A Celestina-év egyrészt alkalmat ad arra, hogy egy szinte kortárs szent életét közelebbről megismerjük, ugyanakkor saját kapcsolatainkat is áttekinthetjük a "társaságában", az ő lelkivezetésével. Mivel a XIX-XX. század fordulóján élt, talán még könnyebb támpontokat találnunk az ő és a mi életünk között, miközben önmagunkkal, a környezetünkben élőkkel és Istennel való kapcsolatainkat mérlegeljük annak érdekében, hogy gazdagodhassanak. „Benne az élet öröm" címmel Tóth Borbála, piarista novícia mutat fel imádságos gondolatokat a boldog alapítóanya írásaiból.

Benne az élet öröm!

1.rész

Olyan emberekkel élünk együtt, akiktől tanulhatunk. Elsajátíthatjuk a leveles tészta gyúrásának fortélyait, megtanulhatjuk a tiplit a falba tenni, egy szép dalt elénekelni, virágokról bujtást venni, gyümölcsfát metszeni, a nappali szobát meleg szeretettel berendezni.

Vannak köztük olyan emberek is, akiken azt vesszük észre, Isten mennyire szeret bennünket. Tőlük pedig megtanulhatjuk, hogy ezt a szeretetet magunkban is felfedezzük, megéljük. Boldog Celestina Donati is olyan ember volt.

Alig több mint száz éve élte életét úgy, mint bármelyikünk: sürgött-forgott a konyhában, beszélgetett a testvéreivel, elkísérte édesanyját a piacra vagy amikor beteglátogatóba ment, szívesen foglalkozott a körülötte élő gyerekekkel; ez utóbbi vezette tanulmányaiban is: tanítónői oklevelet szerzett. Ahogy teltek az évek, változott körülötte a világ, s eközben ő maga is; családjával többször költözött; életét, hivatását meghatározó találkozásokban volt része; embert próbáló feladatok alakították életútját, gyászolta családtagjainak elvesztését. Mindeközben fokról fokra növekedett benne Isten iránti örömteli odaadása.

Celestina anya ereklyéje a szobájában

Ma már, ahogy életére nézünk, azt látjuk, hogy Isten szerető kegyelme és az ő odaadó ragaszkodása révén egy halandó ember személye, tettei és szavai Istenben sugárzó teljességet nyertek, általuk Isten újra a világba lépett.

E minden napi csodában részesülni, valóságának tanúja lenni, ez életünk előtt új távlatokat megnyitó nagy lehetőség. Az ő csodája a mi életünknek is része lehet írásainak imádságos olvasásán keresztül.

Felmutatni kívánt gondolatainak élén az áll, amiben azt foglalja össze, hogy mit jelent az élet Istenben. Benne az élet öröm. Minden, ami vidám, Tőle jön, s ha nem miatta lenne, nem lenne boldogság sem a földön, sem az égben.

Az öröm, az nem maga a mosoly, még csak nem is annak a felismerése, hogy jó érzésünk van. Hanem annak a belsőnk mélyében születő ellenállhatatlan erőnek, sodrásnak, amely magával repít, ha gondtalanok vagyunk és mosolyt ragyog az arcunkra; de ez dolgozik bennünk akkor is, edzi szívünk érzéseit és gyúrja elménket, amikor gondokkal nézünk szembe és bajokkal vesszük fel a harcot. Ennek az életörömnek a kútját Isten a szívünkbe ásta. Celestina anya arra bíztat, hogy ne siessünk el e forrás mellett, hanem merítsünk belőle és így éljük az életünket, mert akkor ez a tiszta forrásvíz, az életöröm mozgat majd bennünket.

A Teremtő úgy alkotta meg az életünket, hogy annál boldogabbnak érezzük magunkat, minél közelebb jutunk a tökéleteshez. Amikor rájövünk a rejtvény megfejtésére, kiszámoljuk a feladat helyes megoldását, megtaláljuk és kimondjuk a megfelelő szót a megfelelő pillanatban, amikor átölel a gyermekünk vagy azt tapasztaljuk, hogy bármiben számíthatunk a jó barátunkra, - ezek mind örömmel töltenek el bennünket, életünk tökéletes pillanatai. Ilyenkor jót kortyolunk Isten mibennünk fakasztott örömforrásából. E kortyok által tanítgat Isten, hogy életünk az örömben nyeri el igazi alakját. Igyunk a forrásvízből, főzzük ebből a levesünket, ebben mossuk magunkat tisztára, és ezzel öntözzük a nehézségek miatt lankadásnak, kiszáradásnak indult kertjét életünknek. A szenvedés, a fájdalom, a kísértések alakítják, vésik, faragják az örömre konokul alkalmatlan felületeinket.

Isten teremtő elhatározása hívja életre a világ élőlényeit csakúgy, mint az igazságra törekvő indíttatásainkat, gondolatainkat. A lelkünkben élő isteni valóság azáltal lép a világba, azaz a mi világunk öröme és boldogsága akkor születik meg, ha Isten alkotó kedve találkozik a mi öröm utáni vágyakozásunkkal és tettrekészségünkkel. Ekkor Isten öröme mozgásba hoz bennüket. Ilyen az élet Istenben.

Szentségimádás az Anyaházban