A Szent István teremben találkoztak március 4-én a Szatmári Római Katolikus Egyházmegyéből azok, akik a Keresztény Élet Közössége (KÉK) gondolatvilágát, filozófiáját és módszereit közel érzik magukhoz.

A KÉK katolikus világiak világméretű közössége. Tagjai életüket az ignáci lelkiség alapján alakítják a lelkigyakorlatok szerint. A KÉK azt kívánja, hogy tagjai lélekben mozgékonyak legyenek, folyamatosan késszé tegyék magukat arra, hogy meghallják Isten hívását, és erre készséggel válaszoljanak egész lényükkel a közösségben és a közösség segítségével. Lelkisége célját a következő mondat fejezi ki legtisztábban: mindenben keresni és megtalálni Istent. Három pillérre épül: a szentignáci lelkiség, csoportban való rendszeres találkozás és a küldetés megtalálása.

Az ötvenedik világnap alkalmából szervezett találkozón Pakot Géza SJ tartott előadást a vigaszról, emlékeztetve a résztvevőket, hogy keressék a közvetetten és közvetlenül fakadó vigaszt az életükben. "A közvetett vigaszok közé tartozik például a pihenés, a finom étel, a lélegzetvétel, a jól végzett munka - minden, ami fölött örömet és vigaszt érzünk. Ez egy alap szintje a vigasznak, annyira használjuk csak, amennyire segítenek minket a célunk elérésében. Itt még lehet lelki vigasztalanságban az ember - azaz nem foglalkozik Istennel, nem lángol a szíve...

Megkülönböztetünk ugyanis földi- és lelki értelemben vett vigaszt: bizonyos időkig élhetünk a lelki és földi vigasz állapotában; lehet lelki vigasztalanságunk, miközben földi vigaszunk van; illetve lehet földi- és lelki értelemben vett vigasztalanságunk egyszerre. Ez utóbbi esetben az a fontos, hogy az illető kilépjen a negatívan motivált működésből. A szabad akarat révén ez döntés kérdése is. Más részről fontos, hogy találjuk meg az örömöt a kis dolgokban is és fókuszáljunk arra. Az öröm pedig olyan, mint a mustármag: növekszik, kitölt és egy adott ponton nem tudok ellenállni, hogy hálát adjak Istennek azért, mert megváltozott az életem."

A gondolatébresztő után a résztvevők megvizsgálták, az életükben mikor és hogyan jelent meg a vigasz vagy a vigasztalanság, majd szentmisében adtak hálást a közösségért és az együtt töltött napért.