minden foglalkozásút: minisztert, bányászt, földművest, orvost és nyomdászt. De nemcsak a hívőket, hanem azokat is meghívtad, akik nem hisznek benned.

Uram te mondtad, hogy szeressük egymást. Kérlek, tedd szívemet a tiédhez hasonlóvá, hogy mindenkit szeretetébe fogadhasson. Te tanítottál meg imádkozni: Atyánk, bocsásd meg vétkeinket, miként mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Engedd kérünk, hogy jöjjön el az ő országa, de ne csak nekünk, hanem ellenségeink számára is. Adja meg nekik is a mindennapi kenyeret, épp úgy, mint nekünk. Senkit sem hagyhatok ki imáimból. Senkit sem hagyhatok ki szeretetemből. Senkit, mert te mindenkit meghívtál a veled való örök barátságra.

Mint keresztény akarom legyőzni magamban a pogány önzést, azt, hogy csak barátaimat szeretem. Te mondtad, hogy barátaikat a pogányok is szeretik. Engedd, hogy a szó igazi értelmében lehessek katolikus, ami általánost, egyetemest jelent. Egyetemest az imádságban és a szeretetben is.

Uram, add, hogy minden embert úgy szeressek, ahogy te szereted őket.

Beszélgetés a Mesterrel

Ének: Ahol szeretet

Valódi értékünk a szeretet:

Mindenki azt akarja, hogy azért szeressék amilyen. Amikor másokat teljes mértékben értékelek, akkor az önbecsülésük erősödik és segít nekik abban, hogy ők is szeressenek másokat. Még ha nem is látom az eredményt azonnal, a szeretet átalakító ereje mindig működik.

A szeretettel kapcsolatban született a legtöbb vers, ének, színdarab a világtörténelemben. Nagyon sokféle szeretet van, a legkülönbözőbb kapcsolatokban és formában; férj-feleség, anya-gyerek, fiú-lánytestvér, tanár-diák. A mai világban még a szeretet vonatkozásában is kereskedőkké váltunk. Alkudozunk; „ha ezt vagy azt megadod, vagy megteszed nekem, akkor majd szeretni foglak."

Az igazi szeretetben nincs alkudozás, az igazi szeretet feltétel-nélküli, nem ismer korlátot, nem ismer határt. Az igazi szeretet a lélekből fakad; „Én egy szerető lélek vagyok, a szeretet a legmélyebb, igazi természetem." A szeretet a legnagyobb átalakító erő, amely még a követ is képes vízzé változtatni. Képes eltüntetni az összes gyengeséget.

Ha gazdag vagyok, de nincs szeretetem, akkor szegény vagyok. Ha bölcs vagyok, de nincs szeretetem, akkor valójában balga vagyok. Ha erős vagyok, de nincs szeretetem, akkor valójában gyenge vagyok. A szeretet az egyik legnagyobb erő, képes félretenni a saját szükségleteinket, és előtérbe helyezni mások szükségletét. Az igazi szeretet önzetlenül szolgálja az egész emberiséget.

Az igazi szeretet megbocsátó, és felejtő. Nem tart meg semmilyen rossz érzést a szívben, eltünteti a múlt összes keserűségét. Amikor szeretettel cselekszem, tisztelettel beszélek, az emberek erejére, és nem a gyengeségeire gondolok, akkor a szeretet erejével töltöm fel a világot. A szeretet az adás által növekszik. Minél több szeretetet adok, egyre inkább érzem, hogy még többet kell adnom.

http://jezusafeny.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=334&Itemid=57

Áldás

Ének: Jézus, Te közénk eljöttél

A fény fiai

Ifjúsági imaóra nagyböjt 4. vasárnapjára

Ének: Tüzed, Uram Jézus

Köszöntés, keresztvetés

Témafelvezetés:

A keresztény szeretet felelősséggel jár. Embertársaimmal való törődésem maga után vonja, hogy azt a szeretetet, amelyet én magam is mástól kaptam, tovább adjam azoknak, akiket Isten reám bízott. A Mennyei Atya mindegyikünknek adott az Ő isteni szikrájából, így a fény gyermekeiként, a jóság, az igazság, az egyenesség ajándékai által Isten szerető fényét sugározhatjuk magunkból.

Zsoltár Zsolt 80,2-5.7-16.18-20

Amennyiben lehetséges jó a szöveget kivetíteni és onnan felváltva olvasni, vagy kinyomtatni, hogy minden résztvevő be tudjon kapcsolódni.

Figyelj ránk, Izrael pásztora,

aki Józsefet nyájként vezérled!

Aki a kerubok felett trónolsz, ragyogj fel

Efraim, Benjamin és Manassze előtt!

Ébreszd fel hatalmadat

és jöjj, szabadíts meg minket!

Isten, állíts helyre minket,
ragyogtasd fel arcodat és szabadok leszünk!

Uram, seregek Istene,
meddig haragszol még néped könyörgése ellenére?

Civódás tárgyává tettél szomszédaink előtt,

s ellenségeink gúnyolnak minket.

Seregek Istene, állíts helyre minket,

ragyogtasd fel arcodat és szabadok leszünk!

Egyiptomból hoztad ki e szőlőtőt,

nemzeteket űztél el és elültetted őt.

Utat egyengettél előtte, elültetted gyökereit,

s betöltötte a földet.

Árnyéka elborította a hegyeket,

vesszői az Isten cédrusfáit.

Kiterjesztette indáit a tengerig,

hajtásait a folyamig.

Miért rontottad le kerítését,

hogy szaggassák mind, akik elmennek mellette?

Pusztítja az erdei vadkan

és lelegeli a mezei vad.

Seregek Istene, fordulj vissza hozzánk!

Tekints le az égből, hogy meglásd és meglátogasd e szőlőt!

Oltalmazd, amit jobbod ültetett,

s az emberfiát, akit magadnak naggyá neveltél.

Legyen kezed jobbodnak férfián,

az emberfián, akit magadnak naggyá neveltél.

Nem távozunk el tőled, te éltetsz minket

és mi segítségül hívjuk nevedet.

Uram, seregek Istene, állíts helyre minket,

ragyogtasd fel arcodat és szabadok leszünk.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak

És a Szentléleknek,

Miképpen kezdetben

Most és mindörökké. Ámen.

Ének: Irgalmas Istenünk

Olvassuk fel lassan a következő szentírási részt: Ef 5,8-14

Testvéreim! Ti, akik egykor sötétség voltatok, most világosság vagytok az Úrban. Éljetek hát úgy, mint a fény fiai! A világosság gyümölcse csupa jóság, igazság, egyenesség. Azt keressétek, ami kedves az Úr szemében. Ne legyen részetek a sötétség meddő cselekedeteiben, inkább ítéljétek el azokat. Amit ugyanis a bűnösök titokban tesznek, azt még kimondani is szégyen.

Amit feltárunk, arra fény derül, és amire fény derült, az maga is fény. Ezért mondják: Ébredj, aki alszol, támadj fel holtodból, és Krisztus rád ragyog.

Elmélkedés:

„Éljetek hát úgy, mint a fény fiai! A világosság gyümölcse csupa jóság, igazság, egyenesség."

A mai szentlecke komoly kihívás elé állít minket. Jogosan érezhetjük azt, hogy erre magunktól nem vagyunk képesek. Először mi magunk fogadjuk be Isten szeretetének útmutató fényét, amit tovább kell adnunk, így válhatunk a fény fiaivá.

A fény fiainak ismertetőjelei: a szívjóság, az igazság, az igazságosság és az egyenesség.

A jóság nemcsak egy külső törvénynek való megfelelés vágya, hanem az igazi értékek felismerése és követése bármi áron. A felelősségtudat, mely az őszinte szeretetből táplálkozik, lesz a mércéje tetteim őszinteségének, mások elismerésének és elfogadásának. Az igazság az nem csak egy egyszerű vélemény helyességének mértéke, hanem minden egyes tettünk Krisztushoz való hasonulásának foka. Az egyenesség bátor tanúságtétel arról, amit szívünkkel megismertünk, akaratunkkal elfogadtunk, ami által egész lényünk, mindaz ami vagyunk, Isten szeretetéből táplálkozik.

Ahhoz, hogy az igazságosságban megmaradhassunk szükséges tetteinket újra és újra Isten szeretetének fényében megvizsgáljuk: közelebb visz-e ez engem Istenhez, vagy eltávolít Tőle, igazán boldoggá tesz vagy csak pillanatnyi örömet ad számomra. Isten gyógyító szeretetének fényében szívem sebei is begyógyulnak, hisz Isten nemcsak örömeimmel, hanem kudarcaimmal, fájdalmaimmal együtt akar teljes, igazán boldog emberré tenni.

Életemben az igazság felismerése örömmel tölti el a szívem, mely tekintetemben, arcom vonásaiban is felcsillan. Ez által válhatok Krisztus hiteles tanújává, a Mennyei Atya szeretetének hiteles közvetítőjévé, ami a körülöttem lévőket is boldoggá teszi. Elhiszik, megtapasztalják, hogy jónak, igazságosnak egyenesnek lenni jó, boldoggá tesz, mert szívem megtalálja Istenben nyugalmát, egész lényem Isten életet adó örömét sugározza.

Éreztem-e már szívemben Isten utat mutató fényét?

Tudok-e világító jel lenni embertársaim számára?

Tudok-e a hétköznapok szürkesége ellenére igazságos, jóságos, egyenes maradni?

Tekintetem sugározza-e a Krisztusban felfedezett öröm nagyságát?

Ének: Vendég vagy csak lenn a földön

Válaszos ima:

Urunk, Te vagy a Világ Világossága, ezért Hozzád fohászkodunk:

• Add nekünk fényedet, Urunk!

Add, hogy szeretetteljes magatartásunk révén fénnyé váljunk felebarátaink számára.

• Add nekünk fényedet, Urunk!

Segíts, hogy a nehéz napokon is jósággal tudjunk közeledni az emberekhez.

• Add nekünk fényedet, Urunk!

Ne engedd, hogy az önző érdekeinkre hallgatva igazságtalanul viselkedjünk testvéreinkkel szemben.

• Add nekünk fényedet, Urunk!

Add, hogy mindig az egyenesség és nyíltság jellemezze kapcsolatainkat.

• Add nekünk fényedet, Urunk!

Add Urunk, hogy Téged követve megtapasztaljuk az evangélium örömhírét.

• Add nekünk fényedet, Urunk!

Miatyánk...

Elmélyítés - történet, szöveg, ima

A következő témához kapcsolódó szövegek, imák segíthetnek a téma megértésében. Természetesen ki lehet hagyni belőlük, be lehet tenni más imákat. A szövegek között jó, ha van egy kis csend, esetleg meditativ zene, vagy Taizé - ének.

Az emberek esztelenek, következetlenek és magukba fordulnak, mégis szeresd őket!
Ha jót teszel, megvádolnak, hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedetedet, mégis tégy jót!
Ha sikeres vagy, hamis barátokat és igazi ellenségeket nyersz, mégis érj célt!
A jó, amit teszel, holnap már feledésbe megy, mégis tedd a jót!
A becsületesség és az őszinteség sebezhetővé tesz, mégis légy becsületes és nyílt!
Amit évek alatt felépítesz, lerombolhatják egy nap alatt, mégis építs!
Az embereknek szükségük van a segítségre, de ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts!
A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van!

Teréz anya

Ültetni

Egy idős ember almafát ültetett. Az emberek kinevették, és ezt mondták neki: „Miért ültetsz fát? Sok év fog eltelni, míg teremni fog, és valószínű, hogy te magad soha nem ehetsz a gyümölcséből." Az idős ember válasza sokakat meglepett: „Én magam valóban nem ehetek majd a gyümölcséből, de akik sok év múlva enni fognak ennek a fának a gyümölcséből minden bizonnyal hálásak lesznek nekem."

Tudok-e önzetlenül a jövő nemzedék számára ültetni, vagy mindenáron én magam akarom learatni a gyümölcsöket?

Ének: Százszor mondhatod

A szeretet rendje

Talán feltehetné a kérdést valaki: miért szeressek, miért ne legyek inkább önző? Hadd válaszoljak egy történettel. Egy indiai szerzetes egy patak partján imádkozott. Ahogy felnyitotta a szemét, meglátott egy skorpiót, amely a nagy kavicsok között haladva hátára fordult, kapálódzott, nem tudott továbbmenni. Megsajnálta, talpára segítette, ám az állat megfordult és belémart.

A szerzetes újból imádkozni kezdett, de amikor a szemét kinyitotta, a skorpiót újra a hátára fordulva, kínlódva találta. Megint segített rajta, de az állat megint megmarta. A szerzetes feljajdult fájdalmában. Harmadszor is megismétlődött ugyanez, akkorra már könnyek szöktek a szerzetes szemébe a fájdalomtól. Nem messze állt ott egy paraszt, aki látta mindazt, ami történt. Odament a szerzeteshez és megkérdezte: miért segíted ezt a hálátlan állatot? Háromszor segítettél rajta, és az háromszor beléd mart.

A szerzetes elmosolyodott és azt felelte: neki az a természete, hogy marjon. Nekem az a természetem, hogy irgalmazzak. Az a természetünk, hogy szeressünk és irgalmazzunk. Ez a világ végtelen jóságból és szépségből lett, ami ott ragyog a napban, az égen futó felhőkben, a kisgyerekek nevetésében és az öregember ráncai között. Ebből a szeretetből lettünk. Akkor szép az ember élete, ha engedi magán átáradni ezt a végtelen jóságot. Nem kell kérdeznünk, hogy miért szeressünk. Szeretni természetes, mint ahogyan természetes, hogy az anya öleli a gyermekét.

A gonoszság az, ami logikátlan, és igazából megmagyarázhatatlan. A gonoszság titka, amely előtt néha döbbenettel, értetlenül állunk, és kérdezzük: ezt miért kellett? A szeretet által válik az ember egésszé, a szeretet által teljesedik ki. Ha tud egész szívvel, teljes erővel szeretni, akkor valósíthatja meg a teljes és egész szívet. "Aki elveszíti önmagát, az megtalálja." Aki viszont gyűlöl, aki harácsol, aki mást letiporni akar, az eltorzul, az kicsinyes torzképévé válik önmagának. Így van ez nemcsak az egyén, hanem a népek életében is. Az önzetlenség, az egymásért érzett felelősség naggyá tesz egy népet, a szeretet természetes rendjével ajándékozza meg.

http://jezusafeny.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=432&Itemid=38

Felelősség

Uram, te még az emberek szemében is súlyos terhet vettél magadra, amikor egész életeddel az Atya szolgálatát vállaltad. Aki maradék nélkül nagy, szent célnak szenteli életét, az súlyos felelősséget vállal magára. S te vállaltad ezt. Mindent arra tettél föl, még életedet is, hogy minket Isten gyermekévé tehess! Uram, Jézus Krisztus, én is a te világmegváltó művednek folytatására akarom szentelni életemet! Nemcsak szóval, a hőst éltető nézőnek passzív lelkesedésével, hanem minden ízemmel, szívemmel, lelkemmel, egész értelmemmel, s ha kell: a véremmel!

Úgy vallak meg téged az emberek előtt, mint aki mindenre el van szánva, mint aki mindent, mindenét fölteszi a játékra, hogy azután mindent megnyerjen; mint aki egyszerűen és őszintén az, aminek lennie kell: igazi Krisztus-követő. Hányszor látni, hogy az emberek micsoda elszántsággal képesek ügyükért, meggyőződésükért, hazájukért harcolni! Minden kockázatot vállalnak céljuk érdekében. Mennyivel inkább kellene, hogy megismerjenek téged, és tiszteljék törvényeidet. Te azokat akarod, akik önként jönnek hozzád, akik szabadon választanak téged, a bátrakat, az elszántakat, az áldozatoktól nem rettegőket!

Uram, tiszta szívből kérlek, add meg azt a kegyelmet, hogy én is ilyen lehessek!

Beszélgetés a Mesterrel

Ének: Kéne már egy új tavasz

A bölcs öregember

Egy távoli helyen élt egy bölcs öregember, akit messze földön ismertek és kedveltek. Amikor valakinek gondjai voltak, elment az öregemberhez, hogy tanácsot kérjen tőle, mert a bölcs öregember nagy élettapasztalattal rendelkezett és ebből merítve jó tanácsokat adott az embereknek.

Emiatt egyesek irigyek voltak rá, mert szerettek volna ők is bölcsnek és okosnak tűnni. Elhatározták, hogy csapdát állítanak a bölcs öregembernek. De hogyan lehet csapdába csalni a bölcs öregembert?

Hosszú gondolkodás után a következő ötletük támadt: Megfognak egy kis egeret, és megkérdik az öregembert, mi van a tenyerükbe zárva. Ha az öregember erre a kérdésre tud válaszolni, akkor minden bizonnyal nem jelent majd számára gondot az sem, hogy a második kérdést megválaszolja. Mármint azt a kérdést, hogy az egér él-e vagy nem. Ha azt mondja, hogy él, akkor a tenyér egyszerű összeszorításával meg lehet ölni és megmutatni az öregembernek, hogy nem él. Ha ellenben azt mondaná, hogy az egér nem él, akkor el lehetne engedni az egeret, amelyik elszaladna.

Így előkészülve megjelennek az öregember előtt és megkérdezték, mi van a bezárt tenyérben. Rövid gondolkodás után a bölcs öregember így válaszolt az első kérdésre: „Amit a kezetekben tartotok nem lehet más, mint egy ki egér." „Na jó" - mondták az irigyei - „igazad lehet, de élő-e az egér vagy sem?"

A bölcs öregember rövid ideig a fejét csóválta, majd a kérdezők szemébe nézett és ezt mondta: „Arra a kérdésre a válasz, hogy élő-e vagy halott az, amit a kezetekben tartok, egyedül rajtatok múlik."

Forrás: Jugendgottesdienstmappe

Kimba csordája

Kimba volt Afrika legnagyobb elefántja. Ő volt a legszebb és a legerősebb is, ezért ő lett a csorda főnöke. Kimba igyekezett minden veszélyt időben elhárítani. A csordát mindig zöld mezőhöz vezette. Hőség idején friss vizű tavak mellett tanyázott velük, ahol még fürödni is tudtak. Amikor valami probléma merült fel, Kimba pillanatok alatt megoldott mindent, így nyugtatóan hatott az elefántokra. Csak egy valami volt, ami rettegésben tartotta az egész csordát: a fehér ember. Ravasz üldözésbe kezdtek, mert az értékes agyarakra vadásztak. Kimba figyelt, és kellő időben biztos helyre vezette védenceit.

Egy nap azonban mégis bekövetkezett a tragédia. Vadászok jelentek meg a vidéken, és bekerítették az elefántokat. Kimba látta a veszélyt, hiába lőttek rá, szembeszegült velük. Önfeláldozó bevetés után megmentette barátait, de ő megsebesült. Odavánszorgott a csordához, hogy megnyugtassa őket. Ekkor a vadászoknak ismét sikerült bekeríteni az elefántokat. Másnap reggelre várták a végzetes támadást. Csupán egy lehetőség maradt a menekülésre, az Eronko folyó, ám az átkelés lehetetlennek látszott. Tanácstalanul és reménykedve néztek Kimbára, aki súlyosan megsebesülve ott feküdt előttük. Kimba föltápászkodott és a folyóparton lévő óriási fához közeledett. Minden maradék erejét összeszedte, és hatalmas ormányával elkezdte himbálni a fát. Társai látták, mi történik, és azonnal megértették a tervet. Mindannyian nekiestek a fának és óriási erővel gyökerestől kiforgatták a földből. A hatalmas fából, így egy alkalmas híd lett. Egyenként átkeltek a folyón, de a fa így is recsegett - ropogott, mert az elefántok szerfelett nehezek voltak. Kimba volt az utolsó. Sok vért veszített és teljesen kimerült. Minden erejét összeszedve ő is nekiindult, de sajnos a fa nem bírta ki ezt az erőpróbát, és kettétört. Kimba belezuhant a folyóba és a habok azonnal elnyelték. A csorda azonban megmenekült.

Másnap reggel a vadászok csodálkozva látták, hogy az elefántok eltűntek. Senki nem tudta megmagyarázni mindez hogyan történt. Csak egy hatalmas vértócsa árulkodott az óriási, kidöntött fa törzsén.

Jose Real Navarro: Egyszer volt...

Áldás

Ének: Enyém lenne minden fájdalom

A Szeretet új életet ad

Bűnbánati liturgia

Ifjúsági imaóra nagyböjt 5. vasárnapjára

A bűnbánati liturgia menetébe valahová be kell iktatni egy konkrét felhívást, informálást, mikortól, hol lehet gyónni. Lehet ez már a bevezető gondolat végén, de amennyiben nincs túl sok résztvevő, és nem nyúlik el túl hosszúra a gyónás ideje, jó a lelkiismeretvizsgálat végén elkezdeni a gyóntatást.

Ének: Jézus, Te közénk eljöttél

Köszöntés, keresztvetés:

Bevezetés:

A mai evangéliumi részletben Lázár feltámasztásáról hallottunk. Ez a szentírási rész nem egyszerűen Jézus egy csodáját beszéli el, hanem a feltámadásról, az örök életről szóló tanítást is közvetíti felénk. Jézus azt mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet." Ebben a bűnbánati liturgiában Jézustól kérünk segítséget, őt kérjük, hogy támasszon fel minket a bűn halálából, hogy ismét Isten gyermekeiként élhessünk. Tudatosítsuk magunkban, hogy Isten a Szeretet, hisz ez nagyon fontos Istennel való kapcsolatunk, hitünk és keresztény életünk szempontjából. Ez a Szeretet megajándékoz és egyúttal tükröt tart elénk. Amikor szembesülünk a minket feltétel nélkül szerető Istennel, világossá válik számunkra, hogy a mi életünket is a szeretet kellene irányítsa, a valódi keresztény szeretet. Ha őszinték vagyunk magunkhoz, be kell látnunk, hogy ez nincs mindig így. Tudatosítsuk ezt magunkban, és tegyük le gyarlóságainkat Isten elé, kérjük az Ő segítségét, hogy a szeretet határozza meg hétköznapjainkat.

Zsoltár: Zsolt 130 ,1-7

Amennyiben lehetséges jó a szöveget kivetíteni és onnan felváltva olvasni, vagy kinyomtatni, hogy minden résztvevő be tudjon kapcsolódni.

A mélységből kiáltok hozzád, Uram!

Uram, hallgasd meg szavamat!

Legyen füled figyelmes

hangos esedezésemre.

Uram, ha a vétkeket számon tartod,

Uram, ki állhat meg előtted?

Hiszen tenálad a bocsánat,

hogy féljünk téged.

Benned bízom, Uram.

Lelkem bízik az ő szavában,

Várja lelkem az Urat,

jobban, mint az őr a hajnalt.

Jobban, mint az őr a hajnalt,

várja Izrael az Urat,

mert az Úrnál van az irgalom,

és bőséges nála a szabadítás.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak

És a Szentléleknek,

Miképpen kezdetben

Most és mindörökké. Ámen.

Olvassuk fel a következő szentírási részt: Jn 11,3-7.20-27.33b-45

Abban az időben: Lázár testvérei megüzenték Jézusnak. „Uram, nézd, beteg, akit szeretsz!" Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni, hogy az Isten Fia megdicsőüljön."

Jézus szerette őket: Mártát, Máriát és Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig még ott időzött, ahol volt, aztán így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk el ismét Júdeába!"

Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt.

Amint Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked." Jézus ezt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni." Erre Márta így szólt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon."

Jézus folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is hal, élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt?" Márta ezt válaszolta neki: „Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, aki a világba jön!"

Jézus a lelke mélyéig megrendült és megindult. Megkérdezte: „Hova temettétek?" Azok így szóltak: „Jöjj, Uram, és lásd!" Ekkor Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette őt!" Némelyek azonban így szóltak: „Ő, aki visszaadta a vak látását, nem akadályozhatta volna meg, hogy meghalljon?"

Jézus pedig még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy kővel elzárt barlang volt. Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ!" Márta, az elhunyt testvére megjegyezte: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos." Jézus ezt válaszolta neki: „Mondtam már neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét!" Elvették tehát a követ. Jézus az égre emelte szemét, és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló nép miatt mondom, hogy higgyék: te küldöttél engem!"

E szavak után Jézus hangos szóval kiáltotta: „Lázár, jöjj ki!" A halott azonnal kijött, kezén és lábán a rátekert leplekkel, arcán pedig a kendővel, amelyet a fejére csavartak. Jézus megparancsolta: „Oldjátok föl, hogy járni tudjon!"

A zsidók közül, akik Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett.

Elmélkedés:

Jézus feltámasztja Lázárt, egy négy napja halott embert. Ha ezt a tényt és az általam ismert természeti törvényeket össze akarom egyeztetni, komoly falba fogok ütközni. Nehéz lenne magyarázatot találni erre, de úgy gondolom nem is kell. Egyszerűen el kell fogadnom, hogy ez egy misztérium. Egy olyan titok amely előtt ámulva állok, megremegek és amely lenyűgöz. Nem szeretném tehát a halott feltámasztás tényét feszegetni. Sokkal inkább szeretnék arra figyelni, hogy mit üzen nekem ez a történet. Így felteszem magamnak a kérdést, hogy mit is jelentenek számomra ezek a fogalmak: halál, feltámadás, élet.

Már többször volt alkalmam olyan emberekkel találkozni, akik fizikai szempontból éltek ugyan, de mégis élő halottak voltak. Olyan emberek, akik nem hallják Jézus hívását: „Jöjj ki!" Jöjj ki hibáid, gyengeségeid gödréből! Jöjj ki a csalódás, a tehetetlenség gödréből! Jöjj ki a félelem, a szomorúság gödréből! Jöjj ki, én megajándékozlak a bocsánat és az állandó visszatekintési kényszer halálából és új életet adok neked. Jöjj elő, erőt adok neked a hétköznapokhoz! Tedd le az én kezembe azokat a dolgokat, amiket nem tudsz megváltoztatni. Jöjj elő, én segítek neked utadon.

Sokszor süketek vagyunk, nem halljuk a hívást, nem halljuk Jézus biztató szavát: „Én vagyok a feltámadás és az élet." Pedig Isten minden embert az életre hív és mindenkit megajándékoz bocsánatával, aki őszintén megbánva bűneit, leteszi ezeket elé.

Ének: Szívem csendben

A következő kérdések segíthetnek neked abban, hogy végiggondold, mi az, amit le kell tenned Isten elé. Hallgasd ezeket figyelemmel és ha úgy érzed, le szeretnéd tenni bűneidet Isten elé, tárd ki szívedet előtte és engedd, hogy feltámasszon és megszabadítson bűneid rabságából.

Istenszeretet:

Fontos-e számomra Isten vagy valami/valaki mást istenítek?

Törekszem-e arra, hogy egyre jobban megismerjem Istent?

Elhiszem-e, hogy Isten végtelen szeretetből teremtett és meghívott hogy ezt a szeretetet közvetítsem a világnak?

Mit teszek azért, hogy mélyítsem az Istennel való kapcsolatomat?

Imádkozom-e rendszeresen? Elegendő időt szánok-e az imára?

Megvan-e bennem a bizalom Isten iránt, merek-e rá hagyatkozni?

Törekszem-e arra, hogy egyre jobban megismerjem Isten elgondolását rólam, terveit velem?

Törekszem-e arra, hogy gondolatvilágomat, életmódomat hozzáigazítsam az övéhez?

Elfogadom-e fölkínált barátságát?

Megvallom-e a hitemet?

Fontos-e számomra az Istennel való kapcsolat ápolása?

Megünneplem-e a vásárnapot? Milyen gyakran egyesülök vele a szentáldozásban?

Megadom-e Istennek mindenben a neki járó tiszteletet? Káromkodó, durva szóval, babonás gondolattal, könnyelmű esküdözéssel, zúgolódással, vakmerő bizakodással nem sértem-e meg Őt?

Rövid csend

Ima: Uram, ha őszintén megnézzük, be kell látnunk, hogy nem mindig engedjük meg Neked, hogy működj bennünk. Gyakran nem halljuk meg hívásodat. Talán túl kevéssé hiszünk irgalmas szeretetedben, túl ritkán keresünk téged, túl kevés időt szánunk a veled való kapcsolatra. Uram irgalmazz nekünk!

Ének: Fölém hajló jóságodra emlékezz, Uram

Felebarátszeretet:

Elfogadom-e, hogy Krisztus minden embernek felkínálja a barátságát?

Milyen a kapcsolatom a hozzám közel álló emberekhez?

Hálás vagyok-e szüleimnek szeretetükért, gondoskodásukért?

Tisztelem-e őket? Engedelmeskedek-e nekik?

Külön kérésre várok-e, vagy magam is figyelem, hol, miben tudnék valakinek otthon a segítségére lenni?

Szoktam-e veszekedni testvéreimmel?

Nem vagyok-e önző, követelődző? Nem kívánok-e magamnak túl sokat a családban szüleim szeretetéből, gondoskodásából, az anyagiakból?

Van igazi, megbízható jó barátom, vagy csak üres-lelkű haverok, alkalmi társak között élek?

Nyitott-e barátságunk mások felé is, vagy pedig kettős önzésben, másokat elutasítva barátkozunk?

Nyíltszívű vagyok-e? Becsületes, tiszta szándékkal közeledem mindenkihez?

Szoktam-e becsapni mást hazug szóval vagy kétszínű viselkedéssel?

Tisztelem-e, védelmezem-e mások életét, személyét, vagyonát?

Meglátom, meghallom-e embertársaim problémáit, panaszait?

Megpróbálok-e segíteni?

Elegendő időt szánok-e embertársaimra vagy mindig csak azt teszem, ami nekem jó?

Igazságos vagyok-e?

Megtartom-e adott szavamat akkor is, ha ez rám nézve hátrányos?

Megbízható vagyok-e ígéreteim teljesítésében?

Hálás vagyok-e azoknak, akik jót tettek velem?

Kész vagyok-e mindig arra, hogy segítsek másoknak: észreveszem-e, mire lenne szükségük?

Hogyan viselem a konfliktusokat?

Elfogadok-e más véleményeket, más magatartásokat, vagy mindig mindent jobban tudok?

Vannak-e olyan rossz szokásaim, amelyekkel megnehezítem mások éltét?

Tudok-e megbocsátani?

Hogyan beszélek másokkal?

Hogyan mondom el a megjegyzéseimet, kritikáimat?

Rövid csend

Ima: Uram Jézus, ha megvizsgáljuk egymással való kapcsolatunkat, be kell vallanunk, hogy gyakran megbántjuk egymást. Uram bocsáss meg nekünk! Törekedni akarunk a szeretet megélésére.

Ének: Kegyelmed Úr Jézus

Önszeretet:

Törekszem-e elfogadni saját magamat olyannak, amilyen vagyok?

Elégedetlen vagyok-e?

Be tudom-e vallani, ha hibáztam?

Van-e helyes önkritikám?

Meghallgatom, megszívlelem-e mások véleményét, kritikáját rólam?

Nevelem-e lelkiismeretemet?

Nem vagyok túl érzékeny vagy aggályoskodó?

Törődöm rendszeresen azzal, hogy kifejlesszem a bennem rejlő értékes adottságokat?

Kitartóan és tudatosan küzdök hibáim, rossz szokásaim ellen?

Elősegítem-e testem fejlődését egészséges életmódommal?

Eleget alszom-e? Lefekszem-e, fölkelek-e idejében?

Tervszerűen élek-e, elegendő időt hagyva mindenre: a munkára és az emberi kapcsolatokra, de a pihenésre, sportra és mozgásra is?

Nem okozok kárt egészségemben túlzásba vitt sportolással, káros élvezetekkel (ital, dohányzás), elkényeztetett, léha, rendszertelen életmóddal, ételben-italban való mértéktelenséggel?

Vigyázok-e kellően az életemre, egészségemre (életmód, öltözködés, közlekedési szabályok)?

Tudatosan fejlesztem akaratomat? Tudok uralkodni magamon, hangulatomon, idegességemen?

Készülök-e megfelelően hivatásomra, elsősorban pályaválasztásomra és a jó családi életre?

Fontos döntéseim előtt őszintén kérem-e Isten szerető megvilágosító kegyelmét? Csak a magam kívánságait próbálom követni, vagy pedig igyekszem földeríteni, hogy az adott helyzetben mit kíván tőlem Isten?

Rövid csend

Ima: Uram Jézus Krisztus, bűneink gyökerei bennünk vannak. Belső hozzáállásunk kisugárzik. Gyakran észrevesszük, hogy sok konfliktus, szeretetlenség keletkezett amiatt, hogy nem voltunk tisztában saját magunkkal. Uram bocsáss meg nekünk! Alakítani akarjuk magunkat, hogy segítségeddel gyógyulást hozhassunk!

Ének: Teremts bennem

Gyónás

Énekek: (amíg még vannak gyónók): Bizakodjatok, jó az Úr; Ne félj, ne aggódj; Jézus életem, erőm, békém; Irgalmas Istenünk jóságát; Te vagy a fény; Jó az Úrban bizakodni; Laudate omnes gentes

2-3 Taizé ének után következhet az ima, majd ismét énekek és amikor már kevés gyónó van a záró ima! Közben természetesen lehet énekelni.

Záró-ima: Uram, Jézus Krisztus, köszönjük kegyelmedet, köszönjük, hogy újra és újra hívsz minket. Köszönjük, hogy nem felejted el a szövetséget, amit számunkra ígértél. Jó hallani, hogy megbocsátod gonoszságainkat, nem emlékezel többé rájuk, hanem végtelen szereteted és irgalmad várja, hogy forduljunk vissza Hozzád, és mi magunk lehessünk szereteted tanúi a világban. Álld meg minket, állj mellettünk és segíts, hogy ne helyezzünk semmit Föléd. Ámen.

Keresztvetés

Ének: Köszönöm Istenem, köszönöm életem

Amennyiben sok gyónó van az énekek közben fel lehet olvasni a következő történetet:

Az öt ujjas imádság

Andrew már órák óta utazott az észak-kanadai erdőkön át, és már nagyon fáradt volt, mikor meglátta a kis fából épített hotelt. Lenyűgözőnek találta a kilométerről kilométerre az erdőn át vezető utat. Célja egy messzebb északra fekvő település, ahol prédikálnia kellett. Így most örült a nyugodt estének.

De másképp alakult. Alig ért a regisztrációhoz, már kitárt karokkal sietett elé a hotel tulajdonosa: „Jackson atya!" - mondta örömmel - „Megtudtam a településen, hogy ma itt fog átutazni. Örülök, hogy itt van. Jöjjön, mindenképp meg kell innia velünk egy kávét!"

Egy ilyen szívélyes meghívást Andrew nem tudott visszautasítani. És amikor kicsit később a hoteltulajdonos mellett ült, hallotta a történetét. Ő és a felesége keresztények voltak, akik túl eleső helyen éltek, ezért nem tudtak rendszeresen istentiszteletre járni. Most nagyon örültek, hogy egy lelkész érkezett hozzájuk. A vacsora közben megemlítette Andrew, hogy másnap nem kell nagyon korán tovább utaznia. Ekkor a hoteltulajdonos azt javasolta, hogy akkor igazán tarthatna nekik reggel egy igeliturgiát, ahová meghívnák a hotel vendégeit is.

„Ezt szívesen megteszem," - mondta Andrew - „de nagyon örülnék, ha a hotel alkalmazottai is eljönnének. Amikor felvittem a csomagot a szobámba, elmentem egy nő mellett, aki az ablakot pucolta és nagyon szomorúnak nézett ki. Amikor köszöntem neki, elfordította az arcát. És én nem tudom elfelejteni a fájdalmat, amit a szemében láttam."

„Á, ő!" - mondta a hoteltulajdonos elgondolkodva - „Ő egy született indián, és sok szörnyű dolgot tapasztalt már meg élete során. Csak sajnálatból nem mondtam fel neki. Teljesen elveszítette a munkakedvét. Nem hiszem, hogy megtehetem a vendégeimmel, hogy jelen legyen az istentiszteleten. Teljesen elhanyagolja a külsejét..."

„Nem ülhet legalább az ajtónál, ha akar?" - kérdezte Andrew - „Nagyon szeretném, ha ott lenne."

Következő nap reggeli után a vendégek nagyon meg voltak lepődve, amikor másnap reggel bejelentették, hogy lesz egy rövid istentisztelet. A legtöbben nagyon örültek, mivel a sok utazás közben ritkán jutottak el istentiszteletre. Udvariasan hallgatták a lelkész szavait, és a végén néhányan meg is köszönték, hogy istentiszteletet tartott. Csak egyvalaki maradt ott, hogy valamit kérdezzen a lelkésztől, és ő volt a szomorú tekintetű nő, aki észrevétlenül az ajtó mellett ült. „Lelkész úr," - suttogta - „ezt így még soha nem hallottam. Meg tudna nekem tanítani egy rövid imádságot? Tudja, nem vagyok nagyon okos, de szívesen imádkoznék."

„Természetesen" - válaszolt Andrew barátságosan - „megtanítok önnek egy imát. Egy héten át, míg visszajövök minden egyes nap el kell mondania. Akkor szeretnék ismét beszélni Önnel."

„Egy nagyon rövid imát, atya. Nem vagyok okos, nem tudok sokkmindent megjegyezni. Nagyon rövidnek kell lennie."

„nagyon rövid - csak öt szó, egy szó mind az öt ujjára az egyik kezéről. Hogy ne felejtse el, mondja utánam ... egy szó minden egyes ujjra ... „Mutasd meg nekem, milyen vagyok.""

Nem sokkal később a lelkész folytatta útját, de egy héttel később visszatért. Miután köszöntötte a hotel tulajdonosát, érdeklődni kezdett a takarítónő iránt.

A tulajdonos sóhajtott: „Szemmel láthatóan sokkal rosszabbul van, mint korábban. Állandóan sír. Ha ez így megy tovább, kénytelen leszek elbocsátani. Már a többiek sem tudnak rendesen dolgozni tőle."

A lelkész megkereste, és munka közben találta.

„Na" - mondta - „itt vagyok ismét. Gondolt az imára? És imádkozta minden nap?"

Az asszony szeméből azonnal kitörtek a könnyek, és kezét csavarta.

„minden nap elmondtam" - suttogta - „és minden nap rosszabb lett. Minden nap egyre több igazságtalanság jut eszembe, amiket elkövettem. Így minden nap egyre nehezebb lett a szívem. Mit tehetek most?"

„Ezt elmondhatom Önnek. A következőkben fejezze be ennek az imát.  Egy új imát fogok Önnek megtanítani."

„Egy nagyon rövidet. Ne felejtse el, hogy én egy egyszerű nő vagyok. Nem jó az emlékezőképességem."

„ Egy egészen rövid. Megint csak öt szót, mint a múltkor. Egy szó a keze minden ujjára ... Mondja utánam ... „Mutasd meg nekem, milyen vagy!"

„És mennyi ideig kell ezt az imát mondanom?"

„Ezt egész élete során mondhatja."

Néhány évvel később Andrew Jackson ismét meglátogatta ezt a kerületet. Egy új templomban kellett prédikáljon, Az egész környékről eljöttek az emberek. Andrew egészen meghatódott a fiatal társaság sugárzó arcán és vidám énekükön. Amikor ezt elmesélte a helyi lelkésznek, az elmondta, hogy milyen hálás ezért egy fiatal házaspárnak, akik nagyon sokat segítenek neki. Tulajdonképpen a legtöbb fiatalt is ők hívták meg a plébániára. Az asszony úgy foglalkozik a közösségben a gyermekekkel, mintha a saját gyermekei lennének. És ez egy különleges történet, mert az asszony egy született indián, és egy nagyon egyszerű asszony..."

„Szívesen beszélnék vele egyszer." - vágott közbe Andrew. Egy sötéthajú, csinos, jól öltözött asszonyt vezettek oda hozzá. Sugárzott az arca, és azonnal kezet nyújtott Andrewnak. „Emlékszik még rám?" - kérdezte. Amikor látta az arcán a kételyt, nevetve így folytatta: „Szinte gondoltam, hogy nem fog felismerni! De biztosan emlékszik még az imára: egy szó minden ujjamra."

Ekkor eltűntek Andrew kételyei, de az asszony azonnal folytatta: „Amióta elment minden nap imádkozom ezt az imát. ... Jézus megmutatta nekem, ki ő és milyen ő. Napról napra megtanulom egyre jobban szeretni. Igen, lelkész Úr, ezt az imát fogom imádkozni, amíg személyesen nem találkozok vele.

Ez a nő látott, és nemcsak megvallotta a bűneit, hanem el is fordult bűneitől, és Jézus felé fordult. Mivel tudta, hogy Jézus megbocsátotta neki minden bűnét, el tudta hagyni a régi, szomorú életét, és új életet tudott kezdeni, amelyik tele volt örömmel, mert most már képes volt előre nézni, tudta, hogy Isten előkészítette neki az üdvösséget, és nem kell a múlt problémáival foglalkoznia.

Keresztút

Az állomások között a következő éneket lehet énekelni:

Crucem tuam adoramus Domine,

resurectionem tuam laudamus Domine,

Laudamus et glorificamus,

resurectionem tuam laudamus Domine.

A Szeretet keresztútja

„Az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket." (Jn 15,12)

Bevezetés

Minden szeretetnek a keresztutat kell járnia, azóta, mióta a megtestesült Szeretet ezt tanította, és Ő maga is a keresztutat járta. A keresztút órái a szeretet vizsgájának órái.

Uram, azt akarom, hogy azok az órák, melyek úgy próbára tették szeretetedet, mint az aranyat a tűz, csendes elmélkedésben vonuljanak el szemem előtt. Szereteted szenvedéseinek állomásait Téged követve akarom végigjárni, hogy azokon mérhessem fel szeretetemet.

I. állomás: Pilátus halálra ítéli Jézust

„Senkinek nincs nagyobb szerette annál, mint aki életét adja barátaiért" (Jn 15,13)

Krisztus haláláig tartó szeretettel szeretett minket. Arról ismertük meg szeretetét, hogy életét adta értünk. Nekünk is így kell egymást szeretnünk: „Nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért" (1Jn 3,16). Amíg erre nem vagyunk hajlandók, amíg el nem szánjuk magunkat, hogy embertársainkért feláldozzuk életünket, mégpedig olyan tökéletesen, mint az Üdvözítő tette, addig nincs meg bennünk az igazi „nagy szeretet".

Uram, milyen kicsi is az én szeretetem, ha a Te nagyságához mérem! Készen kellene lennem életem odaadására; s mennyivel inkább annak odaadására, ami kisebb mint az élet! Mindenemmel, amim csak van: erőimmel, képességeimmel, időmmel, vagyonommal készen kellene lennem, hogy testvéreimnek szolgáljak. Inkább nekik kellene ezekkel szolgálnom, mint magamnak.

Uram segíts, hogy „embertársaimat ne csak szóval és nyelvvel, hanem tettekkel és igazsággal szeressem" (1Jn 3,18). Szeressem egészen a halálig azzal a nagy szeretettel, amellyel Te szerettél minket! Ámen.

II. állomás: Jézus vállára veszi a keresztet

„A szeretet mindent elvisel" - a keresztet is, melyet mások raknak rá. Nem morgolódva, nem kelletlenül, hanem türelmesen és odaadóan, sőt örömmel, mint ahogy az Üdvözítő hordozta a keresztjét. Ez a szeretet örül, ha „mások terhét hordozni s ezzel Krisztus szeretetének parancsát teljesíteni tudja", mint azt az apostol parancsolja (Gal 6,2).

Mit jelent „mások terhét hordozni", azt mondja Szent Benedek, amikor regulájában felszólítja a szerzeteseket, hogy kölcsönösen, türelemmel viseljék el egymás testi és lelki gyengeségeit. Mindnyájunknak vannak gyengéink, nyomorúságaink, testi fogyatékosságaink, jellembeli hibáink, és gyakran bizony elég nehéz ezeket elviselni. Ezért egyik a másiknak segítsen viselni a terhét „teljes türelemmel", azzal a „türelmes, mindent elviselő szeretettel", amellyel az Üdvözítő egykor az emberiség bűneinek terhét hordozta fájdalmas keresztjével - mindnyájunk üdvére és megváltására.

Üdvözítőm és Megváltóm! Add nekem a Te türelmes szeretetedet. Adj olyan szeretetet, mely mindent elvisel, és engedd, hogy így társad legyek szenvedő embertársaim üdvözítésében és megváltásában! Ámen.

III. állomás: Jézus először esik el a kereszttel

„ A szeretet nem szűnik meg soha." (1Kor 13,8)

Szörnyű és csodálatos is egyszerre, hogy mi mindent visel el az isteni Szeretet az embertől! Megengedi, hogy kigúnyolják, bántalmazzák, széttiporják, kínozzák, minden elképzelhető gyalázattal illessék, és mégsem szűnik meg szeretni. A szeretet sohasem szűnik meg.

Az a szeretet, amely magát jobban szereti, mint embertársait, az, ellenszenvvé és gyűlöletté változik, ha nem kap viszonzást.

Az igazi szeretet sohasem szűnik meg. Sőt azokat a szenvedéseket, amelyeket a szeretett személy okoz neki, felajánlja áldozatként érte, hogy a másikat megválthassa szeretetlenségétől. Mindaddig, amíg mi nem ezt tesszük, nincs meg bennünk az igazi szeretet.

Uram, add nekem a Te áldozatos szeretettedet, amely sohasem szűnik meg! Ámen.

IV. állomás: Jézus Édesanyjával találkozik

„A szeretet mindent elvisel." (1Kor 13,7)

Mária példaképe azoknak, akikben az igazi szeretet él. A tökéletes szeretet ugyanis az, hogy az ember a keresztet hordozó Üdvözítő mellett jár, vele és általa mindent elszenved és eltűr, mindent feláldoz: a legkedvesebbet és a legdrágábbat is, ami úgy hozzánőtt a szívéhez, mint a gyermeke. „Én örömest hozok áldozatot" - mondja a szeretet - „sőt, magamat is feláldozom lelketekért" (2Kor 12,15) engesztelő és kérő áldozatként, - az Üdvözítővel együtt - akárcsak Mária tette.

Mária, a szép Szeretet Anyja, a fájdalmak Anyja, taníts meg minket az igazi szeretetre!

V. állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni

„Amit egynek a legkisebbek közül tettetek,nekem tettétek... „ (Mt 25,40)

Nehéz szeretni azt az embert, aki szemünkben méltatlannak tűnik a szeretetre, aki gonosztevőnek látszik. De nézz csak ennek az embernek a szemébe! Akkor neked is, mint Cirenei Simonnak, az Üdvözítő szeme ragyog a szemedben s az Ő szavai lesznek hallhatók: „Amit egynek a legkisebb testvéreim közül tettetek, nekem tettétek!"

Uram, add meg a szerető hitet, hogy minden emberben Téged lássalak, minden szenvedőben, minden kereszthordozóban Neked szolgáljak!

VI. állomás: Veronika kendőt nyújt Jézusnak

„Arról ismerik meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást." (Jn 13,35)

A szeretet jutalma! Minden egyes szerető jótett mélyebben belénk vési Krisztus képmását. Minden szeretettel tökéletesebben átalakulunk az Ő hasonlatosságára, világosságról világosságra (Kor 3,18). Egyre jobban második Krisztussá válunk. S ennek így kellene lennie, hogy minden keresztényről elmondható lehessen, ami az Üdvözítőnk jóságáról és emberszeretetéről (Tit 3,4), hogy „körüljárt lót cselekedvén." A kereszténynek is úgy kellene körüljárnia az életben, mint Jézusnak. Neki is a szeretet gondolatait kellene gondolnia, a szeretet szavait kellene mondania, a szeretet cselekedeteit tennie. Így beteljesedne rajta az Üdvözítő szava, mely szerint tanítványait a felebaráti szeretetről lehet megismerni.

Üdvözítőm, adj erőt a szeretet cselekedeteihez, hogy a te képed egyre ragyogóbban előtűnjék bennem!

VII. állomás: Jézus másodszor esik el a kereszttel

„Uram, add, hogy lássak!" (Lk 18,41)

Óh, ha a farizeusok és római katonák, - akik Üdvözítőnket a keresztúton oly szívtelenül bántalmazták, - sejtették volna, hogy Ő mennyire szereti őket, nem töltötte volna el hideg szívüket szégyen és bánat?

És mi is! Ha Isten szemével néznénk, észrevennénk, hogy csendes áldozatuk, imádságuk és türelmük által talán épp azok az emberek mutatják irántunk a legnagyobb szeretetet, akik felé mi ezt legkevésbé gyakoroljuk; - sőt, akiknek szeretetlenségünkkel talán sokszor keserű szenvedést okoztunk!

Uram add, hogy lássak! Engedd, hogy ne ismerjem félre testvéreim szeretetét! Ne engedd, hogy büszkén mások fölé emeljem magamat! De segíts, hogy ha az én szeretetemet félreértik, sőt visszaélnek vele, akkor se szűnjek meg tovább szeretni, úgy amint Te tetted!

VIII. állomás: Jézus találkozik a siránkozó asszonyokkal

„Jobb adni, mint kapni!" (Lk 18,41)

Jézus, akit senki sem vigasztal, vigasztaló szavakat talál az asszonyok számára. A szenvedések és panasz tengerében elmerülve mások szükségeire és nyomorúságára gondol. Igen, ilyen a szeretet! Rögtön elfelejti a saját szenvedéseit, ha mások fájdalmait látja. Nem ér rá, hogy saját szenvedéseire gondoljon, ha valaki más az ő segítségére szorul. „Másokon segített, magán nem tud segíteni", mert Ő csak arra gondol, hogy adjon, s közben megfeledkezik arról, hogy kapjon.

Milyen szerencsések lennénk, ha a másokkal való törődés miatt önzetlenül megfeledkeznénk saját szenvedésünkről! Az adás miatt arról, hogy kapjunk is. Hiszen csakugyan jobb adni, mint kapni!

Ó önzetlenül szerető Üdvözítőm! Add nekem a tökéletes szeretetet, amelyik megfeledkezik önmagáról, „Nem keresi a magáét", aki mindig kész adni. Add, hogy majd ebben a szeretetben üdvözüljek!

IX. állomás: Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt

„Én pedig, ha fölmagasztaltatom a földről, mindent magamhoz vonzok." (Jn 12,32)

A szeretet háromszor roskad le a földre az emberek ütlegei és a bűnök keresztsúlya alatt. De nem marad fekve. Tudja, hogy mégis győzedelmeskedni fog a bűn, a hálátlanság, és a félreismerés fölött. Tudja, hogy Ő mégis „mindeneket magához fog vonzani". Természetesen majd csak akkor, ha a „földről felemeltetik". Ezért mindig újra felküzdi magát, amíg a Kálvária-hegyet el nem éri, amíg mindent fel nem áldoz, az utolsó csepp vérét is odaadja.

Mi könnyen panaszkodunk, hogy az emberekből hiányzik a szeretet, ahelyett, hogy beismernénk, hogy bennünk nincs elég szeretet. Még jobban kell szeretnünk, még többet kell adnunk, még több áldozatot kell hoznunk. Még magasabbra kell mennünk, egészen a Kálvária hegyére, amíg mi is felemeltetünk. Csak ha majd minden önzés meghal bennünk, csak ha majd a megfeszített Üdvözítővel együtt mi is egészen odaadássá és áldozattá válunk, akkor lesz a mi szeretetünknek is mindent legyőző ereje, amely mindeneket magához vonz.

Uram add kegyelmedet, hogy mi is mindent feláldozzunk szeretetből!

X. állomás: Jézust megfosztják ruháitól

„Kiüresítette önmagát." (Fil 2,7)

„Aki el akarja venni tőled a köntösödet, add oda neki a palástodat is" - mondta egykor az Üdvözítő. (Mt 5,40). Most a Kálvárián nemcsak a köntösét és palástját adja oda. Egészen meztelenné, csupasszá válik szeretetében. A szeretet számlálás és méricskélés nélkül ad. Azt adja, amije van, s nem kérdezi, hogy marad-e még neki is valami.

Uram, akkor látom milyen önző vagyok én, ha szeretetemet a Tiéddel összehasonlítom. Szakíts ki belőlem mindent, amihez szívem még önzően ragaszkodik, amit nem lennék hajlandó minden percben odaadni Neked és embertársaimnak! Tépj ki mindent, hogy Hozzád hasonlóan egészen üressé, szegénnyé, meztelenné és csupasszá váljak szent és önzetlen szeretetedben!

XI. állomás: Jézust a keresztre szegezik

„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." (Lk 23,34)

Az Üdvözítő ellenségeiért imádkozik, miközben azok őt keresztre szegezik. Képes lennék-e arra, hogy ugyanakkor, amikor gúnyolnak, kinevetnek, kínoznak, megvetnek, keresztre feszítenek, imádkozzam azokért, akik nekem fájdalmat okoznak? Képes lennék-e szívből imádkozni bántalmazóimért és ellenségeimért - úgy, ahogyan az Üdvözítő tette?

Az Üdvözítő imádsága nemcsak jámbor kívánság volt, hanem maga az áldozat kínzóiért; nemcsak egyszerű kérés volt ajkaival, hanem kérő áldozat. Amíg nem tudok én is így imádkozni és áldozatot bemutatni, addig nincs meg bennem az igazi szeretet.

Az Üdvözítő imádkozik: „Nem tudják mit cselekszenek." A szeretet nem gondol rosszat (1Kor 13,5). Senkit sem ítél el. Mindent remél. Egy emberről sem mond le, még akkor sem, ha külsőleg igen rossznak látszik is. Ó, milyen szeretetlenül gondolkodunk és ítélkezünk mi másokról!

Uram, add nekem az igazi szeretetet!

XII. állomás: Jézus meghal a kereszten

„Beteljesedett." (Jn 19,30)

Az Üdvözítő már mindent odaadott. Meztelenül és csupaszon függ a kereszten. De szeretete még mindig azt keresi, hogy mit tudna adni. Ekkor megpillantja édesanyját, s még őt is nekünk adja: „Íme, a te anyád!" - míg végül felkiálthat: „Beteljesedett!" Mindent feláldozott.

Most már megkezdődhet a szeretet diadala.

Felemeltetve a földről hozzákezdhet, hogy mindenkit magához vonzzon. A százados a kereszt alatt ennek a szeretetnek a zsengéje, azután azok az emberek, akik mellüket verve és bűneiket megbánva megrendültek, majd a pokol tornácáról Isten boldogító látására eljutott lelkek, és végül mindazoknak a lelkeknek milliói és milliárdjai, akiket megmentett a mindhalálig szerető és megváltó szeretet.

Uram, adj nekünk szeretetet! Szeretetet, amely a halálig tart, hogy üdvözüljön a világ.

XIII. állomás: Jézus testét leveszik a keresztről

„A szeretet nem gerjed haragra."

Legtöbb embert a hálátlanság, a félreismerés, bizalmatlanság, szeretetlenség kemény-szívűvé és zárkózottá teszi. Az Üdvözítő Szívét ez a sok keserűség inkább még jobban kinyitotta, s így az utolsó vércseppek is a szeretet áldozataként jöttek ki belőle.

Amíg minket az emberek szeretetlensége még keserűbbé tesz, addig hiányzik belőlünk az igazi szeretet, hiszen a szeretet „nem gerjed haragra", nem válik keserűvé. Szívünknek olyannak kell lennie, mint a Megváltó Szíve: átszúrták, de ezzel csak szeretetének kincseit hozták nyilvánosságra. Tövissel teleszúrták, de a tövisek nem tudták szeretetének lángját eloltani. Keresztre szegezték, de szeretetének lobogása magasabbra csapott a keresztnél.

Jézusom, tedd szívemet olyanná, mint a Tied! Olyanná, mint Anyád szeretete, akinek lelkét a Te szíveddel együtt szúrták át, és a Tieddel együtt lett a kegyelemmel telt szeretet forrása.

XIV. állomás: Jézus testét sírba helyezik

„Szerette övéit mindhalálig..."

Ragyogva áll az Üdvözítő sírja fölött: mindhalálig szerette őket. Egészen a végig, végsőkig el kell mennie szeretetünknek: erőnk és életünk végéig. Olyannak kell lennünk, mint Emmerich Katalin álmának: aki álmában kivette saját szívét kebléből és végtelen sok ember között szétosztotta. „S miután a legutolsó darabkát is elajándékoztam, - írja - teljesen üres lettem, halálosan fáradt. Ekkor megjelent nekem Jézus a kereszten. Ő azonban nekem adta a szívét és így szólt: <Itt van neked az én szívem! Részesedj belőle!> Majd belém helyezte szívét. Ismét erő lettem és felébredtem."

Jézusom! Én is így szeretném. Bárcsak mindenki ilyen lenne, hogy egész szívét szétosztaná, még a legutolsó darabkát is elajándékozná, hogy egészen üres lehessen minden önzéstől, és tele lehessen a te szereteteddel.

Akkor majd egykor a mi sírunk fölött is ez állhat: Mindhalálig szeretett. Jutalmunk pedig a te mindvégig tartó szereteted lesz az örökkévalóságban. Ámen. Ámen. Úgy legyen!

Befejezés

Végigelmélkedtük a keresztutat, melyet az Úr szeretetből értünk járt. Most rajtunk a sor, hogy magunk is végigjárjuk. Nehéz, áldozatos út ez. Ez az a keskeny út, amelyről a Szentírás így emlékszik meg. De ez az út vezet a boldogsághoz. A „szeretethez visz, amely mindent felülmúl". Elvezet az Istennel és az emberekkel való teljes közösséghez, a Krisztusban való boldogító eggyé váláshoz.

Rajta, testvéreim! Szent közösségben járjuk együtt a szeretet keresztútját! Jézus velünk lesz. Ő vezet minket, s előttünk jár. Ő a mi segítőnk. Lássátok, Királyunk jár előttünk. Menjünk utána férfiasan, félelem és aggódás nélkül, készen arra, hogy meghaljunk. (Krisztus követése III.56)

Miért is kellene félnünk a haláltól? Az marad a halálban, aki nem szeret. Mi azonban tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életbe, mivel szeretjük testvéreinket (1Jn 3,14).

Néhány ima, történet, amit még fel lehet használni:

Szent József, mint az Isten szeretet példaképe

Abban látom Szent József nagyságának titkát - amely teljes összhangban van alázatával -, hogy föl tudta áldozni életét az üdvözítő küldetés szolgálatáért. Úgy használta törvényes tekintélyét - amely a szent családban megillette őt -, hogy teljesen odaajándékozta önmagát, életét, munkáját. Emberségéből fakadó hivatását, a szűkebb család iránti szeretetet úgy tudta átalakítani, hogy önmagát, szívét és minden képességét emberfeletti ajándékká tette. És közben szeretettel szolgálta a házában növekvő Messiást, akit az ő fiának és Dávid fiának neveztek, de aki valójában Mária fia és Isten fia volt.

Ha van valaki, akire ráillik az evangéliumi kifejezés, hogy „szeretetből szolgál", akkor Szent Józsefre bizonyosan ráillik, aki - nekem úgy tűnik - szeretetbe öltözött. Olyan ez, mint egy jellemvonás, amely meghatározza őt, mint ragyogás, amely megdicsőíti őt. Szolgálni Krisztust - ez volt az ő élete. Szolgálni Őt mély alázatban, a legteljesebb odaadottságban, szolgálni Őt szeretettel és szeretetből.

VI. Pál pápa nyomán

Szeretem Istent, mint Atyát, szeretem Jézus Krisztust, mint az Istennek fiát, szeretem a Szentlelket, mint az Atya Lelkét, így mindhármukat egyszerre, mégis mint egyet! Mert ha szeretem felebarátomat, testvéremet, gyermekemet, akkor szeretem az ő cselekedeteit, az ő megnyilvánulásait, az ő gondolatait és mégis egy személyt szeretek! Szeretem Istent, mert megteremtett és nem kérdezte meg, hogy „Megteremtselek?"- mert akkor ma nem tudnám bizonyítani, hogy szeretem Istent. Szeretem Istent, hogy elküldte nekem a Szentlelket, aki vigasztal nap mint nap és el nem hagy engem soha. Szeretem Istent, mert amikor én eltávolodok Tőle, Ő akkor is szeret. Szeretem Istent, mert az Ő szeretete teljesen befedi, kijavítja az én hibáimat, vétkeimet. Szeretem Istent az Ő gondolkozás módjáért, az Ő cselekedeteiért, az ő Szeretetéért, mert ez mind értem van. Szeretem Istent, mert hogy az Ő nagy kegyelméből, Jézus Krisztus az Ő Fia által én is fia vagyok Istennek. Szeretem Istent az Ő Igazságáért, mert az megmásíthatatlan és örök érvényű. Szeretem Istent az Ő Igazságáért, Jézus Krisztusért, mert Ő szerzett nékem halála árán Örök Üdvösséget. Szeretem Istent, mert ezt csak az irántam való szeretetből cselekedte. Szeretem Istent, mert ez a szeretet tarja fent a teremtett világot. Szeretem Istent, mert ez a szeretet soha el nem fogy. Szeretem Istent, mert akarom, hogy ez a szeretet áradjon belőlem, mint egy bővizű folyó. Ez a szeretet foglyul ejtett engem örökre, és ezt nagyon szeretem, mert ez az Isteni szeretet!

Huszti Zoltán János

A tehén és a disznó

Egy gazdag ember így panaszkodott a barátjának: „Az emberek nem szeretnek, fösvénynek, zsugorinak neveznek, pedig a végrendeletembe belefoglaltam, hogy egész vagyonomat egy jótékonysági szervezetre hagyom." A barátja így válaszolt: Hallgasd meg a történetet a tehénről és a disznóról: A disznó így panaszkodott a tehénnek: „Az emberek mindig csak a te barátságosságodról beszélnek. Elismerem, te adsz nekik tejet. De én sokkal több mindent adok nekik: sonkát, oldalast, húst, szalonnát, tepertőt. Még a lábaimat is megeszik. És mégsem szeret senki. Mindenki számára csak egy disznó vagyok. Miért?" A tehén rövid ideig gondolkodott, majd ezt válaszolta: „Talán azért van ez így, mert én már életemben adok nekik."

Forrás: Jugendgottesdienstmappe

Krisztusnak nincs más keze, csak a miénk, hogy művét végrehajtsa.

Krisztusnak nincs más lába, csak a miénk, hogy az embereket Isten útján vezesse.

Krisztusnak nincs más ajka, csak a miénk, hogy az embereknek Istenről beszéljen.

Nincs más segítsége, csak a miénk, mely az embereket Istenhez segíti.

Mi vagyunk az egyetlen Biblia, melyet az emberiség még olvas.

Mi vagyunk Isten végső üzenete: szóval és tettekkel írva.

És ha az írás hamis vagy olvashatatlan?

Ha kezünk mással foglalkozik, mint az Ő dolgaival?

Ha lábunk oda visz, ahová a gonosz vonz, ha ajkunk arról szól, amit Ő elvetne?

Azt hisszük, szolgálhatunk neki, anélkül, hogy követnénk Őt?

Forrás: Jugendgottesdienstmappe

Mindig csak adni

A jó öreg kút csendesen ontja vizét, így telik minden napja.
Áldott élet ez, fontolgatom: csak adni, adni minden napon.
Ilyen kúttá kellene lennem. Csak adni teljes életemben.
Mindig csak adni?
Ez terhet is jelenthet! Jó kút, nem érzed ezt a terhet?
Belenézek, tükre rám ragyog, de hiszen a forrás nem én vagyok!
Árad belém, csak továbbadom, vidáman, csendben és szabadon.
Hadd éljek ilyen kút-életet, osszak áldást és sok-sok szeretetet!
Nem az enyém, Krisztustól kapom, egyszerűen csak továbbadom.

Úton - az esztergomi kispapok újsága

A feltétel nélküli szeretet

A feltétel nélküli szeretet képes arra, hogy két személyt igaz baráttá, egy lélekké fonjon össze. A mély, őszinte barátság alapja, a feltétel nélküli szeretet. Az emberi kapcsolatok legnagyobb ellensége, ha a szeretetünket valamilyen feltételhez kötjük. „Szeretlek, ha te is szeretsz engem, szeretlek, ha..." Az igaz barát szerepe, hogy mindig teljes elfogadást mutasson a másik iránt. A másik érdekeit helyezze előtérbe. Az nem barátság, ami saját érdekeire mutat; az csupán szentimentális érzelmi kötődés. Sajnos gyakran előfordul, hogy két ember egy érzelmi kötödésben él, és meg vannak győződve arról, hogy az egy jó barátság. Pedig minden olyan kapcsolat, ami nélkülözi a másik felé való szolgálatot, csak az önző érzelmek kielégítését szolgálja. Az igazi barát, minden helyzetben a másik érdekeit tekinti elsődlegesnek. Ez a fajta barátság nagyon ritka, és éppen ezért nagy-nagy kincs, amit meg kell becsülni.

http://jezusafeny.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=206&Itemid=38

A szamaritánus titka

Szenvedő felebarátján

miért segített a Szamaritánus?

Mert jó volt a szeme.

Meglátta a könnyeket,

és a véres, halálos sebet,

mit más nem gyógyíthat,

csak a felebaráti szeretet.

Mert jó volt a szíve.

A nemes lelkek törvénye szerint

örült, hogy segíthetett.

Jutalmat nem várt,

mert az volt a jutalma,

hogy életet menthetett.

Mert erős volt a keze.

Mégis gyöngéden emelte

nemes terhét, le nem ejtve.

Keze a vértől nem volt tiszta,

de ez a vér tisztított

mert nem ő ontotta.

Mert jó volt a lába.

Kész volt gyalog menni,

a beteget figyelve,

Nem akart addig pihenni,

míg felebarátját el nem helyezte,

a vendégfogadó házba.

Istenem, adj nekem is

jó szemet, szívet, kezet, lábat,

mert az élet jerikói útján

vérző testvéreim engem is várnak!

Gerő Sándor

Az ellenség szeretet imája

Uram! Azt mondod nekünk, hogyha követni szeretnénk téged, akkor szeretnünk kell azt, aki keresztbe tett nekünk, aki megalázott, aki semmibe vett minket, és adnunk kell neki, ha kér, vissza nem várva, semmit.

Amikor erre gondolok, nem vagyok benne biztos, hogy a te kereszted könnyű, és a te terhed édes. Próbálok ugyan szavaidnak megfelelően élni, de ez magamtól nem megy. Gyarló emberi természetem erősen tiltakozik ez ellen, büszkeségem szemet szemért követel.

Szükségem van rád, Istenem! Kérlek, Szentlelked által formálj engem! A görcsös jót tenni akarás helyett adj a szívembe őszinte, önátadó szeretetet! Ugyanakkor segíts nekem megőriznem a méltóságomat is az erőszakkal szemben! Hiszem, hogy átalakítasz, és velem leszel. Ámen.

http://jezusafeny.hu/index.php?option=com_content&task=blogsection&id=7&Itemid=56&limit=5&limitstart=45

Tégy a béke eszközévé

Uram, tégy a béke eszközévé,

hogy szeretetet vigyek oda, ahol gyűlölet van,

hogy megbocsássak, ahol bűn van,

hogy egyesítsek, ahol széthúzás van,

hogy igazságot hozzak, ahol tévedés van,

hogy hitet vigyek, ahol sötétség van,

hogy örömet vigyek oda, ahol szenvedés van.

Nem azért, hogy vigasztalódjam, hanem, hogy vigasztaljak;

nem azért, hogy megértsenek, hanem, hogy megértsek,

nem azért, hogy szeressenek, hanem, hogy szeressek.

Csak ez a fontos, mert amikor adunk - kapunk,

amikor megbocsátunk - bocsánatot nyerünk,

amikor meghalunk - új életre kelünk.

Assisi Szent Ferenc

Ajándékok, amelyek nem kerülnek semmibe:

egy jó szót szólni,

egy beteget fölvidítani,

óvatosan csukni be az ajtót,

apróságoknak örülni,

mindenért hálásnak lenni,

jó tanácsot adni,

egy levél megírásával örömet szerezni,

jogos panaszt nem melegíteni fel újra,

nem tenni szóvá, amit a másik hibázik,

a levert hangulatot nem venni komolyan,

nem sértődni meg egy félresikerült szó miatt,

megtalálni a dicsérő, elismerő szót a jóra,

megtalálni az együtt érző szót a megalázottaknak,

találni egy tréfás szót a gyerekeknek,

elismerni az elkövetett helytelenséget,

örülni a holnapi napnak,

bizonyos dolgokra aludni egyet,

mindenre rászánni a kellő időt és gondot,

és mindenben, de mindenben szeretettel lenni.

Beszélgetés a Mesterrel